Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-09-20 / 21. szám
I. évfolyam. 21. szám. 1896. vasárnap, szeptember 20. Л n bi Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre.....................................8 kor. Félévre ..........................................4 3 hóra ................................ 2 Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca, Babó-féle házban. _____‘ \ “ HIRDETÉSI DIJAK: I Három hasábos petit-sorért . 8 kr. i Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr E Hivatalos hirdetések díja 1 —100 szóié;, kincs : tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. : 100 szón felül minden szó 1 krral száiuittatik Néhány szó a főgimnáziumról. Az elmúlt hét a deákoké volt. Sereglett mindenfelől a tanuló s hogy mily élénk érdeklődéssel viseltetik Halas város nagy közönsége ilyenkor a máskor gyűlölt, átkozott főgimnázium iránt, mutatja az igazgatóságnál bejelentett, tanulókat kérők száma, mutatja az a harc a mi utón útfélen a tanulókért foly, mutatja a lelkes fogadtatás különösen a vasúti álló másnál, melyet minden nembeli — és elmondhatjuk rangbeli tanulókat horgászok rendeznek. Sajnos ez érdeklődést csak a mohó kapzsiság vezérli, de mégis ö- römmel látjuk e harcot, mert lehetetlen, hogy a deákokérti ily nagy számú tusakodók ne lennének okvet - vetlenül e kulturális s elvit ázhatatla- nul nagyíöntosságü missziós intézetnek feltétlen barátai s hivei. Azonban nagyon sokan vannak Esdeklés. Szárnyát az éj sötéten bontogatja . . . Felhő burkol be minden csillagot. Sötét a menny borongó boltozatja, A hold is, nézd, oly bágyadtan ragyog: — Jer vélem, jer ki, vágyait szivemnek S ajkamnak szomját oltsd el édesem! Kik künn valának, régen elpihentek, Nem ball, nem lát ott minket senkisem. Ha üdvöt esdeklő ajkam szavára Szemed hideg közönynyel nézne rám, Ügy halld szivem, halld : minden dobbanása Egy-egy eskü, hogy érted ver csupán. Oh jer, hisz künn a kéjek üdve vár rád A kis ligetnek bokros rejtekén! Az éj leszállt . . Már bontogatja szárnyát. . Ketten leszünk csak ottan: te, meg én. Kétes jövőnek intő szózatára Ne hallgass — ím itt a rózsás jelen! A múltak édes álmának varázsa Se szálljon át reszketve telkeden. Hívj karjaidba, vagy örökre űzz el . . . Szememmel arcod, lásd, hogy csókolom! Hát, hogyha ajkunk forr majd egybe tűzzel . —- Jer, jer ki a ligetbe angyalom. olyanok még a városban a kik a legnagyobb gyűlölettel, ellenségeskedéssel viseltetnek a tanintézet iránt s ezen gyűlölet frappansul megnyilatkozik itt is ott is és legtöbbször nem férfias, magyar emberhez illő módon hanem aljas, piszkos hangon tör elő. Emlékezzünk csak vissza arra az esetre, midőn az elmúlt tanévvégén az oly szerencsétlenül járt Oli- cher vízbe fűlt. Rámutathatunk ujjal, ki volt az aki igy kiáltott fel: „kár, hogy az egész gimnázium vízbe nem fúlt“; vagy a jégverés alkalmával egyike gazdáinknak, midőn meglátta az iskola bezúzott ablakait igy szólt: „sajnos, hogy jég a tanári, kart is agyon nem csapta “ Még gondolatnak is nem piszkos dolog — e ez ? ! Tudjuk jól sokan vannak a kik bár nyíltan, hangosan ki nem mondják, de hasonlóképen gondolkodnak s erre egyetlen szavunk: „ bocsássunk meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek. “ Nem tudják mit cselekszenek s mit gondolnak, mert nem tudnak gondolkodni s ennélfogva cselekedni. Azoknak első sorban tanácsos volna pár évig az elemi iskola padjait nyom ni, mert szavaikból, gondolatukból világosan kitűnik az egy meg egy és kétszer kettő nem tudása. A ki igy beszél és gondolkodik azt nem a haza, vallás, város és felebarátok iránti szeretet vezérli, hanem igenis kicsinyes piszkos pénzvágy kapzsi zsugoriság vagy roszlel- küek által elcsavart agyának ferde gondolkodása. Az intézet szellemi értékéről és haladásáról nem beszélünk, arról elismerése van arra illetékes, kopipe- tens bírálóktól mint tankerületi főigazgató, kormánybiztosok stb., a kik ez intézetet az állami iskolákkal egy nívón állónak tartják, hanem beszórna augusztus bíi vára esik. De lássuk magát a naplót. Megjegyzem, hogy a zárjel közt saját kipottyant gondolataim rejtőznek. Augusztus 25. Az átélt események emlékem elmerengve nyúlok a tollhoz, hiszen már nemsokára idehagyom a kedves otthont, hol családom körében oly gyorsan teltek a napok, hogy emlékük is kivész fejemből (Szegény feje!). Oh dehogy, hiszen emlékeim azok, mik majd a város falai közt is követni fognak engem, hogy tápot nyújtsanak honvágyamnak (sovány koszt). Mikor fogom elfeledni azt a majálist, a melyen életem perceinek századokig kellett volna tartani (Szerelmes volt a fiú bizonyosan!), mikor Ő karomon lebegve az angyalokat megszégyenítő hangon beszélt fülembe (hm!). Csak bár egy fejjel volnék magasabb (Majd megnősz, ne busulj!), hiszen alig a válláig érek fel. Ez az idő is elrepült, elmúlt s most már csak az emlékeken merengek. Vége szakadt, mint minden kedvesnek, minden jónak vége lesz. Végét szakitom mai Írásomnak is, mert olyan álmos vagyok és úgy vágyom aludni egy édes reménnyel szivemben, hogy majd életem jó szelleme álmomat meg fogja édesíteni az О jelenlétével. Azt mondják, a kivel az ember lefekvése előtt be. . S csak hívom egyre, lágyan esdekelve, Forró eremben úgy buzog a vér. De ő, ahelyt, hogy édesen felelne : Egy szót sem is szól és nyugodni tér. Nem hajt a nyájas, hő szerelmi szóra, Elhagy emésztő fájdalom között . . . Oh, mily igaz, de gyászos is a nóta: — Az ész ma már a szívbe költözött! Kemény fi. Diákszerelem. Nem rég egy csomó ócska könyv akadt a kezembe, lapozgatni kezdtem az egyiket. Régi, a sok használat miatt össze■ szakadozott és avult lapjai közt elrejtve füzetet találtam, rá nagy betűkkel felírva: Napló. Hogy tulajdonosa ki volt, nem tudom. Talán az, ki utoljára sillabizálta be■ lőle a nyelvtanok érthetetlen hieroglifjeit. A könyv minden lapja más névvel volt telefirkálva, innen sem fedezhettem fel, hogy a sok aláirásos manupropria közt, melyik a naplóira becses neve. Különben is, az in- kognitót nem fogja rósz néven venni, s ha igen, jelentkezzék a plagizátornál. Úgy látszik a nyári szünidőben látogatta meg őt a naplóköltészet bogáncson hizlalt pegáausa, mert a kézirat első dátu-
