Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-12-06 / 32. szám
I évfolyam. J 32. szám. i8q6. vasárnap, deczember 6. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre.....................................8 kor. Félévre ..........................................4 „ 3 hóra ..........................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÄRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASOK, Nádor utca, Babó-féle házban. HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petit-sorért . 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóié;, kincs tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik „Visszautasítom“ Tetszetős gazdasági szekér egy roppant kátyúba rekedve: ez Halas városának a képe. Mindenfelől nagy terjedelmű nádas és mocsár veszi körül, alig hagyván akkora helyet a hol épen csak felszínen maradhat. A milyen a képe, olyan a közállapota is. Egy felvetett eszméért, egy nemes őzéiért, a város életbe vágó érdekeiért, a közjóért, sőt magáért a kötelesség telyesitésért is örökös harcot kell vivni annak a nagy műveltségű maroknyi inteligenciának, annak a páratlan szorgalmú tisztikarnak, melyre egy megyei központ is büszke lehetne. Velük küzd, oldaluk mellett az a józan, okos földművelő osztály is, mely magát parasztnak nevezi s melynek —- sajnos — kebeléből kerülnek ki azok is kik a haladásnak, a közjónak esküdt ellenségei. A józan és okos halasi földművelőnek jóságos arcát ha látom s azt a tisztesség tudást, mely egész valóján elömlik; ha értelmes, szép beszédét hallom s megértem azt a bölcsességet, mely az egyszerű keresetlen szavakban is megható módon kifejezésre jut, lehetetlen, hogy meg ne kérdezzem tőle: miért nem vesz részt a tanácskozásokban, a közgyűléseken hol megjelenni joga van és szólani kötelessége volna. — Csömör fog el, uram! csömör, feleli becsületes lelkének telyes keserűségével. A minden áron fényleni akaró ostoba hiúság, az okost mutató vég- hetetlen tudatlanság beleszáll egy- egy emberbe és : előttünk áll a „tu- dákos atyafi.“ Ezt utálta ő meg. Ez ontja a szót, mint szemetet a cséplőmasina a- zon nyílása, melyen az ocsú és a po j- va kiömlik; hiányzik a buzaszem, de annál több benne a konkoly magva. Ez áll ki a piacra és szétvetett lábakkal elállja a járdát s lia arra felé tartasz, foghegyre szorított mak! rapipája tövéből gőggel ez nyomja ki a szózatot, hogy hát: visszaút a- s i t о m. Bekorteskedi magát a közgyűlés- terembe és ott arra használja fel a tisztes „paraszti mesterséget,“ hogy „szavas embernek“ mutatja magát; össze beszél tüsköt-bogarat s legyen bár szó akár a tanügyről, akár az állat vagy közegészségügyről, vagy más vitális érdekeiről a városnak : ö mindent visszautasít. Azzal a cinizmussal, melynél csak fejének üressége és lelkének érzéketlensége nagyobb. Belépek a közgyűlési terembe. Ott ülnek a tisztikar tagjai s a város tisztes alakjai, a képviselők. Értelemmel a barázdált homlokon okos szóval ajkaikon tárgyalják a város ügyeit. De egyszerre, mintha a fülledt levegő dohosabbá lenne: feláll a tu- dákos atyafi. Arról van szó ? hogy a városi és tanyai nép között uralkodik az egip- tomi szembetegség ? Nem igaz; vissza utasítja. a 0 s z s z e 1. Sötét őszi est van, a tűz kialvóban, Kisebb körre szorul lámpám gyér világa. Nehezül szempillám, mint szegény betegnél, Ki egy hoszszú napnak kinjait kiállja. Eltűnt ifjúságnak, romba dűlt világnak Mint egy bűvös szóra megjelenik árnya. Milyen szép ez álom, oh! pedig úgy érzem, Mintha könyem folyna, mintha szivem fájna. És tovább álmodom: béke tett jövőről, Hol a hosszú harcznak eljövend a bére, S lesz, ki angyal arcoal azért jő felém, hogy Könyem letörülje, szavamat megértse. Mért, hogy a mi szép volt emlékben is múló S nem marad tovább csak, mint e bűvös [ álom. Mért, hogy a te képed puszta ábránd nékem, Szépséges leányka, kedves ideálom. 1). O. Gy. Nők és férfiak a sport terén. Irta Kükemezeiy Árpád. Letűnő századunk igen sok líj és nemes dolgokat hagy a jövő nemzedék számára. Sok oly eszméket, melyeket ma még kételkedve fogad a társadalom, s amit — sajnos — igen szeretnek ma még a divat hóbortjának, szeszélyének nevezni; a jövő század fiai azonban már bizonyára lelkesedni fognak azokért az eszmékért, melyeket a jelen haldokló százada hintett el az utókor számára. A folyton működő, soha sem pihenő emberi ész a tudomány terén haladást, ú- jitást hozott létre, de haladás észlelhető nemcsak a gépek és találmányok terén, hanem a sport, s főleg az igen üdvös és áldásos hatású embersport terén. Mert belátták már azt régen, s a lombikja mellett analizáló tudós sem tagadhatja meg, hogy az élet ezer küzdelmeiben, az elemekkel vivő örökös harezban nem csak szellemi, de fizikai erejére is igen nagy szüksége van az embernek. És furcsán hangzik mégis, hogy az állam és a társadalom — különösen nálunk — csak az utóbbi időben kezd alaposan foglalkozni az ember-anyag fejlesztése, a testgyakorlati ügy kérdésével. —• Az általános vódkötelezettséggel biró államokban pedig a sport élet ápolása áldásos és nagy befolyást gyakorol az ember-anyag fejlesztésére. És ez az oka, hogy külföldön már évek hosszú sora óta az ember sportnak minden ágát úgy a kormány, mint a társadalom kellően méltányolja és fejleszti. Mert hisz a katonai szolgálat sem egyéb, mint a különböző sport nemok folytonos és rendszeres együttes gyakorlása. Már most, aki a katonai szolgálatot megelőzőleg is űzte a sport különféle nemeit, u. m. a vívást, lovaglást, futást, gyaloglást stb. úgy az bizonyára nem igen riad visz- sza a katonai szolgálat terhének elviselésétől sem. Az állam és a társadalom kétségkívül sok ezreket áldoz éven kint a különböző állatfajuk nemesbítésének előmozdítására: s különösen a lótenyésztést mozdítja elő előnyösen a lóversenyekkel. És a lóversenyek rendezésével sikerült i» a lótenyésztés iránt a társadalom minden rétegének érdeklődését felkelteni; úgy hogy
