Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-10-11 / 24. szám

erkölcsi, szellemi és anyagi sikeréket érhettek el. E ritka providentiális férfiak közzé tartozik Dr. Tomcsányi László, a halasi kir. járásbíróság ez idő szerinti vezetője, a birói kar köztiszteletben álló, fáradhatatlan bajnoka, városunknak általánosan tisztelt, őszinte rokonszenvvel koszoruzott fórfia.

Dr. Tomcsányi László nem igen tartozik a sokat emlegetett emberek közzé, s kik őt csak felületesen tekintik, távolról sem tulajdonitanak Dr. Tomcsányi László birói működésének „oly jelentőséget, mint a mennyi az ő erős egyéniségének, hasznos és áldásos működésének megfelel.

Dr. Tomcsányi László kir. járásbiró- nak a bpesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszékhez történt kinevezésében az alapis szakértelem, komoly munkásság érvényesült, s mert a tehetség szakértelem odaadó munkásság érvényesült, azért keltett a kinevezés oly általános megelégedést, annál is inkább, mert tudjuk, hogy a központi bíróságoknál — tekintve azok óriási munkahalmazát — csak a legjelesebb, legbuzgóbb és legtehetségesebb bírák alkalmaztatnak.

Őszinte fájdalommal válunk bár meg a távozó járásbirótól, mindazonáltal igaz szívből kívánjuk, hogy férfikora delén, áldásos munkásságát változatlan kedvvel és sikerrel folytathassa. Nem az az ember ő, a ki külső kitüntetésekre, cifraságokra vágyik. Ö a megtett kötelesség, a férfiasán, becsületesen elvégzett munka embere. Az ilyennek egyedüli jutalma az az ön tudat, hogy a virágzó jólét, mely munkálkodása helyén sarjad, az ő munkája és a közbe- csülés, a melyben nálunk teljes mértékben is részesült, mert még a köznép is a legnagyobb tisztelettel és ragaszkodással említi a nemeslelkü, pártatlan igazságú járás- birói nevét.

Nem csak hivatása körében, de a társadalmi téren is — mint a halasi „Casinó“ alelnöke — buzgó tevékenységet fejtett ki, s nem hiába dicsőíti őt a polgári társaság, nem hiába rajonganak érte tisztviselő társai, kikkel együtt viseli a fáradalmakat mert tapintatos, megnyerő modorával, lekötelező szeretetremóltóságával megtudta nyerni a sziveket.

Mint ember mintaképe a müveit, finom modorú, nemes lelkű, áldott kedélyű

szorul e szavak puszta említésére.

Dicsőségünk lehunyó napja, megalázá- ti tásunk hajnala volt az.

A szabadság ragyogónapja világított előbb, sötét éjjel fedet be utóbb mindeneket . . .

Diadalunkat megaláztatás, szabadságunkat rabság váltotta föl. Öröm nyomába gyász lépett, elveszet minden, minden . . El a Tizenhárom!....

Nincs magyar, ki áhítattal ne emlékeznék vissza az aradi Tizenháromra, az önkény emez áldozataira, a nagy mártírokra.

Kitörölhetlen seb ez a nemzet szivén, melyet elfeljetetni csak a nagy idő, de be- hegeszteni semmisem képes,

Haynau, ez az osztrák véreb, ütötte e sebet a nemzet testén; ő választotta ki a nemzet szine-virágit, hogy annál érzékenyebb, annál fájdalmasabb legyen a bánt dóm . . .

a gyalázat ... a megaláztatás

.................

De ne lobbentsük fel a fátylat, ne lássuk, mint alszik ki az a tizenhárom fáklya; ne lássuk a vért, mely önszivünkből folyt;

férfiaknak. Mint férjfül csak annyit mondhatunk, hogy Dr. Tomcsányi Lászlónál gyengédebb, figyelmesebb, odaadóbb férjet képzelni sem lehet; mig neje csak akkor boldog igazán, ha férje közelében van és annak egészsége felett őrködhetik. Dr.'Tom- csányi László és neje életét csak látni lehet, de leírni nem. — Szóval ha igaz az, amit Shakespeare mond: „Becsületes ember legközelebb áll Istenhez! jó hazafi az éghez ! “ akkor ő mindkettőhöz közel van.

A távozó járásbirónak a tisztviselői- karnak mindenkor bebizonyitott hathatós támogatásáért, ügy buzgalmáért, a város közönsége iránt tanúsított nemes lovagias és valóban előkelő gondolkodásáért szívélyes Istenhozzádot mondunk. Nem fogjuk őt felejteni a távolban sem, mint a hogy hisz- sziik, hogy ő is szeretettel fog mindenkoron I városunkban eltöltött, életéveire visszaemlékezni.

S.

Színház.

Baranyai Bernnek Mihály és Ágh Ala- der a sátoralja újhelyi állandó színház igazgatói társulatukkal tegnap kezdték meg Halason előadásaikat. A társnlat a vidéki színészek jobb erőiből van szervezve s igy reményünk van, hogy igen élvezetes színi szezonunk lesz. Műsora nagy és változatos és a következő darabokból van összeállítva :

Szép Heléna, Kis alamuszi, Bányamester, Boszorkányvár, Virágcsata Királyné dragonyossai 5-ik pont Bika Brigitta Tata és Toto és Papa felesége Komédiás nők. A tábornok 3 Kázmér Duránd és Du- rand, Helyettes, Államtitkár; Bé ni bácsi, Vigéczek, BlitzveiseKobi Oh drága Margaréta Méltoságos Csizmadia, Goldstein Száli I Télen Napraforgó Gyerekasszony Kisvárosi nagyságok Bolond gondolat Nők barátja Pillangócsata, Otthon Gyormok-rablónő Törvénytelen fiú Chari tás Századvégi lányok Honthy háza. A műsoron mint látjuk az operett dominál a mi sajnos a vidéki közönség Ízlésének elfajul Is írói tanúskodik.

ne nézzünk be a gyalázat e kohójába, mely elveszi látásunkat. . .

Hazánk ezredéves történetében szomorú gyász borítja e napot. A vitéz Tizenhárom haiálat emlegetni fogja mindenkor a magyar. Még egy ezredév folyhat le és mégsem fog feledésbe menni az az önfeláldozó hazaszeretet, az a lélekemelő önfeláldozás a melyet a Tizenhárom tanúsított és egy ezredév sem fogja elfelejtetni a magyar nemzettel azt a kimondhatatlan tettek sorozatát, melyet az oroszbefolyással felszínre jutott osztrák kormány egy védtelen nemzettel elkövetett. . . ,

Negyvenhét éve, hogy e gyalázat megesett nemzetünkön; Negyvenhét éve, hogy a hazaszeretet e mártírjai örök álmukat alusszak . . . Fonjunk koszorút sirjokra s kérjük Istent, a magyarok Istenét, hogy adjon nekik örökkön tartó helyet fényes trónusa mellett.

Z. I.

TERE-FERE,

‘I

— P i r t ó n. --Karcolat.

— Hát magának hova lett a hangja ? Mitől rekedt el annyira? Talán bizony megint — ? (

— Ne mondja, kérem, tovább! Úgy is tudom, mi következnék utána. Ámbár igen, igen közel járnia az igazsághoz. — Egyébként biztosítom Kegyedet, hogy éppen igy járt volna, ha el nem maradt volna —

— Pirtóról?

— Onnan bizony. Nagyon sajnáltuk is, én különösen, — a minek többször ki* fejezést is adtam.

— Hja, hát tudja, kis apa nem eresztett, mert kis anyám beteg. Hát aztán jól mulattak ?

— Hogy jól-e? Bizony jól!

— És kik voltak ott? Sokan?

— Elég nagy volt a társaság. A pénztárnok urat is megmosolyogtattuk, hogy olyan sokan kértünk jegyet Pirtóra. Persze, ő azt hiszi, hogy nem igen fog oda kimenni senki, mert hát —; mit is keresne ott ? Pedig megvan annak a megállóhelynek a maga jövője. Tessék csak elképzelni, hogy tán már öt esztendő múlva is mennyi szőlő, mennyi gyümölcsös lesz azon a környéken . . .

— Jó, jó! Azt mondja már, mit csináltak ott kinn, mivel töltötték az időt?

— Mihelyt megérkeztünk, mindjárt csoportokra oszlottunk. Az öregek meghányták, vetették Pirtó jövőjét, beszéltek szól- lészetről, gyümölcstermelésről és melyik képviselőt jelölik. A kicsik mindjárt eltűntek a szemhatárról Isten tudja, merre kószáltak vacsora idejéig. A fiatalok pedig, a kik közé magamat is van szerencsém számíthatni. —

— Fiatal ám! Ha nem kopaszodnék olyan igen föltűnő módon.

— Jaj! hát kegyed is? Hiszen tudhatná, hogy fejem kopaszsága az én Achilles-sar- kam! — ígérje meg, hogy nem említi többé!

— No jól van. Csak mondja tovább! Mit csináltak hát maguk — fiatalok?

— Krumplival hsj igái óztunk, oicáztunk, enyel égtünk . . .

— Hahaha! Cioáztak? Abban a homokban ?

— Hja, hát tudja ... nem bánom, ha megver is érte ... A lányok indítványozták és pedig azért, hogy n e futhassanak. Hiszen régi igazmondás: A lányok csak azért futnak, ha futnak, hogy utolérjék őket . . .

— Menjen, maga . . .

— Kérem, már Bousseau is mondta . . Persze, minél hamarabb abbahagytuk a ci- cázást és aztán leültünk a homokba és kezdtük szapulni a világot, a mely anynyit plety- kázik ... — Mari! Mari! — hangzott valahonnan a filegória mellől. (A Mariska kisasszonyt hitta a mi kedves háziasszonyunk, a ki ott főzte nagy bogiácsban a birkapaprikást.) Teríts meg ! — A kisasszony aztán- sopánkodott, hogy hová terítsen ő most . Jót mulattunk zavarán. Segítségére mentünk aztán, letérhettünk a földre néhány abroszt, } okiócot, fölszereltük ezeket tányé-