Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-09-13 / 20. szám
I. évfolyam. Társadalmi Előfizetési ár: 1 Egész évre ..................................8 kor. = Félévre ........................................4 „ = 3 hóra ......... 2 „ I Egyes szám ára 20 fillér. \ Egy modern elv. Meg a levegő is mindenféle elem keveréke. Tiszta oxygen nem való a szervezetünknek: élni sem tudnánk benne. Lehet az ember, meggyőződésből vagy szédülésre hajló, gyenge természete miatt, hűséges vizivó; de a társadalomnak igen egészséges, okos törvényeivel jönne ellenkezésbe akárhányszor, ha egy i al bort nem ürítene. A legvérmesebb politikusnak is be kell érnie azzal, hogy kedvelt napilapja hetenként egy-nem politikai vezércikket is hoz. A legléhább olvasónak viszont el kell ismernie, hogy nemcsak a szórakoztató, elbeszélések érik meg az elolvasásunkra szánt időt. És nincs az az amateur festmény gyűjtő, a ki ért a művészethez és a mellett ne gyönyörködnék egy becses metszetben; viszont halálosan nevetségessé teszi magát az a zenész, a ki, ha csak a czimbalom virtuóza is, w Béni bácsi és a szerzője. (Intimitások a Vígszínház uj bohózatáról) A budapesti lapok színházi rovatában nagyon gyakran olvasok ilyeneket: „A párizsi Figaró írja, hogy V i k- torién Sardoú uj darabon dolgozik a Theatre Francais számára. A szenzácziós drámák franczia nagy mestere ezúttal az ókorból merítette tárgyát,de erősen titkolja, hogy melyik lapját ütötte fel az ókori történelemnek. A darab cime is mély titok még. “ Vagy: A zseneális Bisson, mint párisi lapokban olvassuk, a múlt héten fejezte be „E gy tucat házasságtörés“ című uj bohózatát. A rendkívül mulatságos darabban tizenkét férj szerepel, a ki egytől-egyig , szarvakat kap. A darab, a mely jövő évadban fog az Ambigue-ben színre kerülni, tele van a legkaczagcatóbb helyezetekkel. Avagy: , Ooppée, a. hírneves franczia költő két hót óta azzal a gondolattal foglalkozik, • 20. szám. 1896. vasárnap, szeptember 13. A hetilap. — Megjelenik minden Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SÄFARY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, Nádor utca. Babó-íéle házban. vasárnap. \ ~ IliiDETÉSí'DIJAK: S Három hasábos petit-sorért . 8 kr. : Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr : Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóig, kincs : tári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. : 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik azt állítja, hogy Wagner zenéjében nem érzi át, nem ismeri fel a szépet, a felségeset. Végre is emberek közt élünk és emberi alkotások közt. Az állam, sajnos, gépezetének összes tényezőit merő gépeknek tekinti, ember voltukat, szükségleteiket szinte figyelmen kívül hagyja; ez sem maradhat igy, mert az állam sem önczél: emberi ; alkotás, a melyen javítani —, keret, ja melyet, tágítani lehet. Sőt ez nagyon szép életczél is volna; ha a legmagasabb érielmiségnek humanitárius nagy tömege nem veszi kezébe kivi, vását: félő, hogy hivatlan elemek, brutális eszközökkel fognak hozzá,-- oly elemek, a mely eket azonos szenvedések kölcsönös részvétfü ger]esztenek Ezt a kölcsönösséget nélkülözzük legjobban, legfájdalmasabban. Nemzetek nemzetiségek, felekezetek, néposztályok, pártok, intézetek, czégek? egyesek — úgy szoktak gondolkozni: „Ki nincs velünk, az — ellenünk;“ i féltik a lelkűket és minden érdekű- két egymástól, elzárkóznak, minden , módon egymást kijátszani, megelőzni akarják — gyakran nyereség kilátása nélkül, rendesen a maguk nemesebb erkölcsi tartalmának rovására. Mintha nem volna kimondva, mintha legjobb- janiknak nem volna elméjébe vésve, a mivelődés nagy vezéreszméje, s mintha nem azokat az egyéneket tartanok ünneplésre legméltóbbaknak, a kik elől viszik a mivelődés, a tökéletesedés fáklyáját. Mintha a miveltség- virága az az ököllel meg könyökkel előre nyomulás, és az az anyagias érdekhajhászat volna, a melyek épen a m i korunk leggyakoribb jelenségei. A ma uralkodó (bár elburkolt) ököljognak nem csekélyebb a végkövetkeztetése, mint a versengésben résztvevő ellenfelek elejtése. Az élet ma minden téren: harcz, életre-halál- ra. A formái ugyan a czivilizáczió szülöttei; de a lényeg: visszataszító, természetellenes testvéritarcz; a vég hogy uj darabot Írjon. Tárgya még nincs, pe a párisi Temp s, jól értesült forrásból arról értesül, hogy a hírneves szerző a Bretagne-ba készül utazni, hogy ott tárgyat keressen magának. A darab különben öt felvonás lírai színmű lesz és csengő jam- busokban lesz Írva. “ Még tovább is folytathatnám ezeket a nagyon tanulságos szemelvényeket a franczia szerzőkről és megírandó darabjaikról, de beérem a már leiratokkal és csak a tanulságot akarom levonni belőlük. A tanulság pedig a következő: A budapesti lapok színházi rovatának vezetői a legnagyobb lel- kiismeretesóggel böngészik át napról-napra a franczia lapokat, s valóságos véteknek tartanák, ha nem tájékoztatnának bennünket a legapróbb részletek felől, hogy a franczia színpad szerzői mit Írtak, mit írnak, vagy mit fognak Írni? Es a hazai szerzők ? Ezek várhatnak míg darabjaik színpadra kerülnek s ha színpadra keiültek, akkor aztán a legtöbb esetben, alaposan locsepülik őket! Ez a külömbség. nálunk a franczia és a hazai szerző közt. Eszem ágában sincs állítani, hogy H e r c z e g Ferenc külömb drámaíró S a r- d о u n á 1, s hogy В e r c z i g Árpád jobban meg tud kaczagtatni bennünket a színházban В is sonn ál. Sőt ellenkezőleg! Magam is azt tartom, hogy A dolovai nábob leánya ügyefogyott kis bakfis a Szókimond ó a sszonyság-hoz képest s a Csalj meg édes!-nek egyetlen jelenetében aligha nem több kaczagtató van,[mint Borczik Árpád összegyűjtött vigjátékai- ban — de ez semmit sem változtat a fentebbi igazságon. A hazai színpadi szerző valóságos mostoha gyermeke a sajtónak s nem igen áldoz rá több nyomdafestéket, mint a menynyit egy premiére-kritika elfogyaszt, ellenben az idegen szerzők legapróbb dolgai felöl a legalaposabban tájékoztatja a hazai közönséget, egészen addig a részletig, hogy pl. Mascagni milyen nyakkendőt visel, mikor komponál. Ezekben a sorokban meg akarok próbálni ezen a téren egy kis újjitást. Nem fogok ugyan elmenni a nyakkendő színének részletéig, de beszélni fogok önöknek egyet-mást Béni bácsi-ról és a szerzőjéről. Utóvégre ha. az idegen színpadi szerzőkről annyi mindent megírunk, egy hazai szerző is csak megérdemel talán egy rövidke tárcát. S már csak azért is megírom
