Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-08-16 / 16. szám

mi utat és módot e baj orvoslására. Lehet, hogy meghallják első sorban maguk a háztulajdonosok, kik együtt karöltve, egyöntetűen szedhetik rend­be házuk elejét s az előttük elvonu­ló gyalogjárót, hiszen első sorban ön­maguknak csinálnak hasznot, mert leg­többször ők használják azt. — A gyümölcs kereskedés fejlesztéséről, Halason nagyobb mozgalom indult meg, melynek célja a gyümölcs kereskedelem e- melése , és ezzel összefüggően részvényekre történendő befizetésekre egy gyümölcsterme­lő és speciell kajszin barack termelő társa- ság alakulása. Mindenek előtt e szép, és hasz­nos eszmét szivből üdvözöljük s igaz öröm­mel vennénk, ha ezen eszme létesítése vá­rosunkban találná azon kedvező talajt, a melyben az eszme megfoganzani s terebélyes ! gyümölcsöző fává kifejlődni képes lenne. Nem a homok buckát értjük e talaj alatt. Homok bucka van másutt is bőven s bal vélemény volna azt hinni, hogy gyümölcs tenyésztésre épen a rósz sivár homok terü­let volna a legalkalmasabb. A talaj alatt ez esetben — egészen mást kell értenünk, a mit lakosságunk és az érdekeltek jó hajlan­dóságában kell keresnünk. —■ Abban pedig bizunk, hogy értelmes gazda közönségünk s különösen azok, kik szőlő és gyümölcs tér-1 meléseel, már is foglalkoznak s annajr jö-j ved.felmező.ségét a mostani kedvezőtlen kereskedelmi viszonyok között is — észlel­ték, ezen nagy és szép eszmének hordere- jét, fontoságát s úgy a termelési, mint az elárusitási viszonyokra való mérlietlenül jó- j tékony hatását könnyen felfogják és befog* | ják látni, hogy ha azt akarják, hogy az ő ér- dekökben történjék valami, azt a mi a te­endőkből rájuk hárul, egyesült erővel és a- karattal meg kell tenni. Halason tudvalevőleg van gyümölcsfa nem kevés, sőt túl sok ahoz, hogy azt maga ez a kicsiny város fogyassza el. Nincs azon­ban kifejlődött kereskedelem, sőt igazában mondva, nincsen semmi, a mit kereskedelem­nek lehetne nevezni. Ennek pedig az az oka, hogy —- ebből a szempontokból — kevés a gyümölcs. — A kereskedés ugyanis oda hú­zódik, a hol szükségletét nagyobb bizonyos­sággal és több folytonossággal láthatja el. —­Láthatjuk ezt Kecskemét élő példájá­ból, a mely a gyümölcsfajok jóságával nem versenyezhet Halassal, de dominál a tömeges termeléssel. És hogy Kecskemét kajszin ba­rackja, pogácsa almája és üveg megyje a külföldön mily ismertté tette e város gyü- mölcsészetét, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy külföldi megrendelők sok esetben kikötik, hogy csak Kecskeméti gyümölcsöt fogadnak el, minél fogva aztán a gyümölcs kereskedők úgy tesznek, hogy a környék­ben össze vásárolt gyümölcsöt előbb Kecs­kemétre szálitják be s ott a vasúti jelzéseket megsemmisítve, esetleg.újra pakkokra, mint kecskemétit továbbit ják. A kereskedés fejlődésének alap feltéte­le tehát a tömeges termelés, a mely esetben nem kell tartani attól, hogy a termelt jó minőségű gyümölcsöt, mérsékelt árakon, de még mindég hasznot hajtőkig, bármely me- nyiségben is el ne lehessen adni; mert Eu­rópában, az észki részeken, még mindig igen nagy a szükséglet. Hogy pedig a tömeges termelés mit eredményez, az is bizonyltja, hogy a Magyarországi gyümölcsnek Európa északi részében csak egy veszedelmes kon­kurense van s ez Kalifornia, hol olyan gyü­mölcs telep van, a mely nagyobb, mint Ma­gyarország egész területe. A földmivelés ügyi miniszter, az öszszel tartott ösmert baszó fjében, föl is hívta az ország figyelmét a fokozottabb gyümölcs termelésre s bizony helyén való volt az s bár eredményre vezetne ; mert még nagyon soká állhat be az az eset, hogy túl termelés legyen, sőt ha a Kalifornia felől fenyegető veszedelem elől á tért az egész vonalon kellő időben elfoglalhatjuk, tégy tán soha. Ezek a szempontok legyenek tehát e- lőttünk, ha ezen kérdésben határoznunk kell s ne holmi kicsinyeskedé.s, hogy terem most is, aztán pálinkának kell kifőzni, a finánccal vesződni s ha kifőztük, magunknak kell meg­inni, mert a regale törvény miatt rigy szól­ván lehetetlen eladni. És lebegjen elöltünk, hogy a közlekedé­si eszközök mai rohamos fejlődése melleit s Magyarország általános átalakulásának jelen stádiumában, tt az országban, az a váT'os lesz a legszerencsésebb, a mely a modern viszonyokhoz alkalmazott ésszerű és gyökeres intézkedések által, a vezér szerepet, a hír­név dicsőségét magához ragadja ! Ez pedig még mindig lehet, sőt bátran állíthatjuk, hogy ha tudnak merészet gon­dolni s nagyot alkotni, megtehetik azt na­gyon sok helyen s a hol a szükséges elő fel­tételek megvannak mindenütt. — Előny mindenesetre az, a hol már a talaj és éghajlat bizonyos gyümölos fajok termelésére gyakorlatilag ki van próbálva s a hol a meglevő készletet lehet a nagy forgalomba bevenni, de nem előny, ha pl. a gyümölcstermelők egy-két rossnúl sikerült évtől, a mikor tudni illik Isten kedvező ke­gyelme rendkívül bőtermést adott, de hozzá vevőt nem, a termelés fejlesztésétől már elő­re elkedvetlenednek s a legtisztább szin- igazságban sem mernek bízni s legjobb eset­ben azt mondják: szép is,'jó is ez, igaz is lehet, de hát hadd csinálja más, akkor majd meglátjuk. Mert úgy van bizon. Ha nem terem, abban megnyugszunk, igen egyszerű lévén a vigasztal ódásunk, hogy hát nem adott az Isten; de mikor az Isten áldotta gyü- möiosfa ontja a termést s terem 20-30 kiló helyett 1-2 m 5tér mázsát, persze a sok, első rangú gyümölcs nem lehet, akkor ha a tíz­szeres termést fél vagy negyed áron kell eladni, elkeseredünk. Hátha még — keres­kedés nem lévén — sehogy sem adhatjuk el! A fentebbiekben már elmondottuk, hogy a kereskedís fejlőd lsének olső alap feltétele, a tömege ; tej melés, de nem mernénk elmon­dani, hogy ha városunk lakossága, külön külön az egyesek, talán még egyszer akkora területet, mint most beültetve van, alkalmas gyümölcs fajokkal egyszerre be etetnének is, hogy az már a világ figyelmét egyszere fe­lénk fordítaná s a világ forgalom megszü­letne, sőt jó formán meg sem tudnák. Épen azért, üdvözöljük melegen a ter­vet, melyet alapjában megbírálni ma dél­után lesz alkalmunk, a minem egyéb, mint az, hogy részvényekre való társulás utján ala- pitunk egy nagy kajszin barack telepet, 813" hoilrl, mert egy ilyen tény önként hir­deti magát, szú lesz arról az ország minden lapjában, sőt az ország határin túl mess*© dig azt meg kell adni Gleichenbergnek, s különösen a mostani direktornak, hogy az a precíz gond, figyelem a legaprólékosabb részletekig, úgy a betegnek mint egészsé­gesnek legfmyásabb igényeit kielégítheti, de sőt hálára kötelezi. Van itt gond, hogy a betegeknek legyen nemdohányzó étterme, minden vendéglőben s kávéházban. Yan gond léghuzam ellen. A távolabbi vendég­lőkbe kényelmes fedeles kocsik viszik a vendéget ingyen, s ha valami hiány, vagy hiba mégis előfordul, —de hol nem esik ez meg? a direktor az ő udvarias kedves mo­dorával, rögtön ott terem és segít a legkész­ségesebben, sokszor saját maga. Van gond a betegre ha szenvedő, ha javuló, hiszen az orvos, kit oly sokan áldanak, ön felál­dozó jóságáért, dr. Závory (szinte magyar) valóságos apja, szerető gondos testvére be­tegeinek. Neki mindenre van gondja, ha szél van viszi be a beteget, vagy keres ne­ki szélmentes helyet. Este ha a páciens so­ká talál kint, vagy az ablaknál ülni, szépen figyelmezteti egészségére. Szóval ott az ember nem oly elhagyatott, a kit csak esz­köznek tekintenek arra, hogy a mai kor szerint rajtok meggazdagodjanak. Az egészségesük pedig találhatnak bő­ven szórakozást. Minden héten egy napon -van tombola, másik napon reünion, vagy komzert, s minden nap vagy színházban, vagy arénában disz előadás, azután min­den héten 2 este cigány zene. Es milyen jól esik a szép fenyves Steier hegyek kö­zött hallani a mi fekete művészeinket, a langy, meleg balzsamos estén, össze vegyül­ve fülemile dalával, „ Ne sírj ne sírj Kos­suth Lajos “ vagy „ Ha el megyek nem so­kára messzire.v Bizony itt idegenben két­szeresen jobban esik, de húzzák is úgy, hogy a magyarnak könnyezik a szeme s a sok német, franczia s minden nemzetbeli vendég veresre veri a tenyerét s Laliik a Hoch ! ! Van különben itt igen jó állandó ze­nekar, a mely 2-szer játszik- naponta. Nyá- I ran itt vannak, télen Meránban, Érdekes, mikor a; sok beteg a kúthoz megy, a kik­nek nagy részén nem is látszik, hogy szén- j védő. Isszák az éltet adó Constantin, Em­ma és Klausen vizet, zene szó mellett. Sok­szor megesik hogy a jó Steier zenészek a „ Iiákóczy indulót“ vagy ,,Isten áldd meg- a magyart “ játszók, s kapnak érte freneti­kus tapsot. Hát biz ez is csak szép figye­lem. Minden nemzetbeli, a ki ide jön hall­hatja azt a dalt, a mit legtöbbször hallott hölosőjében mitől szive hevesebben dohog, s vére gyorsabb lüktetésbe jön. Hát hogyne erezné itt jól magát min­denki, s jönne el másszor is mindig a mi­kor csak jöhet. Mig beteg azért, azután hálából, mikor itt mindenünnen szeieel- teljes figyelemben részesül. Vannak itt- a kik £0-25 éve ide járnak, He nem is úgy búcsúzik a gleiohenbergi fürdő vendég a derék direktortól, kedves doktortól, s a jó, ismerősöktől, hogy hála Isten mehetek, ha­nem Isten veled, a viszontlátásig, ha ti ! szép Steier hegyek újra zöldek lesztek j s ti kedves pacsirták, rigók, gerlék, füle-, ■ miit к újra énekeltek? A viszontlátásig!; Addi« ég veled,!. Noémi.

Next

/
Thumbnails
Contents