Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-07-19 / 12. szám
a kővetkező szeszes italok élvezéséhez ragaszkodni : Viz, tej és káposztalé. 426 $, A körülmények azonban olyanok 'is lehetnek, mikor más ártatlan természetű italokhoz is hozzá kell nyúlni- Ilyen ül- j kalrnakra hozatott a következő szabály : I Magán háznál biciklista csak egy liter j bort ihatik ; korcsmában, vendéglőben stir ennek kétszeresét, mert általánosan ismert dolog, hogy : azon szőlő víztartalma, melyből a kocsmai bor szüretik kétszer annyi, | mint azon szőlőé, melyből a magán háznál levő sajtoltatik. Ezen S hozatott pedig azért, hogy a baleset elleni biztositó társulatok kasszái a túlterheltség ellen biztosíttassanak. Okulva a tapasztaltakon minden biciklista köteles az isméid fölszerelések mellé malteros lapátot csatolni. Ezen célszerű eszköz használatik akkor, midőn az illető oly gödör, árok stb. homorú mélyedéssel jön közelebbi érintkezésbe, melynek béllésc sár. Említett praktikus szerszám segélyével a biciklistára tapadt fölösleges anyagot igen köny- nyen ellehet távolítani. 1642 §. Minden biciklista köteles magával I kitünően szerkesztett kör, vagy más nemű ; «zivatytyut hordani azért, hogy: az a ki j paripája által árokba, gödörbe, tóba, fo- j lyóba, általában olyan helyre löketik, j melyben a domináló elem a viz, e szi-j vatytyu segélyével maga körül a vizet: kiszivatytyuzhassa s igy kényelmesen szá-' ráz lábbal jöhessen partra 9247 §. Képviselő választáskor a klubtagok kötelesek csak oly jelöltre adni szavazatukat, a ki bicikliz és kinek összes, családtagjai bicikliznek s a kinek összes cselédsége a házi és nem házi munkát biciklin végzi, mert pld. hasznosságán kivül j érdekes látvány egy sikkes szoba cica, a ki biciklin szalad a szobába körül és úgy; törüli a port. Ugyanezen gyűlésen a hol ezen nagy-j fontosságú alapszabályok hozottak, hatá- roztatott, hogy: úgy a magas kormány- j hoz, mint megyékhez, városok és közsó- j gekhez, biciklin fölvonuló küldöttség által, memorandum nyujtassék a rögzítése tárgyában. A küldöttség vezetője az a ki hivatalosan igazolja, hogy gépétől önkénytelenül 5000-szervált meg. ч'ék CSARNOK. ÜST ász éj. (Folytatás és vége.) Ha teljes világosság lett volna, talán karolta és atöbbiek is észre vették volna, hogy a férj alvó helyzetéből föl könyökölve izgatottan nézi a történteket. Eddigi összes viselkedése nem volt más, mint tettetés, szinészkedés részegsége, alvása, horkolása minden. Féltékenysége a félművelt embert aljassá, szemtelenné tévé. Sarolta maga előtt látva Smolskit, megfeledkezett mindenről. Ő csak a vissza hozhatlan jelent látta a miért kockára tette mindenét, múltjának tisztaságát, jövőjét, jó hírnevét és miért ?! — őrült szerelemért, szenvedélyért. Lehajolt Smols- kihoz, ittasan szivta magába annak leheletét, tapasztotta ajkát ajkához. Mámorukat ismét a báró zavarta meg. Oda hajolt hozzájuk s figyelmeztető őket, hogy báró föl is ébredhet. Smolski felemelkedve térdelő helyzetéből átkarolta Saroltát és féktelen szenvedéllyel vonszolni kezdte a másik szoba felé. E pillanatban fölugrott Káhori és iszonyú ordítással rájuk akart rohanni, de a báró útját állotta s hangosan kiáltá: — Ne tovább !! ... itt nincs más mód mint Smolskit kihívni. — Eh! kiáltá Káhori, félre lökve utjából Sunyit, neki rontott az ijedtségtől meg dermedt Saroltának, megfogta nyakát, neki szorította a falnak és fojtogatni kezdte. Smolski fölhasználva az alkalmat az ablakhoz ugrott, hogy azon keresztül meneküljön. Az ablak a kastély árkára nyílott, mely nem kevesebb mint 8—9 öl mély volt Itt tehát nem szökhetett, mert a szökés bizonyosan életébe kerül: az ajtóhoz szaladt, a mit az e közben elmenekült báró maga után kívülről bazárt, hogy menekülésé biztosabb legyen. Nem ( volt más hátra, mint ez erkélyre ki menni és onnét az alatta levő terraszra leugrani, melynek lépcsőin le menekülhet a parkba, j hol a iák közt eltűnhet. Ha egyenesen ide ugrik talán elmenekülhetett volna, de | igy pár pillanatot késett és épen mikor j az erkély párkányára lépett utol érte Káhori, ki észre véve a szökni készülőt elhagyta nejét és Smolski után szaladt. Megragadta az ulánus karját és itt, kettőjük között a négy méter magasságban levő erkélyen iszonyú dulakodás kezdődött. Káhori előnybe volt, mert ő az erkélyen állott, Smolski pedig már kívül volt és csak a párkány volt lába alatt, de félkezével görcsösen kapaszkodott a korláthoz, úgy hogy Káhori semikópen sem tudta se lelökni, sem visszahúzni. Ekkor jutott eszébe Káhorinak, hogy ő minden eshetőségre elkészülve forgó pisztolyt dugott zsebébe. Kivette onnét és közvetlen közelből rásütötte Smolskira. Smolski lehanyatlott, de félkézzel még mindig tartotta magát. Ekkor Káhori a forgó pisztol agyával teljes erővel ütni, zúzni kezdte a főhadnagy kezét, mely végre engedett s az egész test nagy zuhanással esett le a terraszra. A dühtől elvakult Káhori még ezzel sem elégedett meg, eszét teljesen elveszítve, oesmány káromkodással lőtt még ötször ellenfele után s midőn már lövései elfogytak dühében pisztolyát dobta Smolski után. Saroltát az élet fentartási ösztön magához térité, nyakán iszonyú fájdalmai voltak, majd össze esett, de menekülni akart, menekülnie kellett. Az ajtó felé vánszorgott, de későn, az zárva volt s különben is férje már útját állotta. Sarolta borzadva látta férjének a küzdéstől össze vérezett arcát s az ajkán mutatkozó fehér habot, tájtékot. — Meghalsz — hörgé Káhori. — Az Istenért mit akar — szólt kétségbe esve Sarolta. — Meghalsz— Csak egy órát kegyelmezzen csak arra kérem, hogy elhagyhassam örökre. — Meghalsz — lihegé tovább a megcsalt — megölted te kutya becsületem, szivem mindenem . . . meghalsz. Összerogyott nejét újból fojtogatni kezdte. Sarolta egy szót sem volt képes kiejteni. Elvesztette eszméletét, minden ellentállás nélkül végezhetett volna vele. — Nem . . . nem — szólt Káhori — nem vagyok hóhér, nem vagyok kutya hóhér . . . másképpen öllek meg . . . Kezére csavarta az elájult nő szép öt- mött hajába s ennél fogva vonszolta végig a festői szép elalélt testet a szobán egész az iró asztalig. Az ajtón, talán a báró vagy a lövések zaja által föllármázott cselédség dörömbölt. Káhori nem hallott semmit, félkezével az iró asztalon fekvő, papír vágásba használt, éles, kétélű japán kést vette le s azt markolatig szúrta neje hófehér nyakába. A kés a nyak túlsó oldalán araszt- nyira kiállott. Azután hatalmas visszarán- tással ketté metszette a lég és tápcsövet. A test egy párt rángatózott s azután az élet elszállt belőle. Odakint a szürkülő hajnal nehéz, otromba gomolygó felhőket hajtott maga előtt. Káhori a divánhoz támoíygott, fejét kezére hajtotta s öt-hat percig mozdulatlanul ült ott. Majd fölkelt letörölte arcát, halványan de határozott léptekkel ment az ajtót ekközben már feltört cselédség elé. Járaí G. m HÍREK. * Előfizetési felhívás. Evnegyedes előfizetőinket előfizetésük megújítására tisztelettel fölkérjük. Az előfizetők között augusztus hó első hetében kisorsoljuk azon díszes albumot, melyet Pietsch szabadkai fényképész készített Halasról, s a melynek ára 12 írt. A sorsolásban résztvesz minden uj előfizető is. A „Halas és Kiskörös“ előfizetési ára: egész évre 4 frt; félévre 2 frt; negyedévre i frt. * Egyháztanácsgyülés. A halasi ref. egyháztanács ma d. e. 10 órakor gyűlést tart. A gyűlés főtárgyai: Számszéki jelentés és az igazgató-tanács jelentése a leánynevelő intézetről. * Értesitö. A halasi ref. főgymnasium kibocsátotta értesítőjét. Az „Értesítőben“ igen érdekes felhívást találunk a szülőkhöz, melyben a szerkesztő Gaál Endre igazgató kéri a szülőket, hogy : „a szülők segédkezzenek a tanár munkájában, gyermekeiknek helyes irányban való ve- zethetését biztosítani — s különösen a vidéki szülőket fölhívja, hogy rendkívüli óvatosak legyenek gyermekeiknek elhe- lyeztetéséröl való gondoskodásban.“ Ezt mi is csak a legmelegebben ajánlhatjuk a szülők figyelmébe. A fögymn. ösztöndíj alapítványai a múlt tanévban kettővel szaporodtak u. m. néhai Király József és neje Sárközi Julianna 200 frt ösztöndíj alapítványt ; Bergl József, Bergl Berta ésBergl Ignác elhunyt apjuk emlékére Bergl Adolf alapítvány címen 200 Irt alapítványt tettek.
