Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-06-28 / 9. szám

I. évfolyam. 9. szám 1896. vasárnap, junius 28. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre . . . . . 8 kor Félévre......................................4 * 3 hóra ......................................2 •> Egyes szám ára : 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos : Dékáni -Á_ r p á. d.. Társszerkesztő : SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Halason, Nádor utca, Babó-féle házban. HIRDETÉSI DIJAK : Három hasábos petit-sorért ... 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr. Hivatalos hirdetések dija 1—-100 szóig, kincstári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. too szón felül minden szó 1 krral számittatik. A nőegyletről. Ma üli a halasi jótékony nő­egyesület inillennáris ünnepét, megragadjuk tehát az alkalmat, hogy egyet s mást elmondjunk általánosságban a nőegyletről, s ezzel a halasi nőkről, mint társa­dalmi faktorokról. A nő természeti rendeltetésé­nél fogva gyengébb, kisebb, csi­nosabb, mint a férfi. A férfihoz arányosítva szellemileg is gyen­gébb, mondhatni puhább, lágyabb, de minden féle aprólékos külső hatások felfogására rendkívül fo­gékony, érzékeny, enyhe, ideges, óvatos stb. Ep ezen tulajdonságok miatt nagy dolgok keresztül vite­lére csak a legritkább esetekben képes, de női hivatása körébe oly sok és nemes ténvkodés sorako­о zik, hogy méltán mondhatjuk: a férfi nagy alkotásai mit sem ér­nének, ha azok mellé nem lehelné fS g Ä puszták gyermeke. (Genre-kép.) (A halasi fogyom 14-iki évzáró ünnepélyén pályadi­jat nyert mii.) Tikkadt nyári hőség ül a pusztaságon, Mint lidérc az alvón rémes éjszakákon ; Lassú, lanyha szellő tova illanása: Tikkadt kebelének föl fölsóhajtása, Lankadt fuldoklása. Hol legégetőbben süt le a nap heve, Ottan áll magában a puszták gyermeke ; Zömök alakjával a délibáb játszik; Legelésző nyája, - mint távol is látszik, - Szanaszét tanyazik. Ott áll merőn, némán a puszták vad na, Mintha talán nem is szabad vón’ szólnia, De megszólal mégis, hogy ha jókedvébe’ Lgy-egy fürge malac odakap sebtébe A kereszt tövébe. Széles karimáju, hegyes kalap fején Jo szolgálatot tesz esőnek idején, De ha eső nincsen, akkor sincs kárára, Nem süt oly mérgesen kérges orcájára, A napnak sugár a. egy hibája, szerintünk igen nagy hibája s ez az, hogy: fél a nyil­vánosságtól, fél a küzdéstől, fél a harcot felvenni azokkal, a kik­nek egyetlen fegyverük nem a nemesen gondolkodó müveit hon­leány szivének lángja, hanem apró nyelveiknek borsos, papri­kás éle. Ha az ember a közügy terére lép, lépten nyomon kritikának van alávetve és legtöbbször olyan kicsinyes kritikának, melyből kirí a személyes érdek, önzés, irigy­ség, kajánság, együgyüség, mü- veletlenség. A nőegyesület és tag­jai oly nemes célért küzdenek, oly szent hivatást töltenek be, hogy maguk ezen cél és hivatás együttvéve biztos paizsul szolgál­nak azon’erőtlen nyilacskák ellen, melyek az igazán nemesen gon­dolkodó nő szivéig sohasem ha­tolnak. De sajnos, e pletykák, kávé Aztán besorozzák, viszik katonának, Huszár lesz . . . szép huszár, el se menne [másnak, Hej, hogyha fenn ülhet valamelyik sár­igán, Jöhet akkor aztán minden földi ármány, A hét fejű sárkány. Huszár lesz . . . szép huszár : erről gon­[dolkodék, Míg csak lassan, lassan be nem alko­[njodék; Aztán betereli nyáját a tanyára, Magának is álom ül a pillájára Csendes éjszakára. Kiszökkent a napnak legelső sugára, Oda süt a puszták szunnyadó fiára; ■ Csípős hajnalszellő pirosítja arcát, \ Mostan vívja talán — száguldó paripán Legdicsőbbik harcát.— Szalontay Zsolt. m \ L I К E. Egy aranyos kis szőke fő tekintett ki a puha csipke-függönyök közül, s na­gyot nevetett az ablak mellett türelmetle­nül álldogáló fiatal emberre, a lovagra. A mama egy vén könyvből olvasott mógvénebb históriákat, s néha szólt a a gyöngéd női kéz a bájos, a ki­csiny, kiegészitő környezetet. Halas városnak van főgim­náziuma, nőnevelőintézete, van igen szépen fejlett elemi oktatása, de közoktatása hiányos volna, ha nem lenne meg a hölgyek által föntartott kisdedóvó intézet, a ki­csiny, a bájos kiegészitő rész. A nőegylet harmincnégy év óta áll fönn, s ez idő alatt a ha­lasi nőket jellemző szívóssággal, takarékossággal gyűjtött fillért j fillérre, forintot forintra: úgy, hogy most tekintélyes vagyon fölött rendelkezik. E vagyon jövedel­méből, tagdijakból, a város által \ adott évi segélyből, az óvó inté­zetbe járók óvó dijaiból és jóté­kony adományokból fedezi kiadá­sait. Felügyeleti jogát gyakorolja az intézet és annak személyzete fölött, a mit kifogástalan lelkiis­meretességgel el is végez. Hanem van a nőegyletnek Szőtt vászon ingének borjuszáju ujj a Legényesen lobog, hogyha a széli fújja, Szép ráncokba esik hatszeles gatyája: Ki már maga keres kenyérre, ruhára, Annak ez igy járja. Karikás ostora ottan van kezében, Rézszöggel, sallanggal kicifrázva szépen, Van is neki, tudom, olyan csattanába, Holmi fiokágyú távol durranása Éppen, hogy csak mása, * * * * i Ottan áll tovább is méla andalgásba’ Vájjon merre szállhat képzelmének szár­[nya, Tán a gondtalan kor emlékét idézi, Vagy a tulvilági éden nyílt meg néki, Hogy oly merőn nézi ? Nem. Másfelé méláz kósza gondolatja, Rózsaszín üvegen a jövőt kutatja Hej, ha valamikor majd kisbéres lészen, Milyen büszkeséggel megy a város szélen ] Hatökrös szekéren. 1 Azután csikós lesz, nyalka csikós legény, Künn őrzi a ménest a puszta közepén ; Ha kiszakad a ló, utána . . . utána . . , Lobog inge ujja, lobog a gatyája . . . Nyargal paripája . . ,

Next

/
Thumbnails
Contents