Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-12-20 / 34. szám
I évfolyam. 34. szám. 1896. vasárnap, deczember 20. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre .......................................8 kor. Félévre.............................................4 „ 3 kora .............................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÄRY GYULA. 1 Szerkesztőség és kiadó liivatal HALASOK, I Nádor utca, Babó-féle házban. HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petit-sorért . . 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóié;, kinc* tári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik Karácson. A keresztyény világ egy része ünnepet ül e héten, legnagyobb ünnepét Vallás alapítójának születésének emlékezetére rendelt ünnepét. Nem csak keresztyénekre fontos és érdekes e nap, de az mindenkire, bármilyen hitű és vallású is legyen. Hisz száz s egy nehány liiján 2000 éve hogy az egyszerű polgár zsidó nő életet adott oly egyénnek a ki korszakot alkot a világtörténelemben, épen úgy az egyházak történetében is. Születését, életét, tanait részletesen tárgyalnunk fölösleges, hisz arra terünk sincs, sem illetékesek, sem hivatottak nem vagyunk, Azt a világ irodalom annyiszor, annyit tárgyalta s oly egyének tolla által, a melylyel versenyezni igénytelen lapunknak valóságos szerénytelenség volna,*de anynyit megemlíthetünk, hogy ez ember, Isten fia, mesiás, krisztus, vagy nevezzük bárminéven —- születésével megszületett az eszme, mely hömpölygő hatalmas árjával folyton terjedve elöntötte a világot, a melyet ma ural és uralni fog beláthatatlan időkig. Vissza menve e történelem uta- in addig az időig, midőn a menekülő család szerényen, szűkén, szegényesen el rejtőzik az istállóba, a barmok közé, látni véljük a gondos anyát, apát s az összeseregletteket, a mint az egyszerű lepellel leteritett szénán a jászolban fekvő, szendergő, alvó bambino fölé bajainak. Váljon e bájos kép alakjai gondoltak-e a jövőre? . . . Váljon sejtették-e azt, hogy az előttük fekvő kisded fejéből később kilövelő szikra lángra gyújtja az e* gész földtekét, váljon sejtették-e, hogy e picinyke agyvelő ' szelleme hóditó, diadalmas útját tengeren, vizeken földeken, hegyeken keresztül megteszi? . . . mert ha ezt sejlik, vagy előre látják bizonynyal még nagyobb rajongással veszik körül a maroknyi teremtést a leendő óriást. Rideg bölcsészeti szempontból, minden vallás nem más, mintegy poéma. Mi enyhítsük a ridegséget s mond juk azt, hogy: minden vallás édes testvér a költészettel. A képzelem ragyogó fantáziája veszi körül minden vallásban úgy a legfelsőbb lény, mint egyes alakok személyét és legtöbbször olyan nem létező, fizikailag nem létezhető tulajdonokkal ruházza föl azokat, a melyeket csak a költő ember csapongó fantáziája teremthet. Minden hitnek, minden vallásnak, meg van a maga szépsége, bája. A bambino tanának is van különösen egy olyan része, mely a sz é p n e k,|a nagynak a fenségesnek legJászai a Vígszínházban. — Intimitások Niobéról — Mi budapesi színházlátogatók már megszoktuk, hogy minden vigszinházi bemutató-est — a premiere rendes izgalmain felül! — valami olyan érdekességet hoz, a mi még jobban felfokozza várakozásunkat. És innét van aztán az, hogy a közönség most már csak úgy töri magát az uj lipót körúti szinház premiére-jegyei után s egy ilyen, premiére-estén a szinház minden zugában megtelik, a mi nem kicsiség, ha meggondoljuk, hogy a Vígszínház most a legnagyobb színháza Budapestnek s épen kétszer annyi ember fér bele mint a Magyar Királyi Operába. Most, hogy túl vagyok a Vígszínház legújabb premiére-jón, a Niobé-n, elárulhatom, hogy ennek az estnek is megvolt a maga nagy érdekessége, s a mely csak annyiban különbözött az előző premier esték érdekességén, hogy a Niobe-est érdé" kessége elmaradt. Hogy m i maradt el és miért maradt el, azt akarom önöknek nagy diskré- ció mellett elmondani. De aztán el ne árulják, hogy tőlem tudják. Igazán mondom, nagy kellemetlenségeim támadhatnának belőle itt is, ott is a kulisszák világában. Mielőtt azonban régi mesterségembe, az indiszkrécióba, bele fognék, el kell önöknek mondanom, ba ugyan a fővárosi napilapok premiere — cikkeiből már amúgyis nem tudnák, hogy a Vígszínház leguj- jabb angol bohózatában, a Niobé-ban, egy életre támadt görög-szobor játssza a főszerepet. Ezt a megelevenedett szobrot Láncy Ilka játssza. És itt következnek az én Ígért intimitásaim. Harmadnapra rá, hogy a szobor szerepét elküldték a Vígszínház drámai hősnőjének, találkoztam vele az utcán. A kissé csipős északi szél dacára, — a mely mellesleg megjegyezve a legrózsásabbra csípte az arcát, — megszólított: — Egy merész tervvel foglalkozom . . — Meg akarja hódítani Budapest egész férfinépét. — Még merészebb gondolat ennél is. Л ászai Marit akarom karrikirozni N i o- b é-ban! . . . Mit szól hozzá ? — Kérem, ne adjon a szavamra semmit, mert ón azt tanáoslom, hogy — okvetlenül csinálja meg a karrikatúrát! * Ez nem olyan trófaság, mint önök azt az első pillanatra gondolnák! Nálunk jó Magyarországon nem lehet tréfálni a dolgokkal. Nálunk egy kalap lehet liazafiság dolga s egy gyufatartó nemzeti kegyelet tárgya. A nemzet nagy tragi- káját kikarrikirozni nyílt színpadon! Esetleg egy kis hazai forradalomnak lehet az oka, ebből pedig még nemzetközi bonyodalmak is támadhatnak. L á n e у Ilka tehát esetleg előidézheti a régóta félt „európai konflagrációt“ s lángba bonthatja Európát. (A mi azt illeti elég szép asszony hozzá ! ) Láttam ugyan egyszer egy fiatal névtelen kis színésznői Párisban, a ki Sarah Bernhardtot figurázta, még pedig olyan zseniálisan, hogy egész Paris tspsolt neki, de hát ott a kalapok csak a divat szempontjából jönnek figyelembe, a gyufatartók pedig szintén nem tárgyai a nemzeti kegyeletnek. Mikor a Vígszínház Niobé-jának, emez a görög kosztümöt viselő, versekben beszélő, klaszikusszobornak azt tanácsoltam, hogy csak figurázza ki a nemzet nagy traE számhoz fél ív melléklet van csatolva.
