Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-12-13 / 33. szám
33. szám 1896. vasárnap, deczember 13. I évfolyam. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre ................................ Félévre...................................... 8 hóra . . ,t...................... Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASON, ______Nádor utca, Babó-féle házban._______ HIRDETÉSI DIJAK: Három hasábos petit-sorért . . 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr Hivatalos hirdetések dija 1—100 szóig, kincs tári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. 100 sz’>n felül minden szó 1 krral száiuittatik Választások Halason. Újból elő kell szednünk a thé- mát, újból végig kell nyargalnunk rajta. A sors hozta, nem tehetünk róla. A választás előre veti képét, nagy vonalakban előre látjuk azt, magát a választást s annak a választásnál magánál kellemetlenebb utóizét, mely társadalmunk igy is nehezen e- mésztö gyomrát elrontja. A jelen a lázas tevékenységé, munkáé mindenütt. A függetlenek fölébredtek. Körükben alapos a f f i n á z s-t vittek véghez. Kidobták a kidobni valót, purifikálták egész társaságukat. Hogy mennyire használt ezen o- peráció egészségüknek azt a jövő mutatja csak meg. Minden esetre frissült erővel mennek neki a harcnak a mi maga nagy előnyükre szolgál. A szabadelvűeken a Latkóci lemondása folytául csüggedés még mindig meglátszik s hogy a lemondás meghozta a lelkesültségnek ellentétét a lehangoltságot mutatja a városi képvisalők választása, mely alkalommal legtöbb kerületben meg buktak. В választás volt elénk bizonysá. ga annak is, hogy a független párt a tétlenség teréről a legnagyobb tevékenység mezejére lépett s e térenni győzelmükből következtetjük, mily zajos lesz a képviselő választás és mily nagy változásoknak néz elébe a városháza. Mert világos, hogy a purgálást, a mit a függetlenek saját körükben keresztül vittek a közelgő tisztujitás alkalmával is megkísértik s hogy kísérletük nem lesz eredménytelen arról biztosítja ö- ket nagy többségük. így alaposak azon kilátásaink is, miszerint a városi tisztikar képe rövid idő alatt egészen más formát ölt magára, mint a milyen ezelőtt és eddig volt A városnak e változás előnyére vagy hátrányára fog-e szolgálni .azt nem Dúlhatjuk. Arról csak a jövő adhat nekünk fölvilágositást, mely sok olyan dolgot is eltakar, a mit a jelen repe- rálhatott volna. Az egész gordiusi csomóból sajnos egy jelenség nagyon világosan tűnik ki, s ez az ellentétek élesedése, távolodása. Az amúgy is nagyon laza lábon álló társadalmi életünket e harcok még rosszabbá, még vadabbá teszik a mi már most, nem annyira az intelligens osztályon, mint a gazda és földművelőkön nagyon meglátszik. Ez osztályok még ma nincsenek a műveltség azon fokán, hogy megtudják különböztetni a közügyet a magán, a társadalmi ügytől, Be viszik azt a családba, a baráti körbe mi által az egyenetlenség, a viszály magvát nem csak elhintik, hanem annak tüzét még szitják is. Ezért, a házi, a testvéri a családi béke szentségéért és nevében kérjük a vezető egyéniségeket, őrizkedjenek minden oly ténykedéstől, fogásoktól a melyek ezek ellen irányulnak s különösen a fanatizálástól, mely féket nem ismer, öl és rombol. —M—— Parasztbecsület. Hull a zápor a füzesre, Sűrű köny a két kezemre. Az én rózsám zoko rajta, Engeszteli, csókolgatja. Gyönge nádszál . , . elingatták, Azután a szélre hagyták. Most már ismét ide hajlik, Ide a hol úgy nyilallik. Csititgatom, simogatom, Galambomnak hivogatom, Had’ múljék a zokogása, Azután a jó ég lássa. Jó ég lássa, tegyen róla, Legyen is a gyógyítója. Balzsamot tán nekem is ád Valahol egy igaz virág. Jékey Aladár. Nincs igazság a szerelemben. Hirtelen támadt forgószél zúgott végig a főváros utcáin. A nagy emberáradat, mely a hús esti órákban a járdákon höm- pölygött, a zivatar közeledésének előérzetó- ben mintegy varázsütésre oszlott szét. Kiki biztos hajlók után törekedett. Csakhamar hatalmas zápor mosta fel a poros utakat. Az útszéli csatornákba patakként ömlött a viz és a zuhogó esőben ember messao nem volt látható. A toronyóra épen kilencet ütött. Egy mellékutca újonnan épült házának kapujában egyszerűen, de csínnal öltözött fiatal ember áldogált. Látszott rajta, hogy a hosz- szan cikkázó vakító villám, a mennydörgés búgó moraja és a mindinkább nagyobb és nagyobb arányokat öltő záporeső egyálta- l’ ban nem aggasztja. Szemeit le sem veszi a szemközt levő ház ablakjairó’, fe-zolt íi- gye’emmel kisérve a mozgó árnyékokat. Nem hinné az ember, hogy élőlém nyel van dolga, hacsak egy-ogy sóhaj alakj'ban elitjeit nem adna magáról. Sóhajában az epe- dés, a sóvárgás minden fájdalma rezdül meg. Szivszorongva lesi, vájjon látható lesz-e a természet legszebb alkotása a földi élet e- gyetlon üdvözítője, megjolenik-e ablakánál Ö, imádásának, rajongásának tárgya. Boldogabb ember nem volna e föld kerekségén, lm ót láthatná, habár egy pillanatra isi Sápadt arcán a lemondás szánalmat keltő jelei mutatkoznak. E közben az eső folyton szakat. Valóságos viztenger borítja a várost. * Mig idekünn második özönvíz fenyegeti az emberiséget, addig a kávéházakban és egyóbb mulatóhelyeken vig élet folyik. Budapest a kávéházak városa. Azzá avatja az a körülmény, hogy a lakosság túlnyomó többsége nem tud el lenni nólkülök. Soksok ember nem képes addig lefeküdni, mig bármily kis időt is rendes kávóházában nem töltött és édes örömest fogadja az alkalmat, amikor a továbbidőzóst kikerülni nem lehet. A szűnni nem akaró égi háború folytán a kávóh tzak sokáig zsúfolva voltak. Kinek is lett volna kedve ilyen időben ott hagyni a biztos fedélt, még hozzá, ha pompás muzsikaszó késztet az ottmaradásra ? A kőrút egyik zenés kávéháziban különösen hangos élet ütött tanyát. Egy vig
