Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-11-29 / 31. szám
l'i.ska к. a zongora játéka volt ki Spindler Husaren-Rittjét játszotta, szépen kellemesen. A hallgatóság elismerését és tetszését nyilvánította, mert zajosan megtapsolta játékát s meg is újrázta, úgy hogy szebb részeit ismételni kellett a kisasszonynak. Fellépése kissé félénk volt, de reméljük hojgy ha újra. találkozunk, bátrabbá teszi a nyert elismerés. Ezután Lábos Elemér úr játszott cimbalmon magyar népdalokat, különösen egy nehezebb variatiót megszokott és ismert ügyességével, köztetszés között. Játékát a közönség elismeréssel jutalmazta, . zajosan megtapsolta s öt ismételten kihívta. A rendezők ügyes kezére vall, hogy ezután egy humoros dialog következett Bíró Rózsa kisasszony és Csekme Mózes úr között, kik Gabányiegy baleset című párbeszédét adták elő. Ügyes játékukért a közönség lelkesen megtapsolta őket. A programúi következő s — méltán mondhatjuk — fény pontja Verdi Air de Trovatore-ja volt, melyet Antolek Oresek Julka k. a. adott elő, igazán kifogástalan, művészi játékkal. Itt már a publikum muzikális, tagjai művészi érzékének is tér nyilt a gyönyö) ködésre. Az a magas fokon álló technikai ügyesség, az a könnyedség s fe- lülmulhatlan érzés, melylyel a játszó e darabot előadta, minden egyes hallgató részéről elismeréssel találkozott s a közönség mű- értő' része is elragadtatással hallgatta végig a művészi kivitellel eljátszott darabot. A szűnni nem akaró tapsvihar és él- jenezéshen nyilatkozó elismerés e műkedvelőt másodszor is az .emelvényre hívta s az éljenezés és taps megszűntével műsoron kívül eljátszotta Brahms egy nehéz lététéin palotás magyalját igazi magyaros érzéssel és'tűzzel, újabban szűnni nem akaró tapsokat és zajos éljenezést nyerve a lelkesült közönségtől e díszes virágcsokrot a rendezőség köréből. Ezután a műsor utolsó pontja következett; & vegyes kar előadván: Isten veled című nehéz menetű s jó előadáshoz, nagy gyakorlottságot igénylő négy szóla- mu darabját, és Csillag elég ragyog az é- gen kezdetű népdalt. A nagy »ikertől elragadtatva, örömükben az urak nem figyelve kellőleg a hangjelzésre kiestek a hangból és a darab első része nem mehetett úgy, mint a hogy azt a kar óhajtotta volna. A közönség. előzékeny tapintata azonban zajos tapsban törvén ki, megujrázta az énekdarabot s a kar ki köszörülte a csorbát, hibátlanul szépen énekelvén el még- egyszer a darab friss részét. A hangverseny végeztével a székek és a podium kihordásával szabaddá tétetvén a tér, kezdetét vette a tánc. Bízvást elmondhatjuk, hogy a mulatság jól sikerült. Volt ugyan egy kis táncos hiány, de a lelkes rendezőség s a többi fiatal táncos kitettek magukért, úgy hogy nem volt a hölgyeknek okuk panaszra. A mulatság fokozott jó kedvvel reggeli 4 óráig tartott; az első négyest 22, a másodikat 14 pár táncolta. Elismeréssel adózunk e helyen is Antolek Oresek Julka úgy Salamon Anna kisasszonyoknak kik nem csak a hangversenyen kimagasló szereplésükkel, hanem a táncteremben is elragadó élénk egyéniségükké 1 a mulatság kedélyességét nagyban e- melték. Nem hagyhatjuk elismerés és köszönet nélkül özv. Beöthy Miklósné őnagy- ságának fáradhatlan működését sem, ki e szerencsés idea megteremtője, s nagy részben megvalósítója, volt; a ki lankadatlan buzgalommal, fáradhatlan tevékenységgel s kifogyhatlan türelemmel munkált a mulatság sikere érdekében. Ilyen igyekezet ilyen áldozatkészség mellett, nem is csodálkozhatni az eredmények fényes voltán. Jelenvoltak a mulatságon asszonyok: Dr. Abonyi Ignácnó, Benidicty Andorné, özv. Beöthy Miklósné, dr. Berkovics Jakab- né, Berkovics Gyulámé, Biró Bertalanné, dr, Borsay Sándornó, Bősze Jánosné, Da- ray Vilmosné, Eáy Jánosné, Grósz Adolf - né, Guttmán Mórnó, özv. Guttmán József- né, Guttmann Ferencné, B. Gyurian Pálné, Jeszenszky Józsefné, Kemény Jánosné, özv. Kemény Ödönné, Kovács Benőné, Lábos Ferencné, dr. Mandel Edéné, Marschalkó Danié1 né, Pollák Józsefné, Dr. Práger Ferencné, Beváló Pálné, Safáry Gyuláné, Salamon Miklósáé, Schäffler Józsefné Schvarcz Móricné, Özv. Steiner Izidoráé, dr, Szag- meisztér Lajosné, Szalay Irnrénó, Szilassy Eiekné, Tépi icky Jánosné, Teplicky Gyuláné, Teplicky Ná.ndorné, Záboji Béláné úrhölgyek. Leányok: Antolek Oresek Julka, Biró Rózsa Biró Valér, EUinger Ilona, Ellinger Mariska, Guttmann Karola, Gyurian Nina, Helfer Jolán, Kovács Mariska, Langer Gizella, Meskó Karolina, Pollák Elza, Safáry Matild, Salamon Anna, _ Steiner Paula, Steiner Rózsa, Tepliczki Ágnes, Saffler Mariska. Végül az egyesület köszönetét tolmácsoljuk mindazoknak, kik részvételükkel és kik felülfizetéseikkel az egyesület törekvéseit jótékonyan előmozdították. Első sorban kell említenünk Jakab Géza közjegyző urat, ki 5 írttal járult az egylet céljaihoz. Ee- lülfizettek még: Benedicty Andor úr 2.50 dr. Mandel Ede úr 2 fr 50, Berkovits Jakab dr. úr 1.50. Oravecz János úr 1 írt 50 Schäffler József úr 1.50, özv. Beöthy Miklósné úrnő 1 frt, Id. Grunszky Vince, Jó- zsa Endre, Milassin Mihály, id. Reich Vilmos, Safáry Gyula, Sipos Sámuel, Szilassy Elek, Weisz Jíároly urak 1—1 irtot; Bor- say Sándor dr., Grósz Adolf. Lábos Ferenc Marschalkó Dániel, Salamon Miklós Sohvarz Mór, Tepliczky Nándor urak 50—50 krt. Fogadják jótékonyságukért az egyesület köszönetét. — Kritikus. HÍREK. Bankett. A távozó járásbiró dr. Tom- csányi László tiszteletére e hó 21-én rendezett vacsora a legfényesebben sikerült. Ez estély sikere mutatta legvilágosabban meg azt, hogy Tomcsányi László, mily népszerű alakja volt társaságunknak. Természetesen az est folyamán felköszöntőkben sem volt hiány s az is természetes, hogy a bankett a kora hajnali órákban ért véget. Az Állaga vendéglős által kiállított vacsora újabb bizonyítéka a vendéglős jó- ravalóságának és tisztességének. — Táncpröba. Halason a leánynevelő intézetbeli növendékeknek táncpróbája tegnap volt, hogy hogy sikerült arról jövő számunkban referálunk. — Cukrászda megnyitás. Olvasó közönségünk figyelmét bizonyára nem kerüli ki Andrasoíszki Pálnak mai számunkban közölt hirdetése. Halasén úgy egész vidékünkön hézagot pótló cukrász üzletet nyitott, a melyet viszonyainkat tekintve, telyesen az igényeknek megfelelően rendezett be. Az üzlet vezetésére sikerült megnyernie Csetei Lajost a ki Budapest, Kolozsvár stb. első rangú hasonnemű üzletekben volt alkalmazva s a ki maga elegendő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az üzlet közönségünk kényesebb igényéit telyesen kielégítse. A miniszter mégis adott neki állást’ leküldvén dijnoknak az irodába. Szivesen fogadta a főhadnagy ezt is, mert minden áron dolgozni akart, hogy megmutassa, miszerint ő a polgári életben is több tud lenni, mint semmi. Jelentkezett az iroda vezetőjénél, ki nem volt más, mint egy volt őrmestere ki nem kevés fönhéjázással, ezzel fogadta uj alárendeltjét: Elhiszi-e már főhadnagy úr, hogy egy katonatiszt a czivil életben semmi. A szerencsétlen főhadnagy megtört lelke már nem tudta tovább elviselni a nehéz megpróbáltatást, hanem el sem foglalva kapott állását, lakására indult. Útközben találkozott volt tiszttársaival, feléjük tartott tehát, hegy. utolsó vigasztalást kapjon egykori baj társaitól, kik cáak nem régen büszkeségüknek tekintették. Mily nagy lón azonban megilletődése, midőn látta, hogy azok megsejtve közeledését, kaczagva fordították neki hátukat, htjuknak is más irányt adva Görcsösen sóhajtott fel, s rohant lakására, hol tiszti revolverének durranása fej tóttá el végső szavait: — Ha inár mindenkinek semmi vagyok, mit keresek az élők között ?! Török Becsey István. kardjának aranybojtjával és tettetett gyermekes pajzánsággal mondá: Mit szólna hozzá főhadnagy úr, ha most a fölötti bánatomban, hogy önt örökre elvesztem, kihúznám kardját, s hűtelen szivébe mártanám ? A főhadnagy mosolyra derülve még biztatólag mondá: Hát próbálja meg! Sőt miután a tanács osné nem igen tudta a kardot kihúzni,, segített is neki. a kihúzott karddal azonban nem azt tette a tanácsosné, amit az imént mondott, hanem egy merész ugrással faképnél hagyta a főhadnagyot, ki a pillanat váratlan hatása alatt csak bámult a semmiségbe mintha gyökeret vert volna lába, A tanácsosné előtt pedig hirtelen megállott a leshelyből oda robogott fogat, melynek ajtaját a férj nyitotta ki s diadalmámorral vette át a kardot nejétől, kit úgy fogadott, mint a ki erős lélekkel állotta ki a hitvesi hűség tűzpró- báját a férj által tudni vélt merénylet ellenében. a fogat a kaszárnya előtt állott meg, s ott az ügyeletes tisztnek átadva a kardot azt a súlyos vádat emelték a főhadnagy ellen, hogy a védtelen nő ellenében az elcsábítás erőszakos eszközéül még kardját sem átadottá használni, melyet azonban a bátor nő kicsavart kezéből. E súlyos vád következményei nem is kivannak magyarázatot; a rettegett párbajhős, ki délezeg megjelenésével is disze volt ezredének: megíosztatott tiszti rángjátok mert gyáván, védtelen nővel szemben merészelt kardjához nyúlni . . Még fel sem ölthette polgári ruháját, midőn már leendő apósától levelet kapott, melyben egyszerűen tudomására adja azt, hogy még házának tájára se jöjjön tovább, mert mint nem minden maliczia nélkül hozzátette, ő a leányát huszárfőhadnagynak adta „most pedig Ön s e m m i.“ — Tehát semmi vagyok, — szólt fuldokló hangon a szerencsétlen főhadnagy, hideg verejtéket izzadó homlokát szorongatva, — de megmutatom, hogy дет sokáig leszek semmi, mert dolgozni akaiok, s dolgozni fogok. Elment tehát ahoz a miniszterhez, ki a tanácsosné estélyein oly kitüntető uyájas- sággal szokta fogadni, s kérte, hogy helyezze el bármily kisebb hivatalba is, mert előmenetelét úgyis vas szorgalmával óhajtja kiérdemelni. A miniszter hidegen fogadta, s az egykori meleg kézszoritások helyett még csak le sem ültette, hanem fejét kétkedőén rázva, csak, azt hajtogatta: hova tegyem ? hiszen önnek a polgári pályára nincs kvalifikácziója, — majd mintegy szánólag tette hozzá : ilyenkor látja az ember, hogy egy katonatiszt, ha leoldja kardját, a polgári életben semmi.
