Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1896-11-29 / 31. szám

vattá vált a minden téren való ujit- tás s különösen az állam, kormány s vallás azon terek, a melyeket az u- jitás szele leginkább át jár.

Ha az újítások helyesek, igazak, megegyeznek hazánk ezer éves múltjával akkor nagyon helyesek s készörömmel elfogadjuk, de azon újabb időben népszerűvé vált s valóságban a nép által nem értett, egyáltalában a magyarság eszméjével össze nem férő tanokat, melyeknek fő elvük: „nincs Isten, nincs vallás, nincs király, nincs haza“ -- minden erőnkből teljes hazaszeretetünk, hitünk, királyunk iránti hagyományos ragaszkodásunkból kifolyó hatalmunkkal e mételyeiét békességeket nem ismerő, világ felforgató, forradalmi ferde kinövéseket kiirtsuk.

A nép körében a vasárnapi délutáni, s esténkénti társalgás pedig városunkban ilyen ferdeségekkel van inficiálva. Ezen felolvasások azon eszközök egyikét képezik, melyek segítségével, a népnek felvilágosítása, tanítása, oktatása által az ő rájok épen nem illő tanok terjedésének útját vághatjuk s igy a főgimnázium tanárkara hazafias kötelességet telyesit.

Hogy e felolvasások sikerüljenek ahhoz két dolog szükségeltetik. Első sorban, hogy : a fölolvasó, előadó eltudja találni azon hangot, a melylyel hallgatójának figyelmét, érdeklődését lekösse, ne csak a felolvasás tartama alatt, hanem azután is, az az a hallgató a hallót eszméket tanokat agyába vésve képes legyen otthon vagy bárhol terjeszteni továbbítani.

ház bájos úrnőjének, a most már hiúságában túl boldog tar.ácsosnénak szentelte.

Az estélyek táisasága e körülmény fölött már teljesen napirendié is tért, s talán azt találta volna teimészetellenesnek> ha nem igy lett volna.

Egy véletlen körülmény azonban alaposan megzavarta a tanácsosné boldogsá- j át. Férjének ugyanis egy távoli rokona, dúsgazdag bácskai földbirtokos, elhagyva, falusi kúriáját, családjának állandó tartózkodási helyét a fővárosba tette át, még pedig, miként monda, leánya kedvéért, kinek a fővárosi élet előkelő köreiből óhajt méltó férjet keresni. A tizenhét éves Adél elragadó szépség volt, igazi megtestesülése azoknak az angyali bájoknak, melyeket már poéták is oly sokszor rithmusokba foglaltak a bácskai tündérekről.

Mi sem természetesebb tehát, minthogy a szép Adél ezentúl rendes látogatója lőtt — már a rokonság révén is — a t; nácsosné fényes estélyeinek.

A társaságot csakhamar meghódította azzal a finoman szelíd modorával, mely m gas into.ligeociája mellett is oly kellemesen éreztette az üde falusi levegőt, mely a szalonok légkörében hiába keresett, piros rózsákat ültetett igézőén gömböly- ded orcácskáira.

E poétikus jelenség teljesen megzavarta a főhadnagy gondolat menetét, vagy

Másodsorban hogy: hallgatók s ezek olyanok legyenek a kiknek szükségük van ilyen tanokra.

Az elsőre biztosítékot nyújt a tanár karnak nívója, a másodikra nézve: Halas városának tudásra vágyó, értelmes közönsége

Az előadások, illetőleg fölolvasások igen bölcsen nyilvánosak s ingyenesek lesznek. így hozzáférhetővé válnak azok mindenkire nézve a ki csak érdeklődik egy kissé a dolog iránt.

És most kíváncsian nézünk az első fölolvasás nagy előadás elé.

Á kisgazdasszdByok múlt szombati estélye.

Kig-Kőrös, 1896 i.ovember 23

Régen nem volt nálunk mulatság, mely annyira sikerült volna, mint a kis- gazdasszonyok legutóbbi hangversenynyel egybekötött táncvigalma.

Mindenki megelégedetten távozott róla s szivesen gondol reá vissza Nem tulajdonítjuk ezt annak mintha a hangversenyen szereplők valami rendkívülit produ- cáltak, valami nagy műélvezetet nyújtottak volna, hanem inkább annak, hogy a társaságnak általánosan érzett óhaját elégítette ki ez az összejövetel; hogy szükségét .érezte mindenki egy ilyen semleges téren a találkozásnak, Ezért örömmel con- ! statáljuk, hogy kevés kivétellel össze is jött ^ az egész társaság s nem csak jól mulatott, de áldozat készségének is fényes tanujelét adta, az est sikerét, anyagilag is fényesen biztosította. Csak azok maradtak cl, kiket lényeges, okok gátoltak a megjelenésben.

A részletekről következőkben értesítjük olvasóinkat.

helyesebben szólva, azt a természetes mederbe terelte. Kezdte belátni, hogy annak a fiirtelósnek, melyet a tanácsosáé vele, talán nem is annyira saját gyönyörűségére, igaz vonzalomból, — hanem mások bosszantására játszik, minden cél nélkül való. Mig ellenben nem volt e- lőtte som titkolt dolog, hogy Adélnak dúsgazdag szülei csak méltó férjet óhajtanak leányuknak, mert az anyagiak másodrangú kérdést képeztek. És minél többet, minél behatóbban foglalkozott e témával, annál I jobban, szivében annál égetőbben érezte, hogy benső vonzalmát a csodaszép leány előtt úgy sem tudná soká leplezni.

A következő estélyen megtörtént a nevezetes esemény; a főhadnagy teljesen szakított a tanácsosnéval, s szellemi képességeinek igazán ostromállapotba helyezésével iparkodott a szép leányt meghódítani. Ez sikerült is, s már az első alkalom mutatta a kísérlet látható eredményeit. Adél és a főhadnagy nagyon boldogak voltak, de nem úgy a tanácsosné, ki sértett hiúságának mardosó érjcétóben még a legvégsőre is elhatározta magát, — arra, hogy a főhadnagyon boszút áll, s mindent elkövet, hogy a boldog szerelmesek egymáséi ne lehessenek.

A dolog sokkal gyorsabban fejlődött, semmint azt a tanácsosné is gondolta volna, mig nem egy reggeli posta rózsaszínű

Este 8 órára gyűlt egybe a válogatott közönség a nagyvendéglő renovált csinos termébe, melynek nagy baja, hogy karzata igen alaosony, s a cigány nem játszhat a karzaton, hanem kénytelen az amúgy se elég tágas teremnek egyik szögletét foglalni el — mi által nem csak a zene válik élesebbé, harsogóbbá, hanem a táncos párok is nagyon akadályozva vannak, — különösen tour táncoknál — a szabad mozgásban.

Pont 8 órakor vette kezdetét a hangverseny egy vegyes karénekkel a „repülj fecském“ művésziesebb feltételű népdallal s Petőfi „befordultam a konyhára“ cziinű — könyebb feltevésü dalával. Elpadták: Antolek üresek Julka, Biró Rózsa, Biró Valér, Ellinger Ilona, ElLinger Mariska, Gkitt- inann Karola, Gyurián Nina, Kovács Mariska, Langer Gizella, Pollák Elza, Safáry Matild, Salamon Anna, Steiner Paula, Steiner Rózsa, kisasszonyok Jeszenszky Józsefné Safáry Gyuláné úrnők, Biró Dezső, Osefe- me Mózes, Kemény Béla, Péter Imre, Safáry Gyula, Sárfíy Arthur, ée Tepliczky Gyula urak. '

Az előadás eltekintve némi lámpaláz tói elég jó volt; kellemesen hatott rígy hogy a közönség azt meg ujrázván, élénk frissét ismételtette a karral.

Ezután Erkel Ferenc Bánk-bánját játszották zongorán négy kézre Tepliczky Ágnes és Pollák Elza kisasszonyok, zene tanulmányuknak s előhaladásuknak szép jelét adva játékukkal.

Majd Várady Antal: Melyiket ? “ ci- mü költeményét szavalta Salamon Anna kisasszony, nagy tetszés közt, szép készültséggel; igazi szívhez szólló hangon ecsetelve a gyermekei közt választani nem tudó anyai szív küzdelmét. Magas niveaujú lelkes előadása alatt nem egy hallgatójának könyeket láttunk csillogni szemeiben — minél nagyobb elismerést neki a közönség zajos tapesa sem nyújthatott.

A programm 4-ik pontja Kovács Ma:

levélkét hozott, tudatva vele és a világgal, hogy Adél és a főhadnagy boldog jegyesek. Idő nem volt sok arra, hogy válogatni lehessen az eszközök és módozatok között, — pokoli tervének keresztülvitelére a legrövidebbet, a legvakmerőbbat választotta Leült piciny bársonyasztalkájához, s levelet irt a főhadnagynak, melyben utolsó találkát kér, hogy szerencse kivánatait személyesen és négyszemközt adhassa át.

A boldogságában elvakult é* gyanútlan főhadnagy még örömmel vette e sorokat, mert ő is akart még utoljára beszélni a tanácsosnéval, s a szakítás utolsó felvonásán ő is éppon a kívánt módon négy- szemközt óhajtott keresztül esni. Nyomban megírta tehát a választ, pontosan megjelölve abban a találkozás helyét és idejét.

Meg is jelentek mindketten pontosan a kitűzött helyen, s a társalgás megnyitásául a tanácsosné érzékeny húrokat kezdett pengetni. A főhadnagy azonban nem reagált ezekre, hanem ridegen kijelentette, hogy megunta a léha, céltalan életet, s tisztességes családi életet akar élni; aztán kérte a tanácsosnét- hogy viszonyukat, melyet feledni óhajt, jövendő családi boldogsága érdekében még csak ne is emlitse többé.

E férfias szavak elhangzása után a tanácsosné játszadozni kezdett a főhadnagy