Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-11-08 / 28. szám
ra bezárulnak a tündér ország kapui, csak futólagos áttekintéssel is nézzünk utána, hogy csodaszép kiállitá- sutik meghozta-e a kívánt eredményi befelé? Nehezünkre esik a súlyos Ítéletet kimondanunk, s még ajkunkról is szeretnek visszaüzni a lesújtó szót. — de a szomorú tények, a már is jelentkező sajnos következmények felmentenek az elfogult önbíráskodás vádjától, s nekünk lenne örömünk legnagyobb, ha ez egyszer rósz próféták lennénk. Bizony nem! Azt már bizonyítani is meddő fáradozás volna, hogy produkáló iparunk pang már évek óta. De az u tolsó években az iparágak művelői mindent elkövettek, anyagi erejüket a lehetőkig megfeszítették, hitelképességüket teljesen kimerítették, csak azért, hogy tönkre^itásukat elodáz hassák, alapjában megrongált egész ségtelen üzleti állapo aikat prolongálhassák az ezredéves kiállítás megnyitásáig, — mert egyedül ettől váruk bajaik orvoslását, a mostoha idők által ütött sebek gyógyulását. Most ütött a leszámolás órája, s a haldoklókat elhagyta még a gyógyulás reményének éltető ereje is. Eddig csak reméltek, de most már annak is vége. Itt állunk a legszomorúbb valóság előtt, s leplezetlenül ki kell mondanunk, hogy a kiállítás fent részletezett minden erkölcsi diadala mellett is nemcsak nem volt hasznára a kisiparnak és kereskedelemnek, hanem határozottan kárára. Ezen sajnos körülmény fölött pedig nem lehet könnyedén átsiklani, mert éppen ezen kereset források képviselői képezik a nemzet testének egyik legagilisabb zömétHa valaki rászánta magát arra, hogy tevékenységével részt és helyet követelt magának a kiállítás keretében, akkor lehúzta annak még hetedik bőrét is maga a kiállítás, s valóban csak platói értelembe jöhet most már ember számba. Ha pedig i- parának föllendülését a kiállítástól, illetve az ezzel kapcsolatosan remélt emberáradattól várta, akkor alaposan csalódott feltevésében számításaiban. Az ember áradat, a valóságos népvándorlás, — szívesen konstatáljuk, — ha nem is a vérmes reménynek megfelelöleg — de mégis részben meg volt, sőt éppen ez a körülmény a Budapestre felránduló közönség szükségleteinek fedezését elvonta a vidéki kisipartól és kereskedelemtől, de korántsem a székes fővárosi ipar és kereskedelem javára, mert a következmények sajnos tanúsága szerint ezek is megrövidültek. Mi nyelte el tehát annak a rengeteg kiállítást látogató közönségnek pénzét ? Elnyelte az a néhány zsebelő vállalat, mely az ezredéves kiállítás cégére alatt a tisztes ipar és kereskedelemnek határozóit rossz akaratú megrontására szemérmetlenül űzte manipulációit és intézte merényleteit a gyanútlan közönség zsebe ellen. Mindezekben már csak az a leg- sajnosabb, hogy ezeknek az állításoknak valódiságát nem lehet letagadni, s a kapuzárás ünnepélyes hangulatát erősen megzavarja a tönkre ment marosok és kereskedők kétségbeesése, s önkénytelenül is ajkukra száll az a mondás: — Még egy ilyen győzelem és veszve vagyunk. rr Őszi hangulatok. Nem virág, lomb hullásról sem pedig haraszt, száraz levél csörgésről, nem akarunk ez alkalommal beszélni. Hadjuk ezeket! — Mit csinálnak a krajcáros poéták ha elvennék előlük az 6 sablonos hangulataikat. Más hangulatról szólunk, a mi poétákat. gyönge sziveket legkevésbbé sem érdekel. Események történnek s ez események szülte hangulatok tartják fogva egész lényünket. Ez események teremtik a rákövetkezőket s mi az emberi természet kombináló tehetségénél fogva a múlt történetének hangulatába himbálózva kérdezzük váljon bogy is lesz?, miként is lesz?, igy-e vagy amúgy? Nagy bukások, igen érzékenyek történtek itt is ott is és feltebető-e különösen Halason a hol a bukott párt majdnem negyedszázig uralta a helyzetet, hogy ösz- szedugott kézzel, oly könyen átengedje, a tért, a melyet lábai alatt oly biztosnak érzett, oly szilárdnak, hogy a bukást még gondolatban is kizártnak tekintette ? Folte- hető-e most, midőn saját vigyázatlansága folyán kirántotta a gyékényt lábai alól ne igyekezzék mindenképen, és téren oda hatni, hogy előbbi vereségét kiheverve a re- vans-eszméjével ne foglalkoznék. Nézzük a dolog másik oldalát is. A nagy bukás mellett nagy győzelemben is részesült az ellenkező párt. Hatalmas, erőfeszitő munkával érte el a diadalt s váljon annyira elbizakodott-e, hogy dogét logalább reggelig, s tiszteletére fejedelmi teritékü vacsorát adott. A vacsora fölötti hangulat rendkivül kedélyes mederben folydogált, s a karcsú poharakban gyöngyöző pezsgő nem tévesztette hatását; s Botond Lajos mindent feledve teljesen el volt ragadtatva a milliomos bájos leányának ritka szellemesgégétől, ki mint a társaság királynője teljesen ura volt az emelkedett hangulatnak. Vacsora után a milliomos leánya zongora mellé ült, s oly művészettel kezelte a billentyűket piciny bársonyos ujjaival, hogy Botond Lajos elragadtatásában tekintet nélkül arra, hogy az ismeretség csak alig nehány órára vihető vissza, megkezdte azokat a bizonyos vallomásokat. Hogy pedig közvetlenebb melegséggel, s zavartalanul tehesse azt, felkérte a szép leányt egy-két fordulóra, ki a kérésnek láthatólag szívesen engedett. A keringő ütemeit már egy antik remek művű zenélő óra, szolgáltatta, s a tágas szalon fényes parquett-jén csak úgy repült az ifjú pár, Erősen zihált mindkettőnek kebele, s bizonyára nem a keringő o- kozta fáradságtól, hanem azon mélyreható érzelmektől, melyek egy merész fordulónál a szép leánynak kebelére hajolva ajkaira adták Batond Lajosnak e végzetes különösen kapósak voltak az orvosnövendékek kik tudvalevőleg a vasutak állomásain ismerkedtek a bacdlusokkal, ha ugyan szemébe mertek nézni, — agyon desinficiálván ott minden jobb sorsra érdemes utast.— Elfogta az ambitio Botond Lajost is, s beállott desinfectornak, csakhogy — mint ő monda — megkezdhesse orvosi működését, s mindjárt az első napokban bizalmas jellegű megbízást kapott. A főváros közvetlen közelében egy faluból ugyanis feljelentés érkezett, hogy egy polgármilliomos, ottani ipartelepén, a veszedelmes kór elfojtása érdekében elrendelt hatósági intézkedéseket nem foganatosítja a kívánt mérvben s ennek szigorú és rószrehajlatlau felülvizsgálatára küldetett ki Botond Lajos, Mielőtt azonban elindult volna az esetleg több napot igénybe vevő kiküldetésre ellátogatott szive egyetlen szerelméhez, hogy a fájdalmas nélkülözendő együttlétet kárpótolja legalább egy érzésteli bucsúesók. Amit azonban itt látott, az megdöbbentette egész valóját. Az angyali szépség máskor hajnal- piros arczáa dúlt vonások, az emésztő fájdalom kétségbevonh-athm jelei; a máskor mosolygásánál mennyei bo'do óságot sugárzó szempír bársony pilláin a gyötrő bánat könnyei ültek. — E lesújtó helyzethez még csak az hiányzott, hogy Botond Ijajos jelentse be elutazást. E hir hallatára görcsös zokogásba tört ki a megtört rózsaszál: Tudtam éreztem, hogy elhagy hűtlen lesz hozzám, de jegyezze meg szavaimat, hogy azt a pillanatot nem élem túl. = Hasztalan volt minden próbálkozás, minden mentegetőzés és esküdözés mindenre ami szent, a szép leány csak sirt, fuldokolt, folyton azt emlegetve, én magam sem tudom miért, de érzem hogy hozzám hütelen lesz, pedig akkor ............. Hogy mily fájdalmasan osott ezek irtán az elválás Botond Lajosnak, azt mondani sem kell, de. felülkerekedett benne a magára válalt kötelesség érezte s egy forró buctucsók után eltávozott. Megérkezve küldetésének színhelyére, nyomban megkezdte feladata teljesítését., hogy minél előbb visszatérhessen oda, hol miatta vérzik szive egy báj os angyalnak, ki a kétkedés sorvasztó bánata alatt hervad, mint a gonosz kezek alatt letört rózsabimbó. A felülvizsgálatot lelkiismeretesen el is végezte már az első napon, s bár későre járt az idő, nyomban vissza akart t írni a fővárosba. A milliomos azonban minden áron marasztalni iparkodott ven-
