Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-10-25 / 26. szám
ható előadásban élvezetes szórakozást nyújtottak. A 3 Kázmér pláne kétszer is szerepelt a műsoron s benne Percei Mari mint Elleu Black nagyon kedves miss-volt s méltó partnere Hid assy mint John. Nagyon kedves volt Bercik Margit, mint Margit es Timárné mintAszalai Elvira. Megjegyezzük még, hogy a második előadás nagyon ■az első fölött állott a mi a gyakorlatnak tudható be. Vasárnap a Télen menn. Az oroszlán rész itt is Perceel Marinuk jutott a ki határozattan ilyen népszínmű alakításokban a legjobb már, mint Heléna. Szép Helénában nem nyújtott oly, kerek befejezett előadást, mint emezekben s hangja is az öffenbachi finumságához kissé nyers. A minta férjben ki kell tüntetnünk Keresztesi Amáliát e nagyon is i- génybe vett művésznőt és Dúl ich Mariskát a bájos naivát. Till Róza kissé rideg Clementiua volt a kit úgy kell tekintenünk mint a valódi párizsi demi mondok mi ta képé . Goldstein Sámiban az oroszlán rész Hidassynak julott a címszerepben, mellette Virág Toncsi (Bérezik Margit) ragadta többször viharos tapsokra a közönséget. Xhilich Mariska (Nelli és Dereghy (Szalay) által megjátszott képzelt házassági perpatl varkodás egyike volt azon jelenetek legjobbjainak a mit e társulattól láttunk. Pénteken Strausz „Bőr egér cimü régibb operettje került bemutatóra. TERE-FERE. I. — Kortes világ. — Szép csendesen ballagott hazafelé egyik számot tevő gazdánk, épen publikációról jött s elmélkedett magában az otthon készülő pompás tyuk leves és túrós rétes fölött, midőn mintha Zeusz villáma csapott volna le oly hirtelen ott termett oldala mellett egy ismert alak a tintások közül s karon csípte az őt nem a legszívesebb arccal fogadó gazdát. — Jó napot kívánok István gazda . . Jól van ugy-e ? . . . látom . . . hát a feürügye alatt fel sem jöttem volna az iskolába . — Egy pillanatra félre nézett az igazgató, én felhasználva ezen alkalmat — sarkantyúim taréjait úgy leókeltem beléjük törve toliam és ironom hegyét, hogy — a szép magyar szólót tánczolva sem adtak volna egy — egér ezinezogásához hasonló hangot sem. „Hát ezen osztály rakonczátlansága meddig fog tartani ? — Úgy látszik megfelejtkezünk arról — hogy mi az illő és mi nem — Mi baj van ? . . miért nem viseli magát nyugodtan az előadás alkalmával ezen osztály ? “ — se nem tegezett, se nem magázott bennünket, — de ha tegezett volna is, leszegezve sem ülhettünk volna csendesebben, mint a hogy ültünk — mintha csak előérzetünk lett volna: no itt valami csattanós fog történni. — Történt is . A mellettem ülő köpezös — piros, lesége ? . . . ő is jól, és a gyerekek, . . . mind jól . . . Kapott-3 katona fiától levelet ? . . . Nem ? Tudtam tudtam ... És a szőlő . . és a kukorica . . . Oh! Oh! . . . Szegény István gazda szóhoz sem jutott, de nem is bánta, mert sejtette az urfi mi dologba ugrál ő körülötte. — Nagy időket élünk ugy-e . . Igen . . V álasztunk, képviselőt választunk . . ■. Kigyelmed is választ . . . Kigyelmed is szavaz . . . Igen . . . Hogyne . . . Ilyen gazda! . . . * remélem, hogy velünk tart . . hogy ne ... az a sok adó . . minden egyáltalában, . . ha a mi képviselőnket választja meg nem kell semmi nemű adót fizetni, sőt még vissza kapja két, három s négy évi adóját . . . Igen, a mit befizetett . . . Aztán az ország is felszabadul az osztrák járom alól . . . Igen Ausztriát föl osztjuk . . . Lengyelország vissza kapja Galíciát és Morvaországot, mi pedig Bé eset, mert azt már Mátyás egyszer elfoglalta s igy az a mionk . . . ráadásul Tirolt és Helvéciát az úgyis a mienk . . . nem ? hát nem vagyunk-e h el v é t hitvallásu- ak? . . . No lássa. Maguk ezt mind nem értik, mert nem tanulnak történelmet, . . . . Igen úgy van . . . mert a jog az jog s a mihez jogunk van azt ne hadjuk, mert az a mienk . . . A gazda csak mosolygott nevetett deresedé bajusza alatt, midőn látta maga mellett a kapkodó bohő vergődését, aztán már nem állotta meg, hogy félbe ne szakítsa, nagyon bántotta Ínyét a tyuk leves és a túrós rétes izének előérzete. — Hát aztán, rnit akar az úr velem? — Én . . én . . azt hogy szavazzon velünk. — Azt ugyan nem teszem. — Oh ! oh! hát miért ? Talán a másik párttal tart? — Nem én, egyikkel sem, mert nem vagyok szavazó, Oh az kérem lehetetlen . . . Hisz itt a lista benne a neve minek tagadja — No már azt magam is szeretném látni. — Itt van ni . . . . — ügy ám . . . Csak hogy az nem én vagyok. — A lehetetlen —- Pedig úgy van. Engem nem Tarkó M. Istvánnak hívnak, hanem Tarkó A. Istvánnak . . . Az befizette az adóját, ón I pozsgás fiú felemelkedik ülő helyéröl s elkezd beszólni: „ Tekintetes igazgató ur! Mi nekünk az esik roszúl, hogy a tanár ur bennünket tegez, sőt —■ ami pedig ötödik osztályban nem járja.“ — Az igazgató a beszélőhöz fordult és igy szólít: Tép! hát az ötödik osztályban a tegezés nem járja és a tórdepelós? Teé! hát ötödik otályban járja e . . . a . . pofonütés ? s ezzel úgy megismertette tenyerét a beszélő szomszédom képével, hogy feje hamarább érte el az ülő padot, mint testének ama része, mely arra hivatva van. Helyre volt állítva a csend. — Te gezhetett magázhatett — önözhetett akár melyik tanár azontúl soha sem zavarogtunk többé M. L pedig, hogy miért, miért nem, még a mai napig sem, Isten áldja meg az urat. II Kortes világ. Öt esztendőben egyszer nekik is kijut a dicsőségből. Övék ez a nehány nap mely elválaszt bennünket a képviselő választástól. Kis emberek legtöbbször jelentéktelenek s mégis e nehány napon nagyok, oly nagyok hogy ügyességük élelmességüktől függ gyakran az egész választás kimenetele, s igy nyilvánvaló, hogy befolyással vannak a haza sorsára is. A kortesnek igen sok faja van a mint igen sokféle az eszköz a melyekkel dolgoznak. Ott van példáid az az elókolő befolyásos úr a ki magához hivatja kegyesen a választó polgárt: Jó napot kedves barátom — szól neki hogy van? — nézze csak nagy baj van két adós levele jár le a bankba mi lesz ? mi lesz ! el veszik mindenit Nincs pénze ? Tudtam, tudtam ... Ez baj . . . Hanem mondok valamit. Ha Várfoki úr ő nagyságára adja szavazatát, kieszközölöm, hogy a kölcsönt nem mondja a bank fel. Jó lesz ? . . Igen ? . . . Kezet rá, ezt már szeretem . . . Az úr a polgár elmenetele után eló- gülten dörzsöli kezeit s mosolygó arca e- lőtt a vaskalapács rend közép keresztjének képe mind határozottabb alakot nyer. Ott van a másik. Már 36 esztendő óta dijnoskodik a kutyaadó hivatalnál, abban a reményében, hogy Írnokká nevezik ki csont ropogásig korteskedik. Egy atyafit bőrnyuzásig igyekszik kapacitálni, de az nem hajlik áll egyenesen mereven minta jegenye. Végre már kifogy a kortes az árgu- mentumokból előszedi a leghatalmasabbat. — Tudja mit kigyelmed ha nyer a mi pártunk akkor a kormány az egész ország kutya adóját kifizeti. A polgár e hatalmas érvre beadja derekát — hogyne ? ! . . És annak a remény ében hogy Zsobri ! kutyája után nem fizet adót a kormánypárt í jelöltjére adja szavazatát. És ott van a harmadik a legveszedelmesebb. Be toppan Vastagékhoz Vékonynó asz- szony. Szép formás paraszt asszony Módja is van csupa selyem és bársony. A gazd- asszony nincs itthon. Tudta ezt jól Vékony- né. A gazda meglepődve fogadja. . . — Emléksziké kigyelmed múlt télen mit mondott a Kisók lakodalmán ? . . — Oh hogyne . . , hebegett a gazda . — ... emlékszem még most is ég a jobb pofám a keze legyintésétől. . . . — Holnap este nem lesz honn az uram úgy 8 óra tájban érti . . . — Igazán ?! Oh . . oh! . . Álmodok vagy mi ? — A mit megmondtam azt megmondtam ... de csak egy feltétel alatt, . . ha Csámpás grófra szavaz . . . Érti, — Hogyne . . . hogyne . . hogyne. . .111 ÍSSyúl vitéz. Kordába tart feleségem — Jaj nekem!
