Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-10-25 / 26. szám
I. évfolyam. 26. szám. 1896. vasárnap, október 25. Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre.....................................8 kor. Félévre . 4 „ 3 hóra ..........................................2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Szerkesztőség és kiadó hivatal HALASOM, Nádor utca, Babó-féle házban. HIEDETÉsT DIJAK: Három hasábos petit-sorért . . 8 kr. Kincstári illeték minden hirdetés után 30 kr Hivatalos hirdetések díja 1—100 szóig, kincs tári illetékkel együtt 1 írt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik Az egyéni meggyőződésről, Az elmúlt hét s különösen a múlt vasárnap tartott program beszéd alkalmával! s az elmúlt hét eseményei meggyőztek bennünket, arról hogy polgártársaink magaviseleté a választások alkalmával ez jdeig megtartotta a kellő komolyságot. A vasárnapi zajongók és közbe kiabálók között alig hisszük, hogy komoly választó lett volna s a független párttól s annak vezető férfiaról sem tételezzük föl, hogy azokat az éretleneknek látszó, csendzavaró su- hancokat ők állították volna a városház udvarára. A szerdai illetőleg csütörtöki távirat komédia sem eredhetett Halas város olyan polgárától a ki e nevet a szó legszorosabb érteimében viseli és viselheti. És ez így van jól s bár csak e komoly magaviseletét [még ezen pár napon belül is megtartaná, mert ez méltó a városhoz annak nevéhez és föképen e város polgárainak férYisszaemlékezés deák koromra. Legcsintalanabb az emberi lény akkor — föltéve, hogy iskolába jár, mikor valamely főiskola ötöd osztálybeli tanulójává lesz. О meglett férfinak képzeli magát, pedig még nem az; gyerek a tanár előtt sem, mert hiszen az is ónozni kezdi, vagy legalább magázni. — Hanem hát akkor tombol legjobban az a fél ember, fél gyerek. Feszit, de ü- gyetlenül — kötözködő, de persze többnyire ő huzza a rövidebbet. A mint ő ötödé vi lett, akkor még a tanárja se mondja neki, hogy: „Te“, mert egész büszkén felemeli fejét mondva: „Kérem én ötödikbe járok már!! Ezt az időt, mint a leányoknál bakfisch néven nevezünk, a fiuknál kamasz éveknek mondják. Azt állította egy hires doktor, hogy minden embernek előbb — utóbb, de fias méltóságához. E férfias méltóság jellemezte mindig e város polgárait, s ez oly tulajdonság, mely jellegzetes, melyet nem tántorít el a féktelen határt nem ismerő szenvedély legtöbbször azért, hogy magáncsaládi s más nemű önző érdekek s lepp hordozója legyen hogy másoknak, a kiknek a polgári érdekek nagyon is harmadrendű dolgok kocsi vonó lovai, vagy jobban helyesebben kifejezve szamaari legyenek. A polgári egyéni meggyőződés legyen mindenkinél a íődolog, ez vezérelje minden tettében, mert ez nem lopott jószág, sem kölcsönkért köd- mön. Ha ezt nem tesszük főhelyre akkor úgy járunk mint a tüskével, melyet a más lábából kihúzunk s a magunkéba szúrjuk, a más baján segítünk s a magunkénak ártunk. Nem nyilvánulhat világosabban soha máskor ezen egyéné meggyőződés, mint épen választáskor. Itt ér- vényitheti mindenki szabadon, függetlenül saját jogát. Ez az az alkalom, midőn minden választó polgárnak szaokvetlenül ki kell tombolnia magát s erre legalkalmasabbak ezek az úgynevezett к a- m a s z évek. ~ Én is jártam iskolába — én is voltam V-ik к о. beli, de hát régen !! Nagyon régen! ezelőtt csak 36 éve. Abból az időből írom le az alábbi kis történetkét. — A Bucsánszki féle kalendáriumban — no meg a Lőcseiben is 1860-at Írtak. — Akkor jártam én egy jó hirben álló főgimnázium ötödik osztályába hatvankettőd magammal kik mindnyájan gonoszak valánk és pártütők. Azon időben gyönyörű' nemzeti mozgalom indult meg ezer éves szép hazánkban. E mozgalom a szép magyar öltözet hordása volt. Hej! de el is pantalonosodtunk azóta! . . . . Én édes Istenem ! de szépen néztünk mi ki abban a magyar öltözetben, mind a hatvankettőn sutytyó legények. Legjobban szerettük ez öltözetnél a rojtos csizmán a pengő sarkantyút. — Már ebben is külömböztünk a kis gyermekektől, mert azok a csörgő sipkát, mi pedig a pengő efcizmát szerettük, nálunk tehát a gyevazata jussán befolyása van hazája sorsára. Ez az az alkalom, midőn városának, egyházának, s igy önmagának családjának szavazata által, basz not tehet. Epen ezen okoknál fogva vessen számot mindenki önmagával, saját a- gyában dolgozza fel az érveket és ellen érveket, természetesen szem előtt tartva a haza, a város az egyház család s önmaga érdekeit s midőn ezen meg hányt vettett érveket, azoknak mindenikót kellő helyre sorozta, a fölöslegeseket kidobta, s helyeseket, jókat megtartotta lépjen a szavazó asztal mellé és tegye le oda szavazatát. Ha igy teszünk, legjobban cselekszünk. Ssinház. Az elmúlt bét — nem akar célzás lenni a választásokra — a bohózatok hete volt. És ezt rósz néven sem vesszük színészeinktől, mert határozottan az előadott bohózatok valamennyié nagyon is elfogadrekség a fejről leszállt a lábunkra. — Hanem azért mégis csak nagy gyerekek voltunk. !! Ilyen sarkantyúsan jeleutünk meg mind a hatvankettőn osztályunkban. — Emlékszem jól rá: az én sarkantyúm taraja olyan nagy volt, hogy bátran felhasználhatta volna valami szép szakácsnő kávé főző bögrére fedőnek. — Jöttek mentek a tanárok, mi pedig csendesen ülve halgattuk figyelemmel előadásait valamenyinek. A többi közt egy tanárunk ezen figyelmeztető szavakat intézte hozzánk „Most már önök kinőttek a gyerek kórból most már önök vegyék komolyan az élete t.“ — Vette is nehány oly komolyan, hogy egy pár nap múlva felcsapott színésznek. És a többi lumpolt valamenyi. Azután közelebb jött hozzánk, közel a padokhoz a melyekben ültünk. Én épen az első padban voltam . . No .... gondolám magamban, majd lesz most hadd el, hadd . . . Diák éltemben mindég szerettem első padban ülni, most az egyszer azonban nem bántam volna, ha — vagy valahol sarokban lettem volna, vagyvalami ál — hideglelés
