Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-15 / 7. szám
Február 15. A magyarnyelv érdekéken— Irta Szalay Zsigmoud. — Sokan foglalkoztak már e tárgygyal, s hogy én is kedvet kaptam, sőt kötelességemnek tartom vele újból foglalkozni: oka a mindennapi tapasztalás. Társadalmi, politikai és szaklapok — szépirodalmi, tudományos és szakkönyvek, valamint a mindennapi szó-beszéd megfigyelésénél arra a szomorú tapasztalatra jöhetünk, hogy édes magyarnyelvűnk rovására annyi német, franczia, angol, olasz, spanyol, orosz, tót, szerb, román, rusznyák, sokáé, illír, vend, czigány .... és a Mindenható tudja, mi minden idegen szó tolakodott be, hogyha igy haladunk, a sok mindenféle eredetű szó közé ma-holnap csak szükségből kerül egy-egy magyarszó. Ezer bocsánat, hogy egy kissé dicsekedni is kénytelen vagyok. Ugyanis van nekem egy jó szokásom, nevezetesen az, hogyha hibáimra, tévedéseimre figyelmeztetnek, nem neheztelek meg érte, mint legtöbb ember, hanem ha alapos érveléssel meggyőznek, szépen megköszönve, szót fogadok. E tulajdonságot mindenkiben feltételezem, s e pánczélba öltözve bátor vagyok kérdezni, hogy vájjon inegtette-e mindenki mindig kötelességét a magyarnyelv érdekében, hogy t. i. azokat a vadabbnál vadabb, idegen eredetű szavakat a létező jó magyar szavakkal kicseréltesse? Azt hiszem, hogy sokan vannak, — ha nem vagyunk kegyes birái magunknak — akik mulasztással vádolhatják e tekintetben magukat. De ne haladjunk oly nagy ugrásokkal, mint előbb említettem, hogy társadalmi, politikai és szépirodalmi lapok, szak . . . stb. könyvek, mert hamar a végére érünk, pedig megérdemli, hogy egy kissé bővebben foglalkozzunk e tárgygyal. És most képzeljenek Önök bab, alkörmös, káposzta, eseneia, kőolaj, bábafoga, bakvér, hamuzsir, ugorkamár- tás, mandragora gyökeret „kigyóhájjal, medvezsirral, kutyatéjjel, ebkaporral . . .“ (Arany J.) vastag ételnek főzve, e jeles ételhez a pecsenyét tücsök és cserebogár képezi. — Ez undorító kotyvalékhoz hasonlít az a beszéd, mely alább elő fog adatni; első pillanatban nevetséges, később fájdalmas az, hogy túlzás épen nincs benne. A fokozatosság elvének hódolva idézni fogok egyes szavakat, mondatokat, végre kerek egészet képező történeteket. Izlelitőül álljanak itt mindjárt e szavak: corri- gál, plajbász, apetitus, handle, feierabend, confor- táble, verlauf, kapszli, patron, pemzli, lajbl, ornament, mundstikli, plaid, reparál, kompaktor, akkurátus, drukkol, bugyelláris, sortiroz, drót, katzenjámmer, slafrokk, suszter, tisler, sneider, nachtmusik, interes, árenda, kvártély, visite, chorus, katedra, plafont, quadrát, rigli, tractus, superintendentia .... Ezekért sem igen rajongok: stég, waggon, magazin, coupe, státió, telegráf, masina .... Miért mondunk mi: conduktor, packer, chef, po- liczáj, zsandár, trabant, ispion, spicli, fináncz, staféta, tráger, kellner, ordonánez, Stammgast, bakter, sakter, sinter . . . nem tudom én miféle csodabogarakat! Szinte látom a mosolyra nyilt ajkakat a hónapok ily elnevezésére, hogy tavasz-elö, nyár-hó, vagy kisasz- szony hava, Szent-Adrás hava; lám pedig Ö felsége a magyar király is Szent-Mihály havára szokta összehívni az országgyűlési képviselőket. A magyar ember subickot, glancos kefét, к ó p e r t á t, egy stanicli tubákot, egy pakli masinát kér a boltban, és nem genirozza magát, ha alkuszik. Nem is említem a kugli, billiard, kártya műszavait, szégyenlem bevallani, hogy nem is igen értek a művészetek emez ágához, melyeket pedig ismerni némelyek szerint virtus. Bábizom ezek megmagyarositását a ferbli hősök, billiard kozákok, pakonbiró bankárokra, kiknek a cupász és egyéb pausák ideje alatt elég alkalmuk lehetne teljesíteni, legalább nem volna foglalkozásuk egészen meddő. Alig van ember, kinek beszédében nem hemzsegnek az idegen szavak. — Egy járásbirósági tisztviselő egyszer igy kiáltott fel: „Scandalum, hogy . . . ur számú aktát antedatálta“. Nem tudom a leleményességét, vagy a tetszelgé- sét bámuljam-e némely Írónak: pl. a „Term. tud. közlöny“ egy kikezdésében 42 szó volt, ezek közül 27 idegen volt, felszerelve magyar ragok és képzőkkel. Az idegen szavak használata ragályos nyavalya lévén, az ipar terén is szörnyen kivetette lelketlen hálóját. Érdekes volna annak a sok szerszámnak (majd werkcsigra szaladt a szám!) azt a rutnl elferdített elnevezéseit felsorolni, de itt szakismeretem cserben hagyott, azt tehát mellőzöm ; mellesleg ugyan megemlítem, hogy a volt „Halasi Hiradó“ szerkesztője rendelt Budapestről egy bizonyos tárgyat s nem kis meglepetésére „Brief kästen“ illetleu- kedett rajta. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a szerkesztő erősen magyar érzelme pillanatig sem tűrte a tolakodást, hanem legott beragasztotta a felírást. Iparról lévén szó, már csak elmondom röviden, a mi szivemet nyomja. Én t. i. azt hiszem, hogy ha oly KUN-HALAS. 1891. I szeretettel ragaszkodnánk magyar nyelvünkhöz, mint a milyen szeretettel ölel keblére e szent haza: akkor a magyar iparra is felsütne a pártolás boldogító napja, mert akkor, Klapee urfi őnagyságának nem lenne a lova angol, kocsija burkus, csizmája muszka, nadrágja franczia, kalapja török, kesztyűje svéd, köpönyege talián. inge hollandi, csipkéje brüsszeli, pipája török, pipa szurkálója egyiptomi, csak földje magyar, melyhez semmi vonzódása nincsen azon szivnek, mely minden egyébb, csak nem magyar : — hogy a holló fészkeljen benne. De térjünk vissza tárgyunkhoz, ne áztassuk cl a magyart, hiszen ő is hódított, szerb testvéreink ,.papriká“-t mondanak; — a szabadkai kereskedővel minden nap megtörténik, hogya szerb ajkú polgár ezzel megy be boltjába: „dobrojtre, dájte mit csetru kreucár kocsi- kenyőcse“ ; igaz ugyan, hogy a magyar ember nyomban igy szól: „’esés jóreggelt, adjon az ur két garason kulimászt“ ; hanem sajnos, már a magyar embernek betegsége az idegen szók iránti szeretet, a mi bizony nagy könnyelműség, mert a mi szavaink nem lesznek oly kapósak, különben nem is kivánom, beszélje minden nemzet a maga nyelvét lehetőleg tisztán. (Folyt, követk.) KÖZGAZDASÁG. A komáromi kiállítás. Komáromban 1891. évi augusztus hó 1-től szeptember hó 1-ig ipar- és gazdasági kiállítás tartatik. A kiállítási bizottság a következő felhívást küldte be lapunknak : A Komárom városi ipartestület felbuzdulva az utóbbi években az ország számos vidékén rendezett ipar- és gazdasági kiállítások sikerén, a „Komárommegyei gazdasági egyesület“ és a „Tata-Tóvárosi ipartestület“ közreműködése, valamint Komárom vármegye és Komárom szab. kir. város törvényhatóságának támogatása mellett — egy „Komárom városi és megyei ipar- és gazdasági kiállítás“ rendezését határozta el. És bár e kiállítás első sorban Komárom város és megye ipari és gazdasági haladását, fejlettségét kívánja is bemutatni, szívesen fogad a kiállítási bizottság az ország bármely részéből is kisebbfajta gazdasági gépeket, a gazdaság, szőlőművelés, kertészei és kisipar könnyebb és czólszerűbb tízesére alkalmas eszközöket, szerszámokat és kézi erővel működő kisebb gépeket, s főleg oly gyári és kézműipari készítményeket, melyek városunk és megyénk területén nem állíttatnak elő. Nem zárja ki a bizottság az iparossegódek és tanonczok munkálatait sem, s különös figyelmet fordít a női kézimunkára, háztartási czikkekre és a házi iparnak összes ágaira. Midőn pedig a kiállítási bizottság e kiállítás megtartását elhatározta, tette ezt azon meggyőződésben, hogy a közönség lelkesedéssel fogadja ez eszmét és buzgalmával, jóindulatával lehetővé teszi annak kivitelét, lehetővé teszi a sikert. Ép e végből a legnagyobb tisztelettel és bizalommal fordul a kiállítási bizottság az iparosokhoz, mezőgazdákhoz és mindazokhoz, kik női kézimunkával, háztartási czikkek előállításával, avagy házi iparral foglalkoznak, hogy a kívánatra megküldendő „szervezeti szabályzat“ értelmében e kiállításon részt vegyenek s kiállított terményeik, ügyes, ízléses és gyakorlati munkálataik által a magyar ipar és mezőgazdaság haladását is tanúsítva, e kiállítás sikerét előmozdítsák, biztosítsák. Komárom, 1891. január 8. Nánhegyeseli Zúber József, főispán, tiszt, elnök. Tátray József, polgármester, nagybizotts. elnök. Szombathely Győző, kir. tanácsos, alispán, nagybizots. elnök. Ifj. Kálmán Budolf, megyei főjegyző, kiállít, bi- zots. társelnök. Tuba János, városi főjegyző, kiállít, bizots. elnök. Poloni Lajos, ipartest, elnök, kiállít, bizots. alelnök. Viszolajszky István, tatai iparhat. biztos, kiállít, bizots. alelnök. Hittrich József, közs. s iparisk. tanító, kiállítási titkár. TERMÉNYEK ÁRA. (Budapest február 14.) Búza pestvidéki métermázsánként 8 15— 8.60 Rozs 7.25— 7.40 Árpa ?5 6.70— 8-75 Zab 6.90- 7.20 Kukorieza 6.15— 6.20 Köles n 7.40— 7.75 Here mag » 41.-----44.— Disznózsír JJ 53.-----54,— Szalonna )5 42.-----52,— Faggyú 34.50-35,Méz (nyers) » —.--------.— „ (sárga csurgatott) » 27.-28.Halas, 1891. Nyomatott Präger Ferencz könyvnyomdájában. Halason. Búza ínmázsánként Rozs Árpa „ Zab „ Köles „ Kukoricza „ Krumpli zsákja 7.40—7.45 6.50—6.60 5.90—6.10 6.10—6.30 5Í60—5Í70 Budapesti sertésrásár. (Kőbánya, febr. 14.) Magyar urasági öreg nehéz 45.-----46.—, fiatal nehéz 46—.—47.—., közép 46.-----47.— könnyű 45.— —46 — Szedett nehéz —.--------.— közép 45.------46.— könnyű 44.------45.— Oláhországi nehéz —.--------.— Szerbiai nehéz 45.-----46.— közép 45,——46.— könnyű 44.-----45.— Sertéslétszám 87,979 drb. Életsuly: páronként 45 kilogram s azon felül 4°/0-os levonás. — Ár 100 kilónként. l’ráger Ferencz, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos Hirdetések. Fajtiszta dmxiyemagvak u. m.: Cserháti vérbelit görög; — Óriás turkesztán, hathetes és rózsaturktísztán 5 grammonként 10 és 15 krajczárért kaphatók KÍSS László tanárnál. Gizella egyesület. Vagyok bátor a nagyérdemű közönség figyelmébe ajánlani e biztosító egyesületet, mely Gizella főherczegnő ó cs. és kir. Fensége védnöksége alatt 1869-ben alapittatott Becsben kiliázasitására. Az egyesület feltételei a lehető legkedvezőbbek. Például: ha a biztosított, gyermek elhal, a biztositó fél a befizetett összeget visszakapja ; ha pedig a biztositó fél hal el, a biztosított leány 20 éves korában teljesen, hiány nélkül megkapja. Bővebb felvilágosítással szívesen szolgálok. Szabó Ж* Imre az egyesület helybeli ügynöke. Szijgyárté-üzlet tovább fölytatását tudatja a n. é. közönséggel özv. Gyurkovits Istvánná ki e czélra kitűnő, jó és megbízható segédet állított be műhelyébe, hol ezután is mindennemű szíjgyártó- munkák a legjobban és jutányos árban készíttetnek. A n. é. közönség becses pártfogásáért esedez özv. G-yurkovits Istvánné szíjgyártó üzlete. Üzlethelyiség: IV. tized 1263. h. sz.
