Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-18 / 3. szám

Január 18.

KÜN-HALAS.

1891.

rithetünk a jövőre nézve bár akárkik legyenek is majd akkor elöljáróink.

Es mi meg is vagyunk győződve, hogy a múltból vett keserű tapasztalatok hasznunkra is fordulnak az uj éra alatt.

— Igen: az — uj éra alatt. Mert mi nemcsak simpliciter tisztujitást várunk a holnapi naptól, hanem a sziveknek, elméknek megújhodását is; a régi meddő és áldatlan személyes harczok rozsdás fegyvereinek eldobását: békét, békekötést a közjó javára, tehát valóban

— egy u j érának beköszöntését!

Azt még — ha vannak — irigyeink se foghatják ránk, hogy toliunk a közügyön kívül másnak, pláne egyes kiválasztott személyeknek, pártoknak vagy klikkeknek állana szolgálatában. Az az intentio meg épen a legtávolabb áll tőlünk, hogy a holnapi nap jelöltjeinek érdemeit öregbítsük, egyrészt, mert ahogy a mindkét oldalon eddig hangoztatott nevek mutatják, úgy sem szorultak rá senki fölösleges dicsőítésére, másrészt mert a legszebb alkotmányos jog gyakorlatának : a választásnak tisztaságára, a magunk részéről sohase fogunk legkisebb árnyékot se vetni az által, hogy a választókat ebben vagy abban az irányban befolyásolni törekednénk.

Ez a tiszta pártatlanság a „h о 1- n a p“ jelöltjeivel szemben m a még sem tarthat vissza bennünket, hogy elismeréssel ne vegyünk búcsút a „tegnap“ emberei közül azoktól, kik talán végleg kilépnek az elöljáróságból. — Igazságérzetünk diktál bevallanunk annyit, hogy

— akármennyire szidták és szidtuk is néha őket — mégis csak tettek ők sok jó szolgálatot is e város egyetemének és hogy többet nem tettek: annak azok a mindig előrántható „viszonyok“ az okai, meg aztán é d ö s mindnyájunk.

— Nehéz időkben, szorgalommal legjobb tehetségeik szerint, és sokszor nem cseA miket pedig már tudtunk s mégis újra megkell tanulnunk, azok a tudományos műszavak.

Emlékezem igen jól s hálásan, hogy pro- fessoraim mindig komolyan ajánlották a technikus terminusok megtanulását, mondván, hogy azok a világon mindenütt ugyanazok s azok segítségével bárhol is megértethetem magamat. Nem kételkedem szavaiknak igazságában a világ egyéb részeire nézve, de annyit ki kell jelentenem, hogy szavaik általános igazsága alól kivételt képez az a terület, melyen angolul beszélő emberek élnek; — mert hát — ezt is pro- fessoraimtól tanultam — nulla regula sine exceptione.

Az angol, talán büszkeségből, nem engedi, hogy valami idegen szó éktelenitse nyelvét. Ezt ugyan korántsem kell úgy érteni, mintha az angol nyelvben nem lenne idegen eredetű szó, hanem azt akarom mondani, hogy az angol azt nem tűri, hogy az idegen szót úgy ejtse ki, a mint azt kiejtik az eredeti nyelvben. Rögtön angol szót csinál belőle, ha törik, ha szakad.

Találhatunk ugyan más nyelvekben is ilyen, nemzetivé átalakított szavakat. De ez az átalakítási hajlam különösen jellemzi az angolt, ki bátorságában olyan területre is átcsap, a mit más nyelvek semlegesnek szoktak tekinteni. Ez a tudományos műszavak területe.

Ha az ón jó physica professorom eljönne ide s meghallgatna egy természettudományi előadást, vajmi keveset értene belőle, pedig fele legalább is tudományos műszóból áll. Meg kellene azokat újra tanulnia angolul, mert itt nincs hydrogen, nitrogen, oxigén, hanem van hájdridzsón, nájtridzsón, akszidzsón s neutrali- satio helyett njutrelájzésen.

így tesznek a classicus nyelvekkel is. A latint, görögöt angolul olvassák, de azután

kély önmegtagadással szolgálták közügyeinket; ezért tehát tisztelet és elismerés nekik!

Akár az ő nevök kerüljön ki győztesen az urnából, akár más uj embereké : m i n d e n к é p hisszük, hogy u j é r á- val uj tisztviselői is lesznek e mi városunknak — holnap.

És akár a régiekből legyenek ismét az újak, akár újak lépjenek a régiek helyére: minket és velünk együtt mindenkit, a ki városunkat igazán és okosan szereti, nem magukkal szemben, hanem velük együtt fognak haladni látni a j ó utó n. De csak itt.

Tehát mikor mégegyszer ismételjük, hogy tisztelet és elismerés a lelépő tisztviselői karnak: ugyanakkor a jobb jövőben vetett teljes bizalommal és reménységgel üdvözöljük városunknak holnap megválasztandó — és, mégha a régi gárdából kikerülő is, de lelkesedésben és tettrevágyban egészen u j — elől- jái’óit. Viseljék nehéz tisztüket szívós kitartással, lankadatlan lelki és testi erővel mindvégig, városunk jól felfogott érdekeinek hasznára és hirének-nevének emelésére!

Ma: „Meghalt az elöljáróság...“ Holnap : „Éljen az elöljáróság!“

M a válik múlttá a tegnap. A holnap már a jövő kezdete. Hisz- szük, hogy — a szebb és jobb

j ö V ő é . . . .

A városi képviselő-testület folyó hó 12-én alakuló és rendkívüli közgyűlést tartott. Az ülés lefolyásáról a következő tudósítást vettük:

Elnök Vári Szabó István polgár- mester bemutatva a megyei alispán végzését, tudatja, hogy az alakuló üléseni elnöklésre alispán ur maga helyett őt helyettesítette, s üdvözölvén az uj képviselő-testületet, erőt és kitartást kívánt a közgyűlés tagjainak, hogy a város jóllétén megelégedésre munkálkodhassanak.

ember legyen a ki megérti. Óh az angol nem nyúl lexikonhoz, ha egy idegen szót lát, hogy megtudja, miként is kellene azt helyesen kiejteni, egyszerűen olvassa angolosan s azzal készen van. S ezért kell újra megtanulnunk angolul azt, a mit már magyarul tudtunk.

Tudom, hogy ezek a gyengéd nemhez tartozó olvasóra nézve igen unalmasak s bocsánatot is kell kérnem értük, — de mégis leírtam, mint különlegességeket, talán akad valaki, kit érdekelnek. Át térek tehát az Önökre nézve kellemesebb dologra, — de a mi nekem épen nem volt kellemes. Értem a karácsonyi ünneplést.

Önök szives olvasóim tudom vígan, boldogan ülték meg a nagy ünnepet s nem unatkoztak és szomorkodtak, mint ón. Szinte láttam —• gondolatban — vígan siklani a hatósági rendeletre csilingelős csengetyűs szánokat, telve a hideg szellőtől rózsapirosra festett vidám arczokkal; — szinte láttam a boldog családapát elmerengeni a barátságos meleg szobában a „Kun-Halas“-nak a „Fehér karácsony “-nyal kapcsolatban elmondott szép gondolatain.

Bizony bizony nagy szerencséje volt ama czikkecske Írójának, hogy nem az ón városomban „időmagasztaló“, mert karácsonyi gondolatait nem tudom mihez kötötte volna itt, hol egyik szerencsés körülmény sem volt meg, — sem a fehér lepel, sem a Karácsony?!

Ugyan, hogy mondhat már ilyet! — hallom az ellenvetést. Hogy nem volt fehér az Ön Karácsonya, azt csak elhiszsziik, de hogy Karácsonya se lett volna, abban már tamáskodunk !

S én, mindeme tamáskodás daczára is fájdalommal vagyok kénytelen ismételni, hogy itt nem volt Karácsony. Nem volt pedig azért, mert

D г. В a b ó Mi h á 1 у főjegyző mint előadó röviden előterjeszti, hogy a múlt óv végén kilépendő képviselők helyett a 40 rendes tag 1890. decz. 28-án hat kerületben megválasztatott, s minthogy a választás törvényszerűen történt, s sem az ellen, sem pedig a megválasztott képviselők ellen kifogás, panasz be nem adatott — az igazoló választmány mind a hat kerületi választást jóváhagyta, s bemutatva a képviselő-testület tagjai névsorát, azt felolvasta, minek megtörténte után előterjesztését következőleg folytatja:

Minthogy pedig a felolvasott névjegyzékben viriliskónt felvett Dr. Babó Mihály, Turóczy István és Vatamányi Sándor hivatalos állásuknál fogva tagjai a képviselő-testületnek, özv. Dr. Tóth Józsefnó asszony pedig megbízottat nem jelentett be — most nevezettek helyett a legtöbb adótfizető póttagok közül következő négy egyén rendeltessék be, — a választottak közül pedig Szekér Pál helyett, ki időközben főispán ur által rendőrkapitánynyá kineveztetett, — a kerületebeli póttag hivassák meg.

Kéri a képviselő-testületet megalakultnak nyilváníttatni.

Elnök Yári Szabó István a képviselő-testületet megalakultnak határozatiig kijelenti.

Schilling Ede következő kérdést veti fel: Miután a tisztviselők közül állásuknál fogva többen tagjai a képviselő-testületnek, de azok a 19-iki tisztújító széken választás alá esnek — kérdi, hogy az ilyen elöljárók tisztujitás- kor szavazhatnak-e ?

Dr. Babó Mihály főjegyző hivatkozva a községi törvény 69. §-ára, oda nyilatkozik, hogy a tisztviselők bár szavazás alá esnek, szavazati jogukat gyakorolhatják, mivel a hivatalukkal járó minden jog addig illeti őket, mig utódjuk a hivatalt el nem foglalta, ez pedig a választáskor meg nem történhet.

Schilling Ede — bár más nézetben van — a választ tudomásul veszi, s azt a közgyűlés is tudomásul vette.

Az alakuló közgyűlés után rendkívüli közgyűlés tartatott, ezen felolvastatott a megyei alispán végzése, melylyel a tisztujitás határnapjául folyó hó 19-ikót tűzte ki; a kijelölő választmány tagjaiul megválasztattak Kolozsváry Kiss I s t V á n és Dr. В a b ó M i h ál y, — végre pedig felolvastatott a belügyminiszter rendeleté, mely szerint Pap Lászlónak városi mérnökké történt választása jóvá nem hagyatott.

az Skótiában csak a kevés számú katholikusok- nak ünnep, a reformátusoknak nem. Egyetlen ünnep csak a vasárnap, hanem azt mégis tartják igazi skót buzgósággal.

Mivel tehát nem volt ünnep a Karácsony, természetes, hogy örömei is hiányzottak. S igy lett az ón Karácsonyom unalmas és szomorú. Engem nem vett körül sem a vidám ünnepi zaj, sem a kis Jézuska ajándékainak örvendő apróságok kedves kaczagása, hanem mindezek helyett szomorkodva ültem szobám négy fala közt egyes egyedül, bámulva kandallóm lobogó lángját s hallgatva a künn csendesen permetező téli eső egyenletes hullását, mig gondolataim vissza- szálltak Önök közé, megemlékezve a nagy ünnepnek máskor oly kedves örömeitől, de a melyektől most oly messze-messze estem.

Elhagyottságom érzete sohasem volt fájóbb, mint akkor, midőn Önök mindnyájan örültek és vigadoztak. Még napok múltával is csak alig tudtam elűzni kedvetlenségemet s alig tudtam újra megbarátkozni helyzetemmel.

Oh bizony „nem jó az embernek egyedül lenni!“ Ezt azonban korántse tessék ám arra a térre vonatkoztatni, a mire tulajdonkópen a biblia mondja! Azon még épen nem töröm a fejemet!

Habár nem tartják is meg a skótok a Karácsonyt, de mégis van e nagy ünnepnappal kapcsolatban egy oly szokásuk, a mi némileg pótolja az elmulasztott örömöket. Ez a szokás különösen bájos női olvasóimra nézve lehet érdekes.

Neve e szokásnak „mistletoe“ (olv. mizzl-to).

A mistletoe a téli fagyöngy neve, s a fagyöngynek épen oly nagy szerepe van, mint nálunk a karácsonyfának. Ä lányos házak gon-