Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-18 / 3. szám
Második évfolyam. 3. szám. Halas, 1891. Január 18. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskola épület. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, 3 hóra 1 frt. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. Holnap!.. Egy „huszonnégy-óra“ még . . és itt a nagy nap! Mindenesetre nagyobb, mint mikor valaki uj ruhát vált. Pedig van valami hasonlóság — ha tán kissé rikító is — az elöljáróság meg a testi ruha között. Mind a kettőnek czélja és haszna- vehetősége abban áll, hogy ó v j о n bennünket hideg ellen, meleg ellen és. ha a szükség úgy hozza magával, parádézzunk is velük. Abban az egyben azonban jobb, ha nem egyeznek, hogy mindkettőnek feladata legyen még a védő betakarás mellett az — eltakarás is. Hála istennek, és erre tán büszkék is lehetünk, nálunk nincs is takargatni való semmi. Sebeink nyilt sebek: azokat csak orvosolni kell. Hibáink, hiányaink mind szemeink előtt vannak, — mert ha nem volnának: úgyis egymás szemére hánynék, ami, m ó d j á v а I, nem is egészen rósz szokás a közéletben, — hát csak egy kissé javulnunk, javítanunk kell; reparálni, toldozni-foltozni itt is ott is a magunk közéleti viselkedésén is, meg a közügyeken is: akkor aztán megy minden szépen a maga utján. Mert foltos gúnya is lehet tisztességszerző, csak a rongyos nem. Az apró tatarozások után aztán elkezdhetik végre elöljáróink — akárkik A „KUI-HALAS“ TÁRCZÁJA. Messze földről. Edinburgh, 1891. január. Valahány levelet csak kaptam ismerőseim tői, mindnyájában olvashattam eme stereotip szavakat: „írjon kimeritőleg az ottani viszonyokról !“ Először csak jól esett tudnom, hogy mások is érdeklődnek a messze tőid dolgai iránt s magamnak is jól esett írnom az uj életről, melybe jutottam. De nemsokára unni kezdtem a dolgot, mert tetszik tudni, nem épen kellemes szórakozás négyszer, ötször leírni egy és ugyanazon dolgot, habár kissé variálva is. Istenein, mit tegyek?! Talán jó lenne egy Phönix sokszorosítót beszereznem, úgy köny- nyebben menne a „kimerítő tudósítások“ expediálása ! Ilyen gondolatok foglalkoztattak már, midőn karácsonyi unalmaim közben egy olyan vendég kopogtatott be hozzám, a kire, vagy jobban mondva: a mire nem is számítottam. Ez a vendég a „Kun-Halas“ első hozzámjutott példánya volt. Hirtelen egy eszme villant meg agyamban. Hátha fel lehetne használni a „Kun- Halas“ hasábjait a sürgetett tudósítások sokszorosítására. Ha igen, — meg lennék mentve. Sem Phönix gépet nem kellene vennem, sem újra meg újra nem kellene leírnom „kimerítő tudósítása imát.“ Azonban korántse tessék ám azt gondolni, hogy pusztán csak ez a nem épen becsülendő szándék vezetett volna. Nem, — sokkal inkább sarkalt az Írásra az a gondolat, hogy talán nem lesznek is azok — annak a jobb fejlődés alapját képező nagy munkának megépítését, melyen a lakosságnak kulturális és közgazdasági érdekei biztos és czélra- vivő irányt nyerjenek és általában az egész városnak minden téren való haladása, emelkedése megindulhasson. Készakarattal neveztük meg imént az elöljáróságot mi is olyanul, mint amelyre a reformok kezdeményezésének kötelessége hárul, mert egyrészről, alkotmányos életünk keretében, megszoktunk már minden jót készen a szánkba várni, hogy magunk aztán csak kényelmesen a kész munkában találgathassunk hibákat s mert, másrészről, valójában úgy is áll, hogy az elöljáróság a város administratiójának olyan értelemben is f e j e, melyből az önálló és termékeny eszmék kipattanását joggal remélhetjük. De ha már igv áll a dolog; ebből aztán az is következik, hogy ne iparkodjunk hát minduntalan csak beverni a saját fej ü n к e t, hanem ellenkezőleg legyünk segítségére is nehéz szellemi munkájában, miként egy egészséges organizmusnak a szive, melyet jóleső megelégedéssel tölt el, ha az agy, az egész testre jótékonyan kiható eredményes, derék munkát végezett, de amely aztán viszont tiszta és elegendő vérrel táplálja is amazt, s ily módon, lenne érdektelen a „Kun-Halas“ nagyrabecsiilt olvasó-közönségére nézve, ezen oly messze fekvő országnak, s épen közelebbről a városnak, a mienktől sok tekintetben elütő szokásairól s viszonyairól egyet s mást megtudni. Ez a valódi oka igénytelen soraim lótre- jövetelének. Hogy miféle viszontagságok közt jutottam el e sziget-birodalom partjaira — nem akarom leírni. Azok csak arra nézve bírnak érdekkel, ki átélte őket. Leszámítva a másfél napig tartó tengeri betegség kellemetlenségeit, szerencsésen eljutottam utam végpontjára s már két hónap óta szívom tele tüdővel Albion ködös és füstös levegőjét. Az első hetekben bizony sokszor igen nevetséges helyzetekbe jutottam gyarló nyelvtudományom miatt. Csak az a jó, hogy itt nem nevetik ki az idegent, ha valami érthetetlent vagy furcsát mond, sőt ellenkezőleg, a legszívesebben adnak magyarázatot és felvilágosítást. Ezekre pedig igen nagy szükség van sokszor, mert nem elég, hogy nem úgy ejtik ki a szavakat, a mint írják, hanem e mellett még olyan veszedelmes összevonásokat használnak, hogy magyarázat nélkül meg nem lehetne érteni. így például megérkezésem után nem sokára történt velem, hogy bementein egy boltba, valamit veendő. Kérdem: mi az ára? A felelet ez: „trapnsz hópni.“ Egy hangot sem értve az egészből, csak bámultam a kereskedőre, mire ő eztmoudá: „di szi.“ Persze hogy ezt sem értettem meg, szótáramban nem lévén meg ezen szavak közül egy sem. Abból azonban, hogy ama szavakat, melyek a legközönségesebbek, nem nemhogy hátráltatná, de fizikailag elősegíti és meg к ö n n у i t i annak működését. Más szóval — hogy megint a czik- künket bevezető hasonlatot fűzzük tovább — okos ember egyfelől olyan ruhát választ, ki magának, mely egykönnyen el nem nynvődik, de e mellett maga is vigyáz r á, hogy el ne szakadjon, annál kevésbé törekedik pedig azt erőszakkal mihamarább agyonra nyúzni. Magyarán: nem azért van az elöljáróság. hogy csak merőben szónoki hiúságoknak szolgáljon czéltáblául, melyen tetszése szerint mindenki köszörülheti a nyelvét, hogy aztán egyszerűen elmondhassa bizonyos önelégültséggel, — de minden más nagyobb haszon nélkül: — „No nem volt még ember lepipálva, és kipistikázva Európában úgy, mint ahogy én a mai közgyűlésen lepipáltam pl. a polgármestert, és kipistikáztarn a főjegyzőt,“ — etc... . Más oldalról azonban az elöljáróság érzékenysége is legyen olyan fábul faragva, mely ne utasítsa vissza ridegen, hanem kiállja és megszívlelje a higgadt igazságos kritikát. A „t e g n a p“-nak ajtaja becsapódik a hátunk mögött in a, és holnap már uj éra kezdődik. Önként érthető tehát. hogy az előbbeni példálózgatások csak a tegnapra: a múltra vonatkoznak, mint olyanok, melyekből tanulságot meórtein, a kereskedő rögtön felismerte, hogy nem Albion fiával van dolga, s mosolyogva adta meg a rejtélyes szavak magyarázatát. És a magyarázatra még nagyobbat bámultam, de már nem a tudatlanság miatt, hanem azon, hogy miként lehet ily rettenetes összevonásokat csinálni. Itt a megfejtésük kóstolóul az angol nyelvből. A „trapnsz hépni“ tulajdonképen ez volna: „three pence half penny,“ a kiejtése pedig körülbelül ilyen: „tszri pensz háf penni.“ A „di szi“ röviditetlen alakja: „do yon see?“ kiejtve: „du ju szi?“ A trapnsz hópni egy pénzérték, a mi körülbelül 17 krnak felel meg; a di szi pedig ezt jelenti: érti? vagy: látja ? íme kettő a sok közül. Önök legfeljebb is csak mosolyognak rajta, de nekünk keserves, mert meg kell tanulnunk, ha meg akarunk élni. De ezenkívül meg kell tanulnunk olyan dolgokat is, a miknek megtanulása alól már ki- nőtteknek hittük magunkat, meg olyanokat is, a miket már tudtunk. Teszem; itt van mindjárt a hossz- ür- és sulyinérték rendszer. Hogy valaki hirtelenóben azt ne találja gondolni, hogy kisiskolás koromban tanítóm nem verte fejembe a méter-rendszert, sietek kijelenteni, hogy azt Angliában nem ismerik. Itt még a régi font, ittí're, rőf, láb, öl stb. van használatban, talán ama nemzeti büszkeség miatt, mely nem engedte, hogy a fran- eziától feltalált dolgot elfogadja. Elég bajunkra nekünk. A régi „fontos“ világban éltek talán könnyebben eligazodnának ezekben, de nekünk először még vissza kell számitgatnunk a méter- rendszerre s csak úgy tudunk boldogulni.
