Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-04-12 / 15. szám
Április 12. KUN-HALAS. 1891. Tudjuk, hogy egyesekből állanak a testületek is, s a testületek akarata az egyesek akaratának összegezéséből ered. Tudjuk, hogy találkoznak minden testületben olyan egyesek, kik a saját személyes gyűlöletüket a testülettel akarván megpecsételtetni, az ügynek ellene dolgozhatnak. — akadhatnak szűk látkörű egyének, kik alkuhoz kötnék előre a nagylelkűségüket, — tudjuk, hogy ilyenek minden testületben vannak. De arra való a testületeknek a jobb érzésű többségük, hogy minden kishitű akadékoskodás ellenére is ügyeljen a tisztességre, s gondolja meg, hogy a nyilvánosság szeme rajta függ figyelve. Egyes embernek lehet jó szive, de egy testület szivének jónak kell lennie, mert ez a szivét a homlokán hordozza. Népoktatás ügyünk. Ismert kezekből vettük e czikket, melyet változtatás nélkül adunk: Városunk népnevelósónek ügyében még valamikor régen, ezelőtt éppen húsz esztendővel állót be az a fordulat, mely akkor ugylátszott nemcsak magának a taníigynek lett volna jó szolgálat, hanem egyéb városi közérdek előmozdítására is legczólravezetőbb alapul és eszközül kínálkozott. Akkor lett t. i. a református népiskola községivé átváltoztatva. Sokat vártunk akkoriban, mégpedig joggal, ettől a változástól. A népoktatási törvény minden ránk vonatkozó tételének rohamos végre- hajthatását, egységes közszellemet, a felekezetek egymástól való elszigeteltségének megszűnését, az együtt érzésnek megizmosodását. — Keménységünket azonban sokféle csalódás érte. A hosszú sinlődós ideje alatt valami lassú haladást a ezél felé eltagadni ugyan nem lehet: mindazonáltal a népoktatás ügyének állása kie- lógitőnek még ma sem mondható nálunk s nemcsak a kor igényeinek, hanem a positiv törvények követelményeinek sem felel meg. Követel pedig tőlünk a törvény (1868. 88-ik törv. czikk) hatosztályu népiskolát, ismétlő iskolát, tanyai iskolákat elegendő számmal, iparostanoncz és e fölött még polgári vagy legalább felsőbb népiskolát, azután pedig mindezekbe a tanköteles gyermekeknek hiánynólkül való följáratását. Követeli még azt is, hogy az iskolaépületek megfelelő szánni és tágas, vilá. . . Ott lakozom régen a kaszinói könyv tár tetején és jegyezgetem csőrömmel a nevezetes dolgokat. Koppant kevés jegyezni valóm akad. A nem szép dolgokat csak egy karczolás- sal örökítem meg; de ha valami nagyon szép dolog történik, az én kedvencz fámról egy olajágat is plántálok a ■ rovás mellé. — Tuú, tuú ! Körülbelül harmadfél esztendeje kezdett a jegyezni valóm szaporodni. De olajág nem kellett hozzá. Egy fiatal embert akartak bizonyos urak kigolyóztatni a tagok közül, mivel szörnyen megharagudtanak ő reá. — Tuú, tuú ! A kaszinó bölcsei összeültének és azt mondták, hogy az a fiatal ember pediglen ki nem golyóztatik. Igenis. ■— Azok a bizonyos urak erre még jobban haragudtanak és azt mondták, hogy akkor ők nem játszanak, adják vissza nekik a babaruhát. — Tuú, tuú ! A bölcsek újra összeülvén, tanakodtanak s kijelentek vala, hogy megvagyon Írva az Alko- ránban: „A kinek a játék tetszik, az játszhatik, a kinek ismét a játék nem tetszik, az nem játszik, — babaruha senkinek vissza nem adódik azonban. Allah il Allah . . Ez történt vala akkori időben, úgy bizon. — Tuú, tuú! Vala a haragvó urak között egy daliástermetű olajbarna arczu férfiú, kit vezérökiil tiszteltek a szakadárok, kik azóta nem mutatko- zának az én színem előtt, ami fölött én igen búslakodtam. És im ma egyszerre . . . Tuú, tuú! Ma délután együtt volt a rendes társaság. (Üreg urak újságot olvastak, s szörnyűködtek a hajtsáruti rémes gyilkosságon, és pálczát törtek gos, könnyen szellőztethető tantermekkel legyenek ellátva, egy-egy teremre 60, legfeljebb 80 gyermeket, s mindegyik gyermekre legalább is 8—12 □ lábnyi helyet számítva. Hatosztályu, ismétlő és iparos-tanonez iskolánk már olyan a milyen, csak volna, hála Istennek. Hanem ez mégcsak mind amolyan „bölcsőben fekvő csecsemő“. Még nagyra kell nőnie ! Elvitázhatlan tény azonban, hogy ennek a„csecsemőnek“ világra jötte majdnem egészen az „intéző körök“ érdeme. Maga a közönség sokkal több gondot fordít és fordított nálunk akármire inkább, mint az iskolák ügyére. Hogy pedig azok a körök, az általános indolentia daczára ennyi eredményre is jutottak, az nekik joggal dicséretükre róható, és hogy többre nem haladtak, annak oka nem abban áll, mintha a hetvenes években alapul vett elvek és indokok életrevalóságához és helyességéhez legtávolabbról is szó férne, hanem abban, hogy társadalmi életünk „közbejött“ ziláltsága a népoktatásügy rendezése előtt is olyan követ képezett, melyen itt is — mint sok más téren, minden jóravaló igyekezet hajótörést szenvedett. Most azonban az uj élet beköszöntésével a frissebb és egészségesebb légáramlat remélhetőleg erősebben meglendíti, és révbe is hajtja majd ennek az ügynek vitorláit. És valóban nagy hibát követne el az elöljáróság ma, ha az uj éra alatt mutatkozó általános felbuzdulás alkalmát üstökön nem ragadná s okkal-móddal. meg törvényes hatalommal oda nem működne, hogy nópoktatásügytink megkezdett épülete végtére betetőzést nyerjen. Ma már talán a közönség jóakarata is nagyobb hajlandóságra volna bírható ennek a dolognak érdekében, meg holmi politikai mellóktekintetek se szolgálnának többé gátul pl. az előtt a jogos követelmény előtt, hogy elvégre a hitfelekezetek, igy első sorban a к at- holikus egyház is, rászoritandók a népoktatási törvény által ránk rótt közterhek egyforma viselésére. Mert, ha igaz az, a min kételkedni nem lehet, hogy egy képviselő-testületi közgyűlésen tett hivatalos kijelentés szerint, az i s к o- lába nem járó tankötelesek számának legnagyobb contingensét a katholikus hivek gyermekei képezik, ebből egyszerre kétféle következtetés származik. Vagy az, hogy a katholikus népiskola beolvasztandó a községibe, vagy pedig az ezt fentartó testület minden törvényes eszközzel és hatalommal rászorítandó arra, hogy iskoláját épen olyan karba helyezze, mint a milyent a törvény a várostól követel. Kívánni kell a 6 osztály felállítását a n у n у i tanteremmel és tanerővel, a mennyi eme * S magukban a bajai katona tisztek fölött. Fiatal urak ragyogó triplákat produkáltak a karambolban. Fiatal öregek és öreg fiatalok pedig asztalkák körül áldoztak a Skiz oltárán. Egy reményteljes bálrendező meg azokat az újságban említett padlóból kiálló szögeket kereste, hogy megbotránkozzék fölöttük. „Segít a huszas!“ kiáltja az egyik tarokkista s nyílik az ajtó. . . Tuú, tuú. S nyílik az ajtó és belép egy daliáster- metii, olajbarna arczu férfiú. Ö széttekint. A bennlevők összetekintenek. Es ez össze-vissza- tekintés után megszóllal az érkezett: Hol van az elnök ur? — Az nem tudatik. -- Nincs itt az elnök ur? — Az elnök ur nincs itt. Erre odalép az a férfiú ahhoz az úrhoz, a kinek a huszas segitségére volt szüksége. . . Tuú, tuú! Odalép ahhoz az úrhoz és kezét nyújtja: „ Jelentem, hogy bünbánólag visszatértem a kaszinóba1-1. S e szavait egy mosolylyal lüséri. Általános kézszoritás és üdvözlés követte e történelmi jelentőségű mondást. Én pedig hirtelen egy nagy rovást vágtam a jegyzeteim közé s észrevétlen kirepültem az ablakon, és száguldottam, a inig Ön meg nem fogott. — De most már sietek, sietek. — De hova iparkodik olyan lázasan, bocsánat, csak nem szökik talán ? — Dehogy, dehogy! Olajágért — uram olajágért. Tuú, tuú! Eleresztettem. . . . De azt még máig se tudom, hogy mi lett a Noé galambjából. Gamma. hitfelekezet tanköteles növendéke; számának megfelel. Epen igy a zsidó iskolánál is. (No ennél a felekezetnél épen az ellenkező szokott a panasz lenni, t. i. hogy nagyon is járnak iskolába. — Szerk.) A polgári iskola felállításának szüksége még ugyan hosszabb időre elodázható, mert a református egyház által fentartott alsóbbfoku leánynevelő intézet leányok számára, a gimnázium pedig fiuk számára azt az iskolát részben helyettesíti. Mindig nyílt kérdés marad azonban, hogy ezek az intézetek azoknak a polgároknak gyermekeit, a kik belőlük nem „urakat“ akarnak nevelni, a gyakorlati életre akként képezik-e, hogy ez a nevelés inkább hasznukra mint kárukra szolgál és vájjon nem parancsol-e egyszer ránk a kormányhatalom az említett törvényezikk 67-ik §-ával, hogy ez irányban is eleget tegyünk a törvény követelésének? . . . Jó lesz azért hát mihamarább megindítani egy olyan mozgalmat is, mely által egy megfelelő községi iskolai alapvagyon megteremtése lehetővé válhatik — akármi utón. Ezt az alapvagyont elő kell teremteni a föld alól is, ha már erről annak idejében nem gondoskodtunk. Mert ezt megint a törvény parancsolja ránk, de a magunk érdeke is úgy kívánja. Ha önkéntes adakozás vagy adóba kivetés utján készpénzben nem lehet ilyen alapcl alkotni : ott van a város fehértói birtoka. Legyen az iskola-alap. A város pedig fedezze a maga másnemű kiadásait onnan, ahonnan tudja, Ha lenne bennünk vállalkozó szellem és volna hozzá tőkénk (ha volna! Szerk.) vagy kölcsön utján szerezhetnénk ilyet a befektetésre: még homokra is lehetne manapság ópiteni egy ilyen iskolai-alapot. Jókora szőllő és gyümölcsös telep a mai viszonyok között már meglehetős nagy jövedelmet biztosítana erre a czélra, amellett, hogy közgazdasági tekintetben más előnyökkel is járna: irányt és kedvet adván a lakosságnak a kivitelre alkalmas gyümölcsfajok nagyban való termelésére. Ez azonban, ha nem is Utópiába, de legalább is Amerikába való gondolatnak látszik. Iskolai alapvagyont azonban mégis csak teremteni kell, akárhogyan. Hát hogy „hogyan?“ — ezen törjék fejüket ezután nagyjaink. (Iskola- épület is szükséges még egynéhány. A most megújult kölcsönös jóindulat egyház és város között: talán lehetővé teszi, hogy olcsó szerrel hozzá juthat ilyen alkalmas épülethez is a város.) A tanyai iskolák állításának a megvalósulás előtt álló stádiuma minden esetre örvendetes esemény. De a kérdésnek olyan , alakban való megoldása, ahogy arra már lépések történtek, az én privát aggodalmaim szerint aligha lesz czélra vezető. A mi tizenkét négyszög mértföldnyi pusztai területünkön 1 e g a 1 á b b is 12 tanyai iskolára lenne szükség, és még ekkor is alig képzelhető, hogy az iskolás gyermekek nagy része télen nyáron legalább egy mértföldnyi utat tegyen meg naponként az iskoláig és vissza. Fele-harmada minden nap bizonyára ott fog szerepelni az iskolamulasztók rovatában. Ekkor aztán az egész tanítás nem sokat ér. Sokkal czólravezetőbbnek látszik az úgynevezett „ambuláns“ (járó-kelő) tanítók alkalmazásával megoldani ezt a mindenesetre nehéz kérdést, amit a törvény szintén megenged s amely megoldásnak keretében az iskoláztatás könnyebben végrehajtható. Ez intézkedés által igaz ugyan, hogy egy héten csak három napra való iskolalátogatásra volnának kötelezve a tanítványok, de e három nap alatt több eredményt lehetne velük elérni, mint egy egész heti olyan oktatással, melyen a növendékeknek csak minduntalan változó feleharmada venne részt. A két most felállítandó tanítói állomást, jövőre való tekintetből az eredmény összehasonlítása kedvéért talán ilyen minőségben lehetne szervezni. Veterán. A gimnázium-épités ügye. Az építkezés előmunkálatai e héten indulnak meg. Értesülésünk szerint hétfőn érkezik Kauzer műépítésznek megbízottja a terület felmérése s a hely kijelölése végett, a hova az anyag hordható lesz. — Most tehát első sorban
