Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-22 / 12. szám
Márczius 22. KUN-HALAS. 1891. mindezekért a városházi urakat, — akik szerinte egyedül okai mindenféle nyűgnek, — hát egészen nyugodt, hogy most már tisztában van minden közteherrel ; legfeljebb még a tanítónak küld „egzsámentkor“ pár hatost, ha ugyan muszájból egyáltalában iskoláztatja gyermekeit. — Annak az ideje már régen lejárta, hogy évközben csirkével, tojással kedveskedjék neki. Olyan gazdaember még irmagnak sem akad a mi városunkban, mint pl. Nagy András János Hódmezővásárhelyen, aki ezreket hagyott közczélokra és valami 40—50 ezer forinton örökemléket alkotott nevének az ártézi kútjával ; s emellett még maga és felesége atyjafiainak i s jut- tathatott jócsomót. Vagy pl. özvegy Kalmár Józsefné itt a szomszéd Félegyházán, aki meg a múlt évben százezer frtos alapítványt tett iskolai czélokra; nem is szólván az uj-sóvéi bácsmegyei svábokrul, akik a község határában levő kincstári földeket megvásárolván ezekből 30 holdat m a- g у a r iskola alapítására és fentartására ajánlottak fel. Tudtunkkal a mi eszes, értelmes, istenáldotta intelligens paraszt népünk közül, az egy Berki Péteren kívül aligha volt még valaki, aki arra is gondolt volna, hogy a megszerzett, halomra gyűjtött aranyat miként is lehet m e g- aranyozni és a holt vagyonba é 1 e- t e t lehelni. Pedig iskolák, egyházak, kórház, házi szegények, kisdedóvó vannak nálunk is, és bizony mindegyikre bőven ráférne, ha valaki akinek módjában áll, legalább élete alkonyán, egy-egy alapitványnyal azokra is gondolna s ez által magának örök időkre szóló emléket emelne. Mert bizony olyan a világ forgása, hogy a bármilyen dúsan hagyott utódok is szépen elpocsékolhatják vagy rósz gazdálkodás miatt szétmálaszthatják az öröklött just és egy következő nemzedék kezében már hírmondója se marad bizony igen szellősnek fogják találni szobáikat. Másik, a lakással, de az egész várossal összefüggő dolog a közbiztonság. Ennek pat- riarchalisabb módját régen nem láttam s igen meglepett először. Minden ház ajtaja éjjel nappal nyitva áll, szabadon mehet ki és be akárki is, senki sem fogja kérdezni tőle: kit keres, vagy mit akar. Nincs házmester, nincs kapuzárás 10 órakor, nincs „spergeld“. Oh milyen boldog élete lenne itt egy lump pesti jogásznak ! Azon esetre pedig, ha a kapuajtó „véletlenül“ becsukódnék, mert be lehet csukni, minden lakónak van egy kapukulcsa s nem kell felzavarnia a nem létező házmestert. Ez a nyíltság s ez a bizalom kinek-kinek becsületességében jellemzi az egész várost is. Yannak ugyan itt is rendőrök, de bizony nincs sem kardjok, sem semmi fegyverük, csak üres kézzel sétálgatnak fel s alá, nem igen adván magát elő olyan dolog, a mi beavatkozásukat igényelné. A boltokba is bármelyikbe bemehet az ember, végig nézheti s tetszése szerint megvizsgálhatja az egész készletet, — senki sem fog görbe szemmel reá nézni, vagy nem fogják árgus szemmel lesni, nem dug-e el valamit a zsebébe. A könyvkereskedők fele boltjukat az utczára rakják ki állványokra s bárki kiveheti a sorból azt a könyvet, a melyik figyelmét felkeltette, végig nézheti, akár végig is olvashatja ott az utczán, ha tetszik neki. Ha a kinn levőkkel nincs megelégedve, bemehet a boltba, ott is tetszése szerint kutathat, — ha a magasan álló a nagy vagyonnak, melyet az elődök nagy szorgalommal, értelemmel és szerencsével összehordottak. De ha még marad is valami: még akkor is kérdés, hogy hálás emlékezetükben megőrzik-e az utódok a rég e 1 p о r1 о 11 ős nevét, aki őr óluk életében oly bőkezűen gondoskodott?! Mig ellenben egy Berki Péter hire fenmarad és él az időtlen időkig, amikor talán már családjának rég magva is szakadt s nevét csak az ő, nagy czélra tett, alapítványa hordozza! Hiszen ne menjünk tovább, itt van főiskolánknál a Gr ó z о n-féle alapítvány. Sokan már azt se tudják közülünk: élt-e valaha ilyen nevű ember városunkban. És emlékét évrül-évre hálás szívvel áldja mégis egy- egy megjutalmazott szegény tanuló. Hány dúsgazdag férfit, vagy asszonyt lehetne csak úgy hirtelenében is uj- jainkra szedni városunkból, akinek magának gyermekei sincsenek, vagyona pedig egy kis királysággal felér! Vájjon ezek közül lesz-e csak egy is, aki nevének valami maradandóbb emléket akarna biztosítani, mint amit pl. hálátlan oldalági rokonai szivében remélhet, akik talán most, mig él és s z e m é b e, hízelgő haszonleső szóval és magukviselésével minden jót és szépet ígérnek ugyan neki, de bizony, — szokás mondásként — alig várják ott, hogy szemét lehunyja ...?!... Fontolják meg hát, akiket illet, hogy nem az a gazdag ember, aki életében az volt. hanem aki halála után is az ma r a d. ... *... A város közgyűlése. — Márczius 18. — Egy éltes ügyvéd ur, ki a deák szavakon kívül minden idegen szót gyűlöl, tréfásan azt kérdezte a közgyűlés elején tudósítónktól, hogy hány angol szó van már a jegyzeteiben. Kár hogy a gyűlés vége felé nem tekintett az az ur tudósítónk jegyzeteibe, mert akkor ott zárjelben könyveket nem látja jól, ott a létra, odaviheti s felmászhat akár a legfelső polezig. Sem künn, sem benn nem ellenőrzi senki, megbíznak benne, hogy nem visz el semmit fizetés nélkül. A boltokon sincsenek áttörhetlen vasajtók s mesterséges lakatok. Az üvegajtó s a kirakat üvege védi a belől levő tárgyakat, szokszor kincseket s ezek egy kis kulcscsal bezárva igy állanak egész éjen át, — nem félnek a betöréstől, bíznak mindenkiben, hogy becsületes. S merem állítani, hogy három hónap alatt egyetlen egy betörésről se olvastam. Bizony bizony boldog állapot. Az idegeneket sem kísérik oly figyelemmel, mint pl. Pesten is. Itt ugyan bármely gonosztevő is meghúzhatná magát bátorságosan. Megérkezésem után csak vártam, hogy házigazdám mikor hozza már a „bejelentő lap“-ot, de bizony nem hozta. Kérdeztem tehát, hogy talán már bejelentett? Először meg sem is értette, mit jelent a „bejelentés“, — mikor meg megmagyaráztam neki s elmondtam, hogy a mi nagyvárosainkban miként van, csak mosolygott rajta, meg szánakozott rajtunk, hogy még olyan furcsa dolgokat is meg kell nekünk tennünk Magyarországon. így hát én rólam a policia bizony semmit sem tud s nem tudom miként találnának meg, ha valami hatósági megkeresés jönne hazulról. Bizony ezek mind uj dolgok előttem. Bárcsak nevolnának, bárcsak mi is bizhatnánk ennyire egymásban, mint a becsületes skótok! Hamar István. megpillanthatta volna ezt a szót: Shoking! a mit az angol olyankor szokott használni, mikor valami feltűnően sérti a jó Ízlést. *) Ilyen gyűléseken valódi vórtanuság egy intelligens képviselőre nézve küzdeni egy elkapatott, makacs tömeg ellen, a mint pl. Dr. Dobó Menyhért és Török Elek képviselők meg- kisérlettók — eredmény nélkül, mert hiszen a pars sanior nem mindig a pars maior is egyszersmind. * A közgyűlés lefolyása a következő volt: A napirend előtt Dr. Tóth Kálmán polgár- mester bejelenti, hogy mivel Bikády János tanácsnok elhalálozásával az alpolgármesteri állás is megürült, ez állásra egy másik tanácsnok jelölendő ki; s mivel a mostani tanácsnokok közül a törvényszerű minősítéssel egyedül Kolozsvári) Kiss Sándor bir, ő tekintendő alpolgármesternek. (Helyeslés.) A mérnök. Polgármester jelenti, hogy a mérnöki állásra hatan pályáztak, ezek közül a jelölő bizottság csak kettőt tartott jeiölhetőnek, t. i. Bezegh Frigyest és Horváth Mórt; ez a kettő ugyanis legalább kérvényében állítja, hogy végzett; az első a zürichi, a másik a bécsi műegyetemen; a többi azonban semmiféle képesítéssel nem bir. Szóló azt hiszi, hogy a két jelölt közül valamelyiket meg lehetne választani föltételesen, ha t. i. a törvényszerű képesítést utólag igazolják vagy megszerzik. Deák Péter szerint most is azt az eljárást kell követni, a mit a múltban t. i. föl kell terjeszteni a minisztériumhoz jóváhagyás végett; mert a város nem teheti ki magát annak, hogy olyan mérnöke legyen, a kiuek a munkálatai nem bírnak hitelességgel. — Dr. Dobó Menyhért szintén azt hiszi, hogy csak föltételesen lehet választani. Mint a jelölő bizottság tagja tudja, hogy a 6 pályázó közül egynek sincs diplomája. Egyik (Rezegh) végzett állítólag, de mivel sem igazolja, a másik (Horváth) ezt szintén állítja, pedig indexéből kitűnik, hogy csak 7 félévet töltött a műegyetemen. Rezeghet fel kellene hívni bizonyítványai beküldésére s azután lehetne választani. — Dr. Babó ismét igazolva látja, hagy 600 írtért okleveles mérnököt nem kapunk. Mivel azonban a város mérnök nélkül tovább nem lehet, ideiglenesen legalább a tavaszi utmunkálatok idejére kellene valami intézkedés. Fel kellene hatalmazni a polgármestert, hogy az államópitószeti hivataltól a tavaszi munkálatok idejére napidij mellett alkalmazandó mérnök lektildését kérje. A határozat az lett, hogy Rezegh Frigyes felhivatik okmányai bemutatására, egyszersmind megbizatik a polgármester, hogy az államépité- szeti hivatalnál ideiglenesen alkalmazandó mérnök végett lépéseket tegyen. Tanácsnok és árvaszéki ülnökök. Erre a tiszteletbeli állásokra persze senki sem pályázott, s a közgyűlés a polgármester jelölése alapján közfelkiáltással választott. És pedig tanácsnok lett: Mészöly István. Árva- széki ülnökök: (miután Török Elek nem volt hajlandó elfogadni) Nagy Löki András és Stimakovits István. Az ellenőr. Ez volt a mumus. Dr. Bábó főjegyző előadta az ügy állását, hogy t. i. a megye már régen türhetlennek jelezte az ellenőr nélkül való pénzkezelést s utasította a várost ez állás szervezésére, erre aztán megindultak a várostól föl a halasztás kérések, a megyétől le az utasítások a szabályrendeletnek ez irányban való haladéktalan átdolgozására; mig végre a múlt közgyűlés, mely a szabályrendelet uj tervezetét a napirendről levette, ezt a kérdést a mai közgyűlésre tűzte ki. Gyulai István nem tartja szükségesnek, hogy az alispán abban a nézetben legyen, hogy a pénztárnokunk mellé ellenőrt állítsunk. Ha a pénztárnok „raffinirozottságot“ akar elkövetni, el tudja követni, ha ellenőr van is mellette. — Babó Imre szerint az ellenőrnek csak az 1000 frt óvadéka nyújt biztosítékot; ő ezennel kezességet vállal 1000 frt erejéig a pénztárnok mellett; *) A történeti igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy ezzel tudósítónk angol tudománya ki van merítve, még azt sem tudná lefordítani, hogy beafsteak. Szerk.
