Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-03-15 / 11. szám

Márczius 15.

KUN-HALAS.

1891.

ség a közvéleménynek (majd az épitkezózós folyamán nyivánuló) nyomása alatt meg fog szavazni egy kis póthitelt. — Az alapszabályok módosításában az a leglényegesebb, hogy bir- tokkölcsönt ezután az egész (nemcsak a befizetett) alaptőke és az égés tartaléktőke erejéig ád az intézet, a mi most együtt körülbelül 124,000 frt. Egyéb módosítás lényegtelen formaság . . . Pardon! A hölgyekre nézve nem lényegtelen az, hogy ők is személyesen részt vehetnek ezután a közgyűléseken. Hogy ki indítványozta ezt? Ne tessék olyan kiváncsinak lenni. Annyit megsúghatunk, hogy egy fiatal gavallér.

— Buffet a kaszinóban. Ilyen czim alatt irtuk kéthete, hogy a kaszinó fiatalabb tagjai szeretnék, ha ott a helyiségben ételt italt kaphatnának. Ezt a kívánságukat elvben már teljesítette is a közgyűlés, a mennyiben ma egy hete konyhás szolga és szolgáné alkalmazását elhatározta. A nyomban azután tartott választmányi ülés mindjárt ki is szemelte az alkalmatos párt egy pinczér és egy szakácsnő személyében, csakhogy. . . Az erkölcsnemesitőidősebb választmányi tagok fölvetették azt a kérdést, hogy mivel ez a pár tulajdonképen nem tulajdonképem pár, a kaszinó szentélyében (apage Satanas 1) megtűrhető-e az olyan pár, melynek mindegyik tagja voltaképen páratlan. Ég felé emelt szemekkel kimondta a választmány, hogy ez nem lehet; vendéglő-iparhoz nemcsak az iparhatóság, hanem a pap engedélye is szükséges! (A kaszinó mint házasságszerző. Nem is olyan rósz.)

— A kisbirtokosok 13-as bizottsága

ma egy hete Dr. Tóth Kálmán polgármester elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette a kimaradt földek ügyében való intézkedést, s utasította elnököt, hogy a vonatkozó kimutatási egybeállitva. a kimaradt földek elárverezése ügyében javaslatot terjesszen elő, egyidejűleg tekintettel arra, hogy a bizottság 10 tagjának megbízatása ápril hó elején le jár, (három tag u. m. polgármester, alpolgármester és főjegyző, hivatalos állásánál fogva működik a bizottságban) megbizatott elnök polgármester, hogy a közbirtokossági közgyűlés kellő időben leendő egybehivásáról gondoskodjék s szabály- szerű jelentés megtételét eszközölje.

— Piispöklátogatás. A ref. egyháznak nagy vendégei lesznek husvét után. Szász Károly püspök jön le hivatalos egyházlátogatásra, s úgy halljuk, vele jön Tisza Lajos g r ó f, egyházkerületi íőgondnok az egyház- kerület több vezéremberével együtt. Ez alkalomra uj díszes keresztelő kannát szerez be az egyház s a szent edényeket renováltatja. Ennek költségeire az egyház tagjai között adományokat

góth szolgáltatja. Költséget nem sajnálnak, ha templomot kell epiteni s ennek meg is van a maga eredménye, az, hogy a legkisebb templo- mocska is egy-egy műremek. Ezeket bizony egy magyar ember bámulva s irigykedve szemlélheti s szomorúsággal gondolhat vissza a saját idomtalan, semmiféle inűizlésre nem mutató, különösen pedig protestáns templomaira.

Budapestnek most van több mint félmillió lakosa, de temploma bajosan van több 50—60-nál, mig a 270 ezernyi lakosságú Edinburghban 170, azaz száz hetven templom van, — a mi szintén mutatja a nagy különbséget a skót és a magyar vallásosság között.

Végül egy igen nevezetes s nagyszerű épületét kell még említenem Einburghnak. Ez a Holy-Rood, vagy „Szent kereszt“ palota a város északkeleti részén. Régi, nagyon régi emlékek kapcsolódnak e palotához s a palota kertjében romokban heverő templomhoz.

A palota, mely a királynőé, gyönyörű s nagy kiterjedésű parkkal van körül véve, — de nemcsak a park adja meg a hely szépségét, hanem a körülötte elterülő táj is. A hegy lábánál fekszik a palota s körülötte örökzöld pázsitos rét terül el, mig egy kissé távolabb csergedez elő egy hatalmas szikla alól a St. Anthony forrás kristálytiszta vize, folydogálva az alatta hullámzó, tengerszem alakú tavacskába.

A táj remek volta kedves lakóhelyévé is tette e palotát a hajdani skót királyoknak, kik közül sokan nyugszanak a rombadőlt kápolna sírboltjában s ma is megvan a szerencsétlen Stuart Mária hálószobája a kastély régi részében, teljes berendezésével, épugy a mint a királynő utoljára hagyta.

Hamar István.

gyűjtenek, mely gyűjtéshez — a hozzánk beküldött kimutatás szerint — eddig a következők járultak:

Zseny Mór 5 frt, Zseny István 5 frt, Török Elekné 5 frt, Hirháger Károly 1 frt, Pájer Józsefné 1 frt, Spühler Lajos 1 frt, özv. Gyárfás Istvánná 5 frt, Névtelen 50 kr„ Gye- nizse Márton 1 frt, Berki Antal 2 frt, Kolozsváry Kiss István 3 frt, özv. Pázsit Antalné 2 frt, Pázsit István 1 frt, Pázsit Antal 1 frt, Baki Károly 40 kr., ifj. Szűri István 5 frt, Németh János 40 kr., közép Zilah János 50 kr., Vájná Béni 50 kr., Pázsit József 1 frt, Gaál János 1 frt, Babó Benő 2 frt, Babó László 2 frt, Babó János 2 frt, Babó Irma 1 frt. Babó Ida 1 frt, Babó Reimholz Gabriella 1 frt, Borbás István 2 frt,' Borbás Imre 1 frt, I)r. Farkas Imre 5 frt, Mészöly István 5 frt, Zilah István 3 frt, Vári Szabó István 5 frt, Martini Józsefi frt, id. Gál Lajos 2 frt, Hodossy Pál 1 frt, id. Gál István 2 frt, Brancs Vilmos 1 frt, Kolozsváry Kiss Sándor 3 frt, László Mária 2 frt, Gaál Zsuzsánna 40 kr., özv. Szentpóteri Imréné 1 frt, özv. Szentpéteri Andrásné 1 frt, Nagy L. András 1 frt, Dr. Molnárné Tóth Beáta 50 kr., Dr. Tóth Józsefné 1 frt, Rébék Imréné 1 frt, Pusztai József 1 frt, özv. Darányi Imréné 1 frt, özv. Musa Sándorné

1 frt, Nagy Pál Ferenczné 1 frt, Nagy Cz. Sándor 1 frt, özv. Bábud Istvánná 1 frt, Mészáros Imre 50 kr., Suba Sándor 1 frt, Dér József 1 frt, özv. Izsák Józsefné 50 kr., Modok Sándor 1 frt, Csikós Sándor 1 frt, Gyenizse Imre 1 frt, Gáspár I. Imre 1 frt, Banga Imre 40 kr., Berki Sándor 1 frt, ifj. Gál Lajos 2 frt, Szuper József

2 frt, Végh István 2 frt. Főgymnasiumi tanári kar 15 frt, Babó Sándor ács 2 frt, László Zsuzsámra 1 frt, özv. Farkas Sándorné 1 frt, Babó Sándor 1 frt, Gaál Gábor 1 frt, ifj. Gál István

1 frt, özv. Dékánynó Gál Anna 10 frt, özv. Pázsit Sándorné 2 frt, Vájná János 2 frt, Bibó György 5 frt, Keresztes Lajos 1 frt, Bikády László 2 frt, Bikády János 2 frt, Vájná Sándor

2 frt, Darányi József 1 frt, Topán Imre 1 frt, Nagy K. Imre 2 frt, Feró d. Imre 1 frt, Szalai László 2 frt, Hoffer Mari 1 frt, Hoffer Teréz 1 frt, Varga Nagy István 2 frt. A főgymnasium I-ső osztálya 4 frt 60 kr., II. oszt. 3 frt 62 kr., III. oszt. 3 frt 30 kr., IV. oszt. 4 frt 46 kr., V. oszt. 8 írt, VI. oszt. 16 frt 5 kr., VII. oszt. 8 frt, VIII. oszt. 10 frt. Összesen: 227 frt 63 kr.

—■ Katonai lóvásár. A földmivelésügyi minisztérium azt teszi közhírré, hogy a hadsereg lószükségletének kiegészítése czéljából e hónapban országszerte több helyen lesznek lóvásárok ; többek között márczius 22-én Kis- Kőrösön.— Hogy miért nem Halason, mikor aznap nálunk különben is vásár lesz, az' a magasabb politika titka. Talán azért lett Kis-Kőrös a ló-centrum, mert az államnak ott pénz-centruma is van ?

— Az ipartestület 1891-ik évi közgyűlését f. hó 8-ikán tartotta a városháza nagytermében. Tibi Gusztáv testületi elnök az ülést megnyitván, bemutatja az 1890-ik évi jelentését és zárszámadást, mely szerint a bevétel 960 frt 93 kr. a kiadás 565 frt 21 kr. a készpénz maradvány 395 frt 72 krban megállapittatott és jóváhagyatott. Ajándékokból befolyt a múlt

1890-ik évben Dr. Babó Mihály úrtól 33 frt 33 kr., az iparos ifjúságtól 40 frt. Práger Ferenc/, úrtól 4 f. 16 kr., Kovács Károly jegyző úrtól 20 frt összesen 97 frt 49 kr. (Az adományokért a testület köszönetét fejezi ki.) Az elöljáróságot következőleg alakította meg a közgyűlés: Elnökül megválasztatott Babó Sándor ács, alelnöktil Tóth Kálmán. Előljárósági tagok lettek: Szeder István, Tallér Mihály, Horváth József, Ilován- csek János, Böhm Mór, Gyenizse Márton, Babó Ferencz, Rébék László, Valuska Pál, Gönczöl János, Kis István és Kis Károly. Számvizsgálók: Lovasi Ferencz, Kupa László ifj. Csinesák József.

— Kiadó katonalovak. A szegedi 3-ik honvédhuszár ezrednél 14 darab pót-ló lesz ápril hó 30-án tartásra kiadandó. — A lovak, ha a vállalkozó kitűnő tartásban részesíti őket, ö t ó V után, — ha pedig a tartás csak kielégítő, h a t é V után a vállalkozó korlátlan tulajdonaivá lesznek. — Jelentkezhetni Szegeden az ezredparancsnokságnál személyesen vagy irás utján.

Uj politikai napilap. Budapestről írják nekünk, hogy „Magyar Hírlap“ czimmel uj politikai napilap van indulóban, melynek első mutatványszáma f. hó 21-én, első rendes száma pedig április 1-ón jelenik meg. A lap körülbelül

olyan kaliberű lesz, mint a Pesti- és Budapesti Hírlap, ára is ugyanannyi. Irányára nézve tudósítónk nem ir semmit, de következtetni lehet abból, hogy Horváth Gyula és M i к- száth Kálmán országgyűlési képviselők lesznek a szerkesztői. Ez a két név egyszersmind elegendő biztosíték arra, hogy magasabb zsin- vonalu hírlappal lesz dolgunk.

Álom-élet.

— A kaszinóról. —

A tengerfenék óriása is fel-felvetíklik időnként a viz színére, hogy egyet szippanthasson az életadó, üde légből. De ez a felszínre bukkanás csak pillanatnyi. Kevés arra, hogy a ragyogó ég világát szebbnek találja a mélységek homályánál. Visszamerül a fenékre.

Városunk társadalmi köreinek óriása: a kaszinó is lélegzett egyet, e héten ; — de csak úgy fél álomban. Kegyesen elnézte, hogy tagjai közt lehessenek olyanok, a kik egyszer-másszor Ganymedes vagy Hébe szolgálataira is rászoruljanak. De csak olyanformán, mint mikor a mélyen szunnyadót megszólítják környezői: öntudatlanul motyog valamit, — aztán fal felé fordul és alszik nyugodtan tovább.

Pedig fel kellene már ébrednie s belátni, hogy miszszió van rábízva. A kaszinó nem a mizantrópok azyluma, hanem a munkában megfáradt emberek társas üdülő helye. Ugyanazért a lehetőleg minden kényelemről gondoskodnia kell, amit csak megkívánhat a test és lélek.

No, a mi kaszinónk nem tekinthető ilyen üdülő helynek. Hogy azzá lehessen, leges-legelsőbben is levegőre lenne szüksége. — De hol vegye ezt, mikor helyisége oly kevés, hogy több benne az ember, mint az atmoszféra?! — De ez is csak gőzkör; éleny és légeny keverék helyett pipafüstbe páczolt szénsav.

Pedig a XIX-ik század emberének hej, beh nagy szüksége lenne arra a jó levegőre. Nemcsak jóra, de szabadra is. Hisz’, hat éves korától késő vénségóig rabja, a zárt falaknak.

A börtön lakója is kap szabad levegőt. A hivatalok lakói nálunk a szórakozás óráiban is zárt helyiségbe kényszerülnek; — még nyáron is. — Akkor! akkor! A bebotlott halandó legalább is azt hiszi : pék-műhelybe tévedt. — De hát hova vetődjék máshova a hivatalok napszámosa, hacsak emberkerülő nem akar lenni? !

Bizony csak ez a nóta vége: a társadalomnak gondoskodni kellene róla, hogy tagjai munkás életüknek pihenő idejét kellemessebbé tehessék. És ez itt nálunk olyan kevésbe kerülne. Egy kissé tágasabb helyiség; nyárra egy árnyas kertecskével; egy guriga-pálya: s a mi kis városi igényeink ki lennének elégítve.

Igaz! Nehány éve egy vállalkozóbb szellemű gárdának „kicsiny lett Maczedónia“ : — s létesült a guriga-társaság. Ennek van már nyári kertje is, mulató helye is, meg immár saját hajléka is.

Igen ám, csakhogy ez nem a kaszinó érdeme! (De bizony az ő érdeme, ha az elégületlenség előmozdítása érdem. Hisz épen a kaszinó maradisága idézte elő ezt a nyári secessiót. — Szerk.) És csak azt bizonyítja, hogy de bizony mégis van szükség ilyenre. Van! ahol az ülő munkában elkényszeredett tagok pár órára legalább kimozogják ernyedtségüket. — Öröm látni, a mint kora tavasztól késő őszig rajzik a Dobó-kert felé a társaság minden tagja. Olyan élvezet kecsegteti oda zsibbadt izmaikat, a melyet nem lehet elengedni egyetlen napon sem.

Hát a kaszinó nem szerezhetné meg tagjainak ezt a kényelmet?

„Miért?! Hisz’ már ott a guriga! Akik ott töltik kedvüket, azok úgyis mind a kaszinó tagjai!“

Nem oda Buda ! Az bizonyos, hogy nem minden kaszinói tag tagja egyszersmind a Dobó-kerti egyletnek is; vagy, ha az, olyan megcsontosodott szokása már neki az a kaszinói társalgó és olvasó terem, úgy ott felejti magát annak eltikkasztó levegőjében (értem ezt az éltesebb urakra) hogy bizony kikopik az időből: a Dobó-kertbe is elballagni.

Hát először is, uraim, ezeket a többiek mulatság dolgában megcsalják. Pedig legalább is elgyönyörködnének a mozgékonyabb idegzetnek játékában. S öreg embernek ez is gyönyörűség.

De fontosabb indok ennél az, hogy a két egylet az egyének anyagi támogatását két felé forgácsolja. Közös erővel és még egy kis áldozattal saját helyiséget szerezhetne, díszes kis csarnokot építhetne magának a kaszinó.

Hanem azért: csak aludjunk tovább!

Nem igy uraim! Delendam esse Carthaginem! Ki kell hurczolkodni az avas palotából és egyesülni a csekély erőknek. k—8—.

(Bár a czikkiró által megpendített egyesülés megvalósítását — az intéző köröket ismerve — alig remélhetjük a közeljövőben: mégis szívesen adtunk helyet e jóindulatú felszólalásnak, mert megvagyunk győződve, hogy intelligenciánknak e két egyirányú társulata párhuzamosan sokáig fenn nem tartható, s a széthúzó erőknek előbb-utóbb egyesülniök kell. Ezt pedig jóeleve hangsúlyozni kötelességünk. — Szerk.)