Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-01 / 9. szám
KUN-HALAS. 1891. Márczius 1. birná-e tartani. Kérdés a következő két okból: először azért, mert azt hisszük, hogy a taktikázás és manövrirozás lejárta magát nálunk végre; a folytonos paktálgatás. s az az elv, hogy „do ut des“ elvesztette hitelét; ennek kizárólagos uralma máshol ennyi ideig sem tarthatott volna, ez csak a mi morális és intellectualis viszonyaink közt volt lehetséges, de épen e legutóbbi választás azt mutatta, hogy ez az irány hitelét vesztette végre itt is s nem a személyes ellenszenv vagy rokonszenv, hanem leginkább ez a körülmény adta a szavazók kezébe a vörös czédulát. — S hogy a város, ügyeit intéző állás az eddigi rendszer folytatása mellett megtartható volna-e, kérdés másodszor azért, mert (úgy hisszük, ebben mindenki egyetért velünk,) az utód úgy sem lehetne ezen a téren egyéb gyakorlatlan tanítványnál. Itt ő nem fog olyant produkálui. a mi uj lenne, vagy a minél mi már sokkal különbet ne láttunk volna. Míg ellenben az értékes alkotások és nagyobbszabásu vállalkozások tere szabadon és parlagon áll előtte csaknem egész kiterjedésében. Ezek azok a tanúságok, a melyekre az ember az újnak és réginek egybevetése után önkénytelenül rájön. Meg lehet győződve, kiki, hogy sem személyeskedés, sem pártindulat nem vezetett bennünket, midőn ezeket elmondtuk, de ha már közügyekkel foglalkozó hírlapunk van, illő, hogy ne hallgassuk el azokat, a mik közügyeink mostani állásában legkiemelkedőbb momentumok. Ha tévedtünk viszonyaink megítélésében, ám czáfoljon meg, a ki jobban átértette A város közgyűlése. — Február 28. — A napirendről levételek napja volt a tegnapi. Pardon ! Mindjárt az első tárgy épen az ellenkező volt. Tudniillik újra föltették a napicsendre csillapítót“, egy hirkiáltó a király elé állván, harsány nagy fennszóval tudtára adta mind az egész sokaságnak király nevében, király rendeléséből, király akaratját: „Értse meg mindenki, a kiket illet, hogy nemes és nemzetes Kun-Halas városa mától fogva mind az egész kunoknak főfő székhelyévé lészen; neveződjék pedig Kun-Halas városa néven ország világ előtt és ama csufon- dáros „Ebi“-szó mindenkinek használatától örökidőkré eltiltassék, állván különben az ellenkezőt merészlők ellen a csufolkodók és hamis rágalmazókra hozatott országos törvénynek teljes szigorúsága. Nem különben hirül adatik az is, hogy К e t h e n pusztával határos Nevetlen puszta örök időkre a Rébék nemzetség fejének és hitvestársának és minden következendő maradékaiknak örök és elvíhatatlan tulajdonukba adatik, még pediglen emlékezet-okáért azokra az érdemekre, melyeket ez adománynyal kapcsolatosan a király különös személye körül ezen családfő most élő nagyasz- szonya szerzett: Asszonyszállásának hivassák és neveztessék úgy ma, mint a jövendőben élő nemzedékeknek általa. — Mindezeknek Írásba is foglalása a királyi titoknokra bizattatván“. A hirkiáltó dolgát végezve, felhangzott a jel s nagy üdvözlő rivalgásba tört ki a sokaság. A király pedig, hogy még jobban kimutassa, mennyire megszerette kedvelt kunjait, — ámbátor az 1405-ik esztendei országgyűlésen hozatott törvény X-ik czikkelve, az átutazó királynak csak ogy napra való ellátására kötelezi a szállásadó várost, — még egy második nappal is megtoldotta itt mulatását, s mind végig oly áldott jókedvében volt, hogy ha csak szerit tehette, mindenkinek teljesitette kérését, aki csak elébe járult. így pl. a kolbászszékieknek — talán, hogy épen betömje csufulkodó szájukat, sőt. hogy ezután örömmel és hálával legyen okuk Halasra emlékezni, — őket a heves- ujvármegyei Kakath, Kázmérfoka és Kárászos nevű birtokokba bevezettetni innen rendelte el az egri káptalan által. Ugyan ily kedvezéssel volt négyszállási István fiai Kompolt és László filiszteusok iránt is, a kiket meg Szentkozmademjén szállás birtokába rendelt beigtattatni. rendre azt az Írnokot, a kit a tisztujitás a napirendről levett. — Hanem a többi aztán------De ne vágjunk a krónika elébe! Az irnok-választás. Dr. Tóth Kálmán polgármester i/i 10 órakor megnyitja a gyűlést s előterjeszti, hogy az első tárgy az i r n о k-v á 1 a s z t á s. Négyen pályáztak, a kijelölő bizottság mind a négyet jelölte a következő sorrendben: Kellner Samu, Ferenczffy Gyula, Czunterstein Gyula, Pethő Mihály. — Bizalmi férfiakul a közgyűlés kijelöli id. Gál Lajos, Schilling Ede, id. Mészöly István és Szalai László képviselőket. —• A szavazatszedő hizottság tagjaivá pedig elnök kinevezi: Dr. Dobó Menyhértet elnökül, továbbá Gál Endre és Deák Péter képviselőket. — Ezen előkészületek után megkezdődött a szavazás. Beadatott összesen 126 szavazat. Ebből kapott; Kellner Samu 58, Ferenczffy Gyula 40, Czun- terstein Gyula 16 és Pethő Mihály 12 szavazatot. A választás eredményekép kijelenti az elnök, hogy Kellner Samu lett a törvényesen megválasztott Írnok, ki is a gyűlésben megjelenvén, nyomban letette a hivatalos esküt. A mérnök. A betöltendő mérnöki állás ügyében megyei alispán a választás napját márczius 1 8 - i к á r a tűzte ki, s egyszersmind maga helyett megbízta a polgármestert azzal, hogy a pályázat kiírása s a választáshoz kellő egyéb előintózkedések tekintetében tegye meg a szükségeseket. -— Ez alispáui határozat felolvasása után jelenti a polgármester, hogy a pályázat kiírása és közzététele tárgyában már intézkedett; felhívja a közgyűlést, hogy két tagot válasszon a kijelölő választmányba, melybe 6 elnöki jogánál fogva Dr. Dobó Menyhért és Ónodi János képviselőket kinevezi. — A közgyűlés erre id. Gál Lajost és Vári Szabó Istvánt választja meg. A Bessenyey-ügy. Ez az erővel nagyra felfújt, már minden forum előtt meghurczolt telekügy rettentő hosz- szii és részben heves (hogy azt ne mondjuk „ideges“) vitára adott alkalmat, de határozatot most sem hozott benne a közgyűlés, hanem elfogadta 1) r. D о b о z у I s t V á n indítványát, hogy küldessék ki egy szakértőkből álló bizottság, mely Bessenyey István birtokossal a telekcsere illetve telekeladás ügyében egyezkedésre lépjen, s azután kész tervvel és javaslattal jöjjön a közgyűlés elé. A bizottság tagjai lettek: id. Gál Lajos, Kolozsváry Kiss István, Berki Antal, Schilling Ede, Hodossy Péter, Oláh Mihály, Szalai István és Kuti Szabó Imre. A hátralevő idő azután mindenféle mulatozásokkal, vitézi párbajokkal, lovagtornákkal telt el. Örült, mulatott mindenki, a ki csak épkézláb ember volt akkornap Halason. Csak a Kobakh nemzetség duzzogott, kiesvén a Nevetlen puszta kényelmes birtokából; és — horrendum dictu — a királyi nap hőse élete- párjának: Sámson urnák szivórül nem engedett a bánatos keserűség dermedése-------soha, soha; még azután se, hogy a király, úgy ahogy jött, kivonult a városból. Mi baja volt: azt nem mondta senkinek, csak a feleségének, annak is egy-két rövid szóval. — Asszony, a te napodat felhozta a király ; de a kettőnké, — az leáldozott. Kívánok neked jóójszakát. De előbb én is „megjutalmazlak“ egy kicsikét. Azzal vérben forgó szemekkel, mint egy kiéhezett királytigris, egy ugrással rácsapott a szegény szép asszonyra, bosszú sátor haját kezére tekerte és iszonyatos kegyetlen dühöngéssel fólholttá verte annak rózsával elegy alabást- rom testét, hogy a vér patakban omlott le sarkáig és rémület volt a sikolytozásait hallani hetedik szomszéd ellen is. A kik kiszabadították a szegény megkínzott teremtést, azt vallották, hogy rontás látszott a dühöngő urán. Őrült volt. Bizonyosan a nagy öröm vette el eszét, mert holmi „szégyenről“ kiabált, holott büszkeséggel dicsekedhetett volna. Hinni is lehet ennek a mendemondának, mert íő-szókbiró uram még nagyobb bolondot is tett: örökre lemondott a tisztségéről. Felkötötte magát ugyanazzal a kötéllel, mellyel a szép felesége Imrmatgyöngye testét véresre verte. A szabályrendelet. Dr. В a b ó Mihály előadja, hogy az 1889-ik év elején a képviselő-testület teljesen önkéntes elhatározásából kiküldött egy bizottságot, hogy a város szervezési szabályrendeletét dolgozza át; mialatt a bizottság e munkálaton dolgozott, a megye is utasította a várost a szabályrendelet átalakítására. — A bizottság meg is felelt feladatának, s működésének eredményekép beterjeszti most az átdolgozott szabályrendelet tervezetét. Időközben azonban olyan országos törvények helyeztettek kilátásba, melyek a közigazgatás rendszerében mélyreható átalakulásokat idézhetnek elő, s igy fölmerült a kérdés, hogy nem volna-e czélszerű a tervezetet levenni a napirendről, s függőben hagyni az átdolgozást amaz országos törvények életbeléptetéséig. — Ez az ügy állása. Schilling Ede kijelenti, hogy 6 is rósztvett ama bizottság munkájában, mely a szabályrendelet átdolgozására volt kiküldve, s tudja, hogy a bizottság megállapodásai utáni időben az országgyűlésen interpelláció intózte- tett a ministerelnök úrhoz a közigazgatás államosítása tárgyában. Ez interpellációra adott feleletében kijelentette a ministerelnök, hogy félév alatt az erre vonatkozó törvényjavaslatok be lesznek terjesztve. Ezek után szóló azonnal tisztában volt a helyzettel, hogy a szabályrendelet változtatása most nem időszerű ; mert miért menjen bele a város esetleg újabb költségekkel járó átalakításokba, mikor megeshetik, hogy mindaz kárbaveszett intézkedés lesz. Indítványa tehát az, hogy a tervezetet vegye tudomásul a közgyűlés, de egyszersmind vegye is le a napirendről. Miután azonban a megye által is meghagyatott az átdolgozás, tegyen a város fölterjesztést a megyéhez e határozat tudomásul vétele végett, indokolva fölterjesztését a kilátásban levő közigazgatási reformmal. A közgyűlés ezen indítványt elfogadja. T u r ó с z у István megjegyzi, hogy ha most levétetett is a szabályrendelet a napirendről, előbb-utóbb mégis csak életbe lép, s mivel abban uj hivatalok is lesznek rendszeresítve, czélszerű volna jóele ve a megfelelő hivatalos helyiségekről is gondoskodni, mert a mostani létszámnak is alig van helye, hol teendőit rendesen végezhesse. D r. T ó t h Kálmán polgármester előterjeszti, hogy mivel a tervezet levótetett a napirendről, most előáll annak a szüksége, hogy az ellenőri állás betöltése iránt önállólag intézkedjünk, miután ez állás szervezésére a város a megye által külön és pedig nyomatékosan Ez már csak elég bizonyíték, hogy nem volt eszénél szegény, isten nyugosztalja . . . * . * * * Igv járt a király és igy járt meg szegény Dalipancsa Halason. Á mivel jót akart az fordult ellene. Kitelepült aztán nagy bánatával a pusztájára. De tán ő is megzavarodott szegény feje. Isten haragja látogatta meg. Gyűlölet szállott szivébe. Megutált mindent, mindenkit, az egész világot. De legkivált a férfi népet. A cselódfóle se tudta kitartani nála. Ütötte, verte, szidta, mocskolta, éheztette őket. ügy hogy lassanként a szó szoros értelmében Asszony- szállása lett a pusztája. Csupa asszonyfóle lakta. De hiába volt igy, mégis csak más nevet adott neki a világ, mint ahogy a király elkeresztelte. Az ur-asszonya természete után elcsu- folták Mérge s-nek. Mai nap is ez a neve. Mig Dalipancsa élt: kerülte azt a tájat minden jótót lélek, mint az elátkozott helyet. Olyan is volt az: elárvult, elhagyatott. Holta után is az maradt. Még az osztályos atyjafiainak se kellett. Irtóztak tőle. így aztán nem csoda, hogy könnyű szerrel befészkelték magukat abba a környékbeli idegenek. Mégnem végre, jóval később, odaitéltette magának Szöged városa az által az „igazságos“ király által, aki ez egyszer még se volt — igazságos. Ebül gyűlt szerdóknek azonban ebül kell elveszni. — így történt, hogy a szögediek se sokáig örülhettek a könnyen kapott birtokuknak. Kézrül-kézre járt az sok éveken át, sok istencsapása által látogatva. Ma már mégis csak megin atyafiság bírja; úgy tudom, ajás z okó...
