Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-02-22 / 8. szám

Február 22. KUN-HALAS. 1891. D r. Tóth polgármester tiltakozott az ellen, mintha a tanácsot vagy őt késedelem ter­helné. — Hozzászóltak még Vári Szabó István. Schilling Ede és ismételten D r. Dobó, mindannyian körülbelül olyan értelemben nyi­latkozván a kérdés felől, miként mi a „Hoppon“ czimű czikkünkben. — Id. Gál Lajos ellen­kező véleményen van, s nem tanácsolja, hogy a tanács ilyesmit saját kezdeményezésére kocz- káztasson. — Török Elek végre azt hiszi, hogy a minister lehetett volna a városra egy kis tekintettel és várhatott volna akkor 5-ikóig. Az eső után való köpönyegnek e kis szellőztetése után kimundta a közgyűlés, hogy a regale bérlők ajánlatára nem reflektál; a Homay ügyében pedig helyeslőleg veszi tudomásul a tanács határozatát. HÍREK. — Gasdaközönségünk különös figyelmébe ajánljuk a közgazdaság rovatunkban közlőit felhívást. — Kovács Lajos, m. kir. állam vasúti főfelügyelő, a budapesti üzletvezetőség főnöke e héten városunkban időzött anyja, özv. Musa Sándorné és rokonai látogatására. Itt tartózko­dása csak rövid idejű volt; hétfőn érkezett és kedden a délelőtti gyorsvonattal már visszauta zott a fővárosba. — Új városi képviselők. Özv. id. Pázsit Sándorné, mint virilisnő, e héten jelentette be megbízottját Babó Ferencz személyében. Az elhalt ifj. Pázsit Sándor helyett pedig a leg­több adótfizetők között első helyen következő póttagot, özv. Kurka Fereneznét hívták be, ki Kovács Jánost jelölte ki megbízottjául. — A városi iskolaszék ma egy hete d. e. 10 órakor tartotta alakuló ülését, melyen elnökké Dr. Tóth Kálmán polgármestert választották meg. A jegyzői állás betöltése következvén, a jelen nem volt Dr. Babó Mihályt, ki ez állásról még az ősszel lemondott, kiildütt- ségileg kérték föl e tisztség tovább-viselésóre, de miután ő határozottan kijelentette, hogy azt cl nem fogadja, erre az állásra Bornemisza Benő tanítót, iskolagondnokká pedig Stimákovits Istvánt választották meg. — A taní­tói állásokra beérkezett pályázati kérvények ügyében elhatározta az ülés, hogy azok a tanfel­ügyelőhöz fölterjesztetnek, a ki a közigazgatási bizottsággal egyetértőleg van hivatva a választás kitűzésére. Mielőtt azonban a kérvényeket föl­terjesztenék, egy Vári Szabó István, Dr. Dobó Disznófej. Tök ótok tíkmonynyal. (Ez az utóbbi „étök“ mai egyszerűbb magyar nyel­ven valószínűleg Így hangzik, hogy: „tök­káposzta tojás-auflággal“.) Leveleit stilt. Lapos fás. Csörögő,. Dor­sos lángos. Pampuska. Gyűrűs fánk. Gyű­szű csöpp. Töltött ostya. Öreg torta. Apró torta. * Alma, gesztenye, körtvóly, őszi mögygy, cseresznye, szilva, szőllő, mózesmáli. Hogy szinte nem is tudja az ember mai eszivel elképzelni: hova is fért ennyi temény- telen sok étel egy-egy emberbe! Pedig végire jártak ennek az étlapnak azok az urak, akiket a király asztalához méltatott. Sőt ő maga is megfelelt a maga poreziójának emberül. Mig csak a fogásokba tartott: ő is ki­tartott a többi urakkal. Magyaros szokás szerint szót se szólt mig evett. Hanem csak evett és evett — a hazáért elpusztíthatom jóótvágygyal. Mindössze egyszer szakította meg csendes „működését“: mikor a halétel­ből az első pár falatot meg Ízlelte. —- Ki készítette ezt az eledelt? — kérdezte élénk sebes szóval, mintegy a meglepetés hang­ján a tőle jobbrul harmadiknak ülő fő szókbirótól. Képzelhetni, hogy micsoda színbe játszott ez előtt egyszerre a világ. Az ájuldozás akkor még az asszonyok között se volt divat. Hát igy ő se ájult el. Csak izzadt és rómséges nagyokat nyelt kínjában. (Most már csakugyan vége következik.) Menyhért és Schilling Ede tagokból álló bizott­ság a pályázók képesítésére s egyéb körülmé­nyeire vonatkozó adatokat táblázatos kimutatás alakjában összeállítja, mely sokszorosittatván tájékozás végett az iskolaszék tagjai közt szét fog osztatni. A tanyai iskolák ügyében meg­keresi az iskolaszék a városi tanácsot a Tájén és Bodogláron felállítandó iskoláknak akként való fölszerelése végett, hogy azokban a tanítást áp­rilis 1 -én meg lehessen kezdeni. — Több szülő gyermekeiknek az iskoláztatás alól leendő föl- mentése és a rájuk kiszabott büntetések elenge­dése végett folyamodott. Kérvényeiket a tanfel­ügyelőhöz terjesztik föl. Ugyanoda pártolólag terjeszti föl az iskolaszék Nagy István felső szárny-iskolái veterán tanítónak a kérvényét is, ki 45 évi működés után óhajt nyugalomba vo­nulni. — Végre kiküldetett egy háromtagú bizottság, hogy az iskolákban a kályhákat és fűtést vizsgálják meg, mivel a tél folyamán a tanitók e részben panaszt tettek. (Nem tudjuk, nem füt-e be ez a bizottság a tanítóknak?) — Baleset. Özv. Horváthy Lajosnó sz. Barina Ottilia hétfőn este egy rokonától Juli- ánna-estélyről a mint egyedül hazafelé ment, a Kellner-fóle ház előtt oly szerencsétlenül esett el, hogy jobb lábának sipcsontja kettótörött. Annyi ereje még volt, hogy Kellner Béla laká­sának egyik ablakáig elvánszorogva bezörgethe­tett, honnan kisiettek segítségére s közeli laká­sára szállították a szerencsétlen nőt. — Jászberényben, a jász-kim kerületek egykori székhelyében, mozgalom indult meg, hogy a város, mely most rendezett tanácsú szer­vezettel bír, önálló törvényhatósági joggal biró várossá alakuljon. — „Nagyközsé- ges“ Uraink! Nem lennének szívesek magukat szégyelleni. — Február 30-ika ! Önök azt mondják, hogy ilyen nincs? Dehogy nincs, csakhogy az a szokása, hogy márczius 2-ikára, szökőévben pedig l-ére esik. Hát ez határozottan rósz szo­kás tőle! Ezzel az extra tempójával gyakran konfuudálja a rendhez szokott embereket. —- A múlt hónapban történt hol, hol nem, hogy „Ö Felsége a király nevében“ esküt ítéltek egy urhölgynek. Az eskü letételére kitűzték a határ­napot s erről az illető hölgyet miheztartás végett végzésen értesítették. A most folyó hónap első napjaiban egy újabb végzést kap a mi hölgyünk, melyben gyöngéden tudatják vele, hogy mivel j a n u á r 3 0 - á n az esküt le nem tette, ergo elvesztette a pert stb. A hölgy ijedten kap az első végzés után, mert úgy rómlett előtte, hogy ő — - nem mulasztott. Veszi a végzést, és bemutatja ott a hol, hogy ő neki az eskületó- telére nem január 30-ika., hanem február 3 0 - i к a lett kitűzve. — Arium, dárium, hol a kalendárium ? ! — Jászai Szabadkán. Csóka Sándor szabadkai színigazgatónak sikerült vendégül megnyerni J á s z a i M a r i asszonyt, a nem­zeti színház kitűnő tragikai hősnőjét, kit az uróbbi időben az Elektrájával aratott tünemény­szerű sikeréért annyira ünnepelnek. A művésznő öt briliáns szerepében lép fél Szabadkán. Pénte­ken este „M ed eá“-val kezdte meg a ciklust, tegnap este az „Idegen n ő“-t játszotta, m a estére pedig „E 1 e к t r á“-ban lép föl. Be fogja még mutatni holnap estére „S t u a r t M á r i á“-t és kedden „P h a e d r á“-val fejezi be vendégszereplését. — Azt hisszük, szolgála­tot teszünk olvasóinknak, midőn a szomszéd vá­rosban kínálkozó, eseményszámba menő műél­vezetre figyelmüket felhívjuk. Az „Önsegélyző szövetkezet“ ifj. Papp Mihály elnöklete alatt ma egy hete tartotta rendes évi közgyűlését, melyen a szokásos elnöki, igazgatósági s felügyelő-bizottsági jelentések tudomásul vétele és a nye­remény-felosztási javaslat elfogadása után a szükséges választásokat ejtették meg. Tanács József és Poláuyi László igazgatósági tagok helyébe Bornemisza Benő ed­digi felügyelő-bizottsági tag és Kernen Gyula, — a fel­ügyelő-bizottságba pedig Kovács Lajos tanító, Hirháger Károly és Babé Ferenez lettek megválasztva. — Előter­jesztette azután elnök Sándor Imre és 10 társa in­dítványát, mely azt ezélozza, hogy a váltó-kamatláb 8%-ról 7°/0-ra leszállittassék s a váltók lejárati ideje 3 hó­nap helyett 4 hónap legyen. Neheztelik továbbá indítvá­nyozók az igazgatóságnak amaz eljárását, mely szerint a heti betétek elmulasztása esetén egy 25 kr.-nyi betétei után az első héten 1 krt, a másodikon (1 -f- 2) 8 krt, a harmadikon (3 -f- 3) 6 krt, a negyediken (6 -f- 4) 10 krt ró a késedelmes fizető terhére; holott— véleményük szerint — egész évre (52 hétre) nem számítható több 52 kr.-nál. — (Mi e részben véleményt nem nyilvánítunk, de hogy nem tagok is tájékozva legyenek a kérdés miben állásáról, ide iktatjuk az alapszabályok erre vonat­kozó 6. §. B. c) pontjának vitás helyét: „A ki a tagok közül heti betételeit befizetni elmulasztja, minden 25 kr.- nyi betétei után hetenként egy kr. késedelmi kamatot tartozik fizetni.“ Tessék interpretálni. — Szerk.) •— Az alapszabályok módosítását illetőleg magyarázatát czélzó emez indítvány tárgyalása a mához egy hétre — márcz. 1-én —• tartandó újabb közgyűlés napi­rendjére lett kitűzve.-- Lótenyésztők figyelmébe. Az ál­lami mónlovak, szám szer int három darab f. hó 25-én, szerdán érkeznek városunkba. — A dal vége. Kőházi János tönkrejutott birtokosról megírtuk az ősszel, hogy elmeálla­potának megfigyelése végett a városi kórházban gondozás alá vették. A megíigeylós eredménye az lett, jhogy e héten a budapesti angyalföldi ápoldába kellett szállítani. — Tajtpipát talált Eébék László iparos inasa a Babé Benő-féle ház előtt, s beadta a rendőrséghez, a honnan átveheti a ki gazdájá­nak érzi magát. — Csaba Ferenez, a regale és fo­gyasztási adó szedés volt bérlője f. hó 18-án levelet intézett a városhoz, melyben kijelenti, hogy mivel a vele kiegyezett felek az egyességi öászeget többnyire egész negyed • évre befizették neki, ő hajlandó az ezeknek egy hóra és 20 napra visszajáró összeget megtéríteni. Mivel azonban könyvei kezei közt nincsenek, azok névsorának összeállítására a hatóságot föl­kéri. Csabának ez ajánlata folytán az elöljáróság fölhívja mindazokat, kik a volt bérlővel kiegyez­tek s az egyességi összeget neki kifizették, hogy a kiegyezési iveiket illetőleg nyugtáikat a városi adóhivatal­nál mához e g у h é t i g, vagyis már* c z i u s 1-ig nyújtsák be, hogy az adóhi­vatal a Csaba által kívánt kimutatást elkészíthesse. — A 48-as honvédekért. Az „Országos honvéd-sególyző egyesület“ az 1848/49-iki sza­bad ságharezban résztvett honvédeink közül a következőknek juttatott legújabban nyugdijat: Révész István és Sárközi Imre volt honvéd- hadnagyoknak egyenként évi 237 frtot, Cseri László volt honvédtizedesnek évi 28 frtot, Tegzes Ferenez volt közhonvédnak évi 28 frt 80 krt, végre Csónyi Mihály volt közhonvédnak évi 18 frtot. — Bajtacsipték a csendőrök Bor Ká­rolyt, a mint a felsőkisteleki nádasban drót­hurkokkal nyulakra vadászott. A füstuólkiili pus­kaportalan vadászt nem durranó fegyvereivel együtt átszolgáltatták a rendőrségnek megbün­tetés végett. Pedig inkább állatvédelem czimén jutalmat érdemelt volna, hisz csak a szigorú tél kínjaitól szabadította meg a tapsikat. — Idyll stb. A mintakerttel szemben van egy csinos kis vendéglő, ebben a vendéglő­ben van egy csinos kis korcsmárosnó, ennek a korcsmárosnónak van két szép szeme stb. A múlt kedden, mikor épen (a férjuram hol, holnem járt) maga volna otthon a szép asszony, be állít egy ismeretlen, állítólag „tisztességesen öltözött“ ur és bort kérvén iddogált stb. De a bor, mennél többet ivott belőle, nemhogy oltotta volna, annál jobban szította a szóraját, s úgy kezdte találni, hogy a szép asszony ügyes for­dulása, szeme ragyogása stb. igen kihívó! A ki­ln vasra — ez a módi — párbaj következik mindenütt; az következett itt is, de — a mi még sem módi — hiányzottak a tanuk, segédek stb. — Összetört üvegek, poharak, az ajtó üveg­tábláinak a romjai csörömpölve beszéltek a via­dalról a hazatérő vendéglősnek, hogy igy, hogy úgy stb. A vendéglős elpanaszkodta azután a csendőrségnek, hogy igy, hogy úgy stb. A csendőrsóg helyszíni szemlét tartott, s megálla­pította, hogy a gazdának bizottan kára van, de hogy a férjnek is esett-e kára valamiben, az nem tudatik ; mert hát a csendőrség tapogatózása nem terjed ki arra, hogy igy, hogy úgy stb.

Next

/
Thumbnails
Contents