Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-15 / 7. szám
helyzetet akkorra, midőn a közlekedési viszonyok javulván, a kereskedelem megindulhatott. A helyzet ilyen előkészítése volt a mintakert fejlesztése, a gyümölcstermesztés melletti személyesizgatás és példaadás, a piacz és a vasúti állomás közti ut elkészíttetése s általában mindazok az intézkedések, melyek hosszú időn át e czél szem előtt tartásával történtek. Azon 18 évnek, melyet Vári Szabó István a polgármesteri állásban eltöltött, kimagasló és maradandó értékű alkotása a halasi gyümölcsészet és gyümölcskivitel megteremtése. Ezt az érdemet a volt polgármestertől elvitatni nem lehet. Egyéb alkotásai, mint pl. az uj iskola- épületeit emelése, s a takarékpénztár létesítése evvel nem érnek fel. Azokat megcsinálhatta volna más bárki is, a gyümölcsészet lábraállitását azonban a mostani nemzedék közül nem csinálta volna meg senki, s igy ha ő nincs, ez a termelési és kiviteli ág hasonlíthatatlanul hátrább állana, mint a hogy az ő működése következtében ma áll. Városunk ma az ország elsőrendű gyümölcstermesztő helyei közt emlittetik, s előre láthatóan e termelési ág itt pár évtized alatt mesés arányokat fog ölteni, s egyik fő forrása lesz a nép vagyonosodásának s fő eszköze mivelődésének. S ily nagy őzéiért fáradni és áldozni méltó volt. A volt polgármesternek ez érdemét annál inkább sietünk elismerni e közlemény elején, mert a továbbiakban a letűnt korszaknak másnemű tulajdonságaival is szándékozunk foglalkozni, a melyek iránt már kevésbbé lehetünk elismeréssel, de a melyeket tanulságul a jövő számára szintén fel kell jegyeznünk. ***** Február 15. eszik egy fejedelem. Persze azon nem sok újat láthatott, mert bizony ő is csak olyan formán kebelezte magába az ételeket, mint más ember fia: akkori szokás szerint a tiz ujjával. Egyik keze volt a villa, másik a kés. No de ne ültsiik egyik szavunkat a másikba. Várjuk meg, mig a király is hozzá készülődik az ebédhez, a mi abból állt, hogy előbb befordult sátorába, kényelmetlen tábori öltönyét mással felcserélendő. A bejárónál két alabárdos nemesi levente tisztelgett neki és fényes öltözetű, fürge, leány- arczu apródíiuk vonták előtte félre a nehéz bársonyból való, földetseprő függönyöket. Fő-szókbiró uram pedig, — kit valószinű- leg pater Simplicius predikácziója hatott meg annyira, hogy az egész bevonulási cerimonia alatt folyton azt hitte magáról, mikép voltakó- pen ő maga az a Kozma és Dömjén vértanú egy személyben, a ki azokat a martirumságokat átszenvedte: most pedig váltig úgy tetszett neki, mintha az a két peczekkó meredt vitéz, ott a király sátora előtt, csak az ő szivét fenyegetné azokkal a ménkünagy éles hosszú késekkel, — egy kis lélegzethez jutva, ugratott baza megtekinteni, hogy mit csinált ezalatt itthon az ő — „boszorkánya“. Hát bizony Dalipancsa asszony csakugyan boszorkányságot mi veit. Fő-szókbiró uram alig ismert rá saját portájára, úgy tel volt forgatva. (Vége követk.) KUN-HALAS. A szabályrendelet. — Első czikk. — A város uj szervezési szabályrendeletének a tervezetéből lapunk múlt heti száma hozta az utolsó közleményt.*) Mivel most már olvasóink előtt fekszik az egész munkálat, alkalomszerűnek látszik hozzáfűzni egy pár megjegyzést, ha csak azért is, hogy a rövid idő alatt közgyűlési tárgyalás alá kerülő tervezetben rámutassunk egyre is másra is, a mihez szó férhet. Csak rövid megjegyzésekre szorítkozunk, mert a szakszerű és részletes bírálat — már terjedelménél fogva is — túlterjed lapunk keretén. Megjegyzéseink arra vonatkoznak: vájjon idején való-e most a szabályrendelet változtatása, — a tervezett ujitások czél- szerűek-e, s végre szerkezetét, ősz■ szeállitását tekintve korrekt-e a tervezet mostani alakjában. I. Mikor a szabályrendelet változtatásának az eszméje fölmerült, s mikor annak átdolgozására a bizottság kiküldetett, (a mi bizony nem tegnap volt): akkor az a kérdés, hogy i d ő- szerű-e a munkálat, föl sem merülhetett, nem lévén akkor kilátásban olyan országos átalakítás, a milyent most már a közel jövőben várhatunk. Akkor nem lehetett ilyesmire számítani, de most már számolni kell vele. Az országos közigazgatási reformot értjük. Tudvalevő, hogy a kormány komolyan foglalkozik az állami közigazgatás eszméjével, s hogy az erre vonatkozó törvény tervezetek nagyobbára készen vannak s nem sok idő múlva javaslatok alakjában az országgyűlés elé kerülnek. Nem lehetetlen, hogy azok az alkotandó uj törvények még ebben az évben szentesítve lesznek; az pedig több mint valószinű, hogy a kormány iparkodni fog azokat életbelóp- tetni, mielőtt a mostani országgyűlés véget érne s az 1892-ik évi uj választások megejtetnének. A mi számításunk szerint tehát mindössze egy esztendő választ el bennünket attól az uj érától, mely a törvényhatóságok és városok köz- igazgatásában lényeges és mélyreható átalakulásokat lesz hivatva előidézni. — A város ezzol az uj szabályrendelettel szintén lényeges újításokat, változtatásokat akar a szervezetében keresztülvinni -- majd ha ez a szabályrendelet letárgyalva, felterjesztve, jóváhagyva lesz — úgy körülbelül félév múlva. A szándékba vett üdvös ujitások tehát mindössze egy félévig vilá gitanának a közjóra, a mikor aztán jönnének az uj törvények és azt mondanák: tessék azt az üdvös szabályrendeletet átdolgozni a mi szánk ize szerint még iidvösebbre. Most már érdemes a dolog fölött egy kevéssé gondolkodni, hogy nem volna-e jobb bevárni azokat a kilátásban levő törvényeket s addig elkormányozgatni szépen tovább az eddigi szabályrendelettel, mely elvégre mégsem olyan égbekiáltóan rósz, hogy egy esztendeig még kinem állná . . . Különösen figyelembe veendő egy körülmény. A közigazgatásnak „gépezet érő 1“ szoktak beszólni. Csakhogy ebben a gépezetben az egyes kerekek, csavarok, szegecskék (hogy egy bizonyos t ó s z t r a czólozzunk) egytől- egyig eleven érző emberek, a kikkel talán mégsem lehet úgy experimentálni, mint valami csavarral vagy szegecskével, melyet egy félórára beleillesztünk a gépbe, hogy aztán megint kidobjuk. Az előttünk fekvő terzezetnek a lególetbe- vágóbb újítása pedig épen uj hivatalok szerve- zrsében áll; a mely hivatalokról nem tudhatjuk előre, hogy a czólbavett állami közigazgatás keretébe hogyan illenek majd bele, s hogy az uj törvényes rendezések után egyáltalában szükségesek lesznek-e majd a rendezett tanácsú városok szervezetében. — Megfontolandó dolog, mikor emberekről, családapákról van szó, a kiknek az életrendjére is illik figyelemmel lenni. Azonkívül tekintetbe kell venni, hogy a szabályrendelet-alkotás joga egyike a község legfontosabb jogainak. (Már a községi törvény 21. § a is első helyen említi.) Ez a szó igaz értelmében vett autonómia. — Ez a fontos jog mindenesetre veszítene komolyságából, ha fólóvről-félévre, vagy mondjuk: évről-évre újból gyakoroltatnék. De talán a képviselő-testületnek *) Az egész tervezet e lap múlt évi 5. 6. 7-ik és ez évi 1. 2. 3. 5. 6-ik számaiban jelent meg. 1891. még az önérzetét is sértené, ha félév múlva egy országos törvény halomra döntené, a mit most nagy apparátussal megalkotott a közgyűlés. Mi tehát azt hinnők, hogy — tekintettel a készülőben levő közigazgatási reform-törvényekre — a szabályrendelet változtatását most legezólszerűbbvolna levenni a napirendről. Tudjuk ugyan, hogy a vármegye egy határozatában — úgy mellékesen — utasította a várost, hogy a szabályrendeletet dolgozza át. De hát akkor még a megyénél sem látták ilyen közel jövőben az átalakulást, s nem hisszük, hogy odafönn törik-szakad ragaszkodnának ehhez az utasításhoz; ha felterjesztés menne „a papa male informato, ad papam melius informandum“. Ennyit az időszerűség kérdéséről. — Hogy a tervezet újításait (ettől eltekintve) mennyiben tartjuk helyeseknek, arról jövőre. Két estély. Két mulatságról. Karnevál urfi két utolsó fecskéjéről számolunk be e helyen a közönségnek. Mindkettőt kaszinó, úri és polgári, vagy ha czolstokkal mérjük, nagy és kis kaszinó rendezte. Mindkettő jókedv dolgában messze fölül haladta a múltba tűnt elődeit. Tegyük sorba, még pedig kronológiai sorrendben mindkettőt. 7-ikón történt az úri kaszinóé, 10-ikón a polgárié, tehát az elsőség amazé. Az úri kaszinó mulatságait határozók igen nagy hibát követtek el akkor, midőn a reu- n i ó к számát csak háromra szabták. Hibájukat csak a legújabb szól, melyet a tisztes vagy nem tisztes Fáma asszonyság fuj- dogál, holmi „díszes p i к n i к r ő 1“, teheti jóvá és rnegbocsáthatóvá. Különben is nem minden embernek kötelessége tudni azon nevezetes és reunio fontosságba vágó tényt, hogy a nagyvendóglő nagytermének négy nagy sarka van. Mert hát — tetszik tudni — nagy összefüggés létezik 'e nevezetes négy sarok s a reuniok között. Hogy ne! Hiszen tudjuk évről évre, hogy a kaszinónak az első reunióján . . . (pardon . . . miért használjam a hatvanas évek e czopf-raaradékát, mikor van jó magyar szavunk?) . . . táncz- estólyón csak az egyik sarokban tán- czoltak, s azt is biztos forrásból tudom, hogy az ott nem levők egy része csak azért nem ment el e mulatságba, nehogy a sarok túl tömött legyen. A másodikon már két sarok volt telve s a hangulat is egy sarok magossággal emelkedett. Az első kettő eredményéből következtetve a húsvéti reunion már három sarok- b a n járják a ropogóst s ezzel vége. Ha a pik nik rendezőkbe beüt holmi pánik akkor pá — pik-nik s a nagyvendóglő negyedik sarka, — (nézzék csak meg kérem, már könnyezik : plafonján csurog a hó-ló) bánatában összeomlik. Ezért kellett volna jól megfontolni a dolgot s a rendezőknek még egy estély rendezésével megmenteni anegyedik sarkot. Az estélyen a szép hölgyközönségen kívül legnagyobb feltűnést keltettek a város által vásárolt díszes csiliáros lámpák, melyek bizony kétszeres szerfölött hasznos szolgálatot végeznek. Megvilágítják a látnivalót, az alattuk keringő fényes hölgy közönséget, ,frakkos‘ urakat; s óriási ernyőjükkel a plafont oly praktikus és tisztességes homályba takarják, hogy a fantázia merészen szőheti fonhatja tovább a pok ... öli setéiben ábrándkópeit, s akár a csillagos menyországot képzelheti oda magának. A jelenlevők a legkedélyesebben mulattak hajnali 4 óráig. Hölgyeink közül a mulatságon ott voltak : Balogh Lászlónó, Baki Gedeonná (Szabadkáról), özv. dr. í’aragónó Farkas Ilonka, Fúró Lajosnó, Hamar Pálnó, özv. Haupt Gózáné, Kis Lászlónó, Mészöly Istvánnó, özv. Nagy Fe- renczné, özv. Nagy Sándornó, Payer Józsefnó, özv. Paksi Károlynó, Eoucsek Józsefnó, Schilling Edéné, Dr. Szabó Jánosné. Szalay Zsigmondnó, Stimákovits Istvánnó, Török Istvánnó, Turóczy Istvánná, Zámbó Jánosné, Dr. Zilah Benőné, Zseny Mérné, özv. Gál Lajosnó stb. Balogh Mariska, Baki Aranka és Ella (Szabadkáról), Deák Vicza, Fúró Nellike, Hamar Erzsiké, Hoffer Teréz és Mari, Kiss Ilonka
