Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-01 / 5. szám
a múltban nem lett volna is számadás, ebből nem következik, hogy a jövőben sem legyen. Tóth János úgy a regále, mint a fogyasztási adó-szedés bérletét ajánlja, mert egyik a másiknál esetleg előálló veszteséget kiegyenlíti. különösen a regálénál inkább remélhető haszon. Mészöly István nem ajánlja, hogy ilyen kellemetlen dolgot a város magára vegyen, azért sem, mert ha esetleg veszteséggel járna a dolog, pótadóval kellene ezt fedezni, a mi pedig nagy igazságtalanság. — Vári Szabó István sajnálja, hogy privát vállalkozó társaság nincs, mivel a dolog gyűlöletes. Egyedül a fogyasztási adó-szedés kibérlését nem ajánlja, inkább mindakettőt. Bizottságnak az árverésre kiküldésit pártolja, de a maximumot pl. 30,000 frtot meg kell határozni magának a közgyűlésnek. Azután hosszúra nyúlt a vita a fölött, hogy a kiküldendő bizottságnak teljhatalmat adjanak-e, vagy a közgyűlés megszabja a maximumot. E vitában résztvettek Schilling Ede, Deák Péter, Kolozsváry Kiss István, Török Elek, stb. képviselők. Végre a polgármester bezárja a vitát s a kibérlés kérdése fölött a törvény értelmében elrendeli a névszerinti szavazást, melynek eredménye az lett, hogy 79 szavazattal 22 ellen elhatározták, hogy a város иду a regale, mint a fogyasztási adó-szedés jogára árverez. E határozat kihirdetése után előterjeszti a polgármester Hofmeister testvérek czég kérvényét, melyben olyan ajánlatot tesz a czóg a városnak, hogy ha a bérletet a város kiveszi, a czég albérletbe veszi az egész regálét, a korcsmáltatás és a kis mértékbeni elárusitás utáni fogyasztási adó-szedést sörre úgy mint borra, és a hús- és czukorfogy asztási adószedést oly képen, hogy a város kezelése alatt csupán a magánosok bor-fogyasztási adója marad. Ezért ajánl a czóg 17000 írt évi bérösszeget és a rendesen vezetendő könyvekből kitűnő tiszta jövedelem 10 °/o“át; azonkívül, ha a nagyvendéglős meg nem maradna, azért a helyiségért 2000 frt évi bért, a többi helyiségekért a most fizetett bért megajánlja, — a kívánandó ovadókot biztosítja s a havi részleteket a kincstár által előirt módon pontosan fizeti. Kijelenti azonban a czóg, hogy ajánlatát csak úgy tartja magára nézve kötelezőnek, ha a képviselő-testület ezen a közgyűlésen elfogadja. Az ajánlat kedvező hatást tett a közgyűlésre, s mivel most már olyan összeggel állottak szemben a képviselők, mely némi tájékozást nyújtott, ismét hosszabb vita indult meg a fölött, hogy az árverésre kiküldendő bizottságnak milyen összeget szabjanak maximum gyanánt. —■ Mészöly indítványára végre elhatározták, hogy ha már megállapítják a maximumot, nem Február 1. _______________________ rök előtt, kunok bírái előtt, királyi szók előtt. Mondtál valamit, mondtál valamit, tagadhatla- nul mondtál valamit. Ember vagy asszony, ember vagy! Most már, most már én is itthon maradok királyt fogadni. — No ugy-e. Hála a papnak, csakhogy megtért kend. — ügy hát! Meghat! Mi közöd hozzá! Mit hálálkodsz te nekem! Hogy mered te azt mondani nekem, hogy: ugy-e? Tán bizony azt gondolod, hogy a te szavadra maradok itthon? Hogy mered te azt gondolni. Arra ón csak eny- nyit adok, ni. Asszouy neve: hallgass. Én azt teszem, amit akarok. És most azt akarom, hogy itthon maradjak; hát itthon maradok. Fogadom a királyt, fogadom a nádorispánt, fogadom a győzödelmes hadakat, megreparálom a városunk nevét, beiktattatom a nemzetségemet a pusztánkba — és azzal vége. — Hamar, izibe a bekecsemet ! . . . — De hát, egye meg kend a sült halat, főzve-e vagy sütve szereti-e a nagyságos király ur; hogyan készítsem a számára? — Hát persze hogy siilve-főve. Süsd meg, aztán főzd meg. Vagy, azaz hogy, nini . . . mit is mondtál ... a halat .. . a halat . . . most jut eszembe ... De minek is juttatod te ezt most az eszembe?! Hű, aki áldója van, erre már nem is gondoltam . . . Minek hozod azt a csu- rapót?! —- Nem megmondtam, hogy nem mók a király elé! — Kékült zöldült a hatalmas fő-szókbiró ur, és krákogott hozzá akkorákat, mintha igazán legalább is valami czethal szálkája akadt volna keresztbe a torkán. KUN-HALAS. küldenek bizottságot, hanem Írásbeli ajánlatot ad be a város, mely szerint 80,000 írtért hajlandó a regálét és a fogyasztási adószedést bórbevenni. A Hotmeister-testvérek czég ajánlatát pedig elfogadta a közgyűlés oly módosítással, hogy a tiszta jövedelem 10°/o-áról lemond a város, ellenben 18000 frt bérösszeget kíván. A polgármester ezután a gyűlést d. u. 3 érára halasztotta. * A későn született kérvény. A délutáni folytatást a polgármester azzal a jelentéssel nyitotta meg, hogy időközben a regale-iigyhöz egy kérvény adatott be Csefregi István, Beck Miksa és Propper Sándor halasi lakosok által, melyben ezek ugyanazon albérletért, melyért Hofmeister-testvérek 18000 frtot adnak. 18500 frtot ajánlanak. — A polgármester e kérvényt azzal terjeszti a közgyűlés elé, hogy „tessék hozzászólni“. Gaál Endre szerint, miután délelőtt már határozott a közgyűlés az esetleges albérlet ügyében, most már ez a kérvény nem tárgyalható. Schilling Ede elismeri, hogy a határozat kimondatott, de ő csak azért vállalkozott e kérvény elkészítésére, hogy ennek a kérvénynek a jegyzőkönyvben nyoma legyen. Vári Szabó István figyelmeztet az ügyrendre, hogy ugyanabban a gyűlésben egy meghozott határozat vita tárgyává nem tehető; a kérvény mellőzendő. A polgármester kijelenti, hogy a kérvény tárgytalanság indokából visszautasittatik. (A Csefregi István czég tehát megkésett.) * A mérnöki állás betöltésére nézve elhatároztatott, hogy a pályázat az eddigi feltételekkel újra kiiratik, de több országos lapban is közzéteendő. — Mivel azonban az árvapónztár számadásainak átvizsgálásával nem lehet addig várni, mig a mérnök — ki egyszersmind árva- széki számvevő is — megválasztatik, — ideiglenesen az árvapénztári számvevőséggel Kovács János bizatik meg napidijas minőségben. * A bizottságok. Az ezerféle bizottság megalakításánál láttuk, mennyire szabadkoznak az emberek a nobile officium-tól. Legcsodálatosabb, hogy épen olyanok irtóznak a bizottságokba dolgozni menni, a kik a közgyűlésen minden dologhoz beszólni értenek. A központi választmányt, mely az országgyűlési képviselőválasztás előkészítésére van hivatva, most nem alakították meg, mivel törvény szerint szavazólapokkal ejtendő — De hátha mégis . . ? — engesztelte Pancsa asszony. — Nincs szó! — Pakolj, megyünk. Meg se állunk Majos szállásáig. Fogjon a király más bolondot, aki elfogadja. — Hát a város böcsiilete, hát apus z- t á n к . . . ? — Sütői értük halat, főzöl értük halat? — rivalt a székbiró. — Sütök, ón főzök ón. Erre a nem várt péntyegő feleletre úgy belenyilallott az indulat Sámson ur májába, hogy csak úgy harsogott a levegő a vörösre duzzadt ábrázatja közül kitüremlő nevetéstől. Ka- czagott meg tréfált mérgében : — Sütnél ám, ha tavaszidő volna. Akkor is csak olyat aminek nincs se pikkelje, se bordája, osztán kuruttyol, meg brekeg, ha megnő annyányira. Itt terem a tóba. Az lenne ám csak a királyi trakta: ebihal pecsenye! Csúszna rá a savanyu lótéj. Hahhahha! . . Hát hol az ebszemében veszel itt te most hamarosan olyan i g a- z á n d i férget, amire ennek a nagyságos királynak ráfájdult a foga, te vasorru bába, te tünde- levény te ?! .. — Kerül a háziul módjával minden; még hal is. Itt béget az akolban párjával, százával. — Asszony, ne játsz a fejünkkel. Zsig- mond királynak nem hallottad-e hirét! Vórivó zsarnok az, fenevad, ha megharagszik. — Majd megszelídül a bárányhustól. Asz- szony ellen nincs epéje. Ha volna is: kelmed mondta, hogy boszorkány vagyok. Hát hadd le1891. meg a választás. A legközelebbi közgyűlésre halasztották. — Ellenben az iskolaszéket, egészségügyi, — pónztárvizsgáló, — kertészeti, — számvizsgáló — és ipariskolai felügyel ő-bizottságo- kat megalakította a közgyűlés. A megválasztottak névsorát tórszűke miatt most nem, csak jövő számunkban közölhetjük. * Hol az a dijnok ? Elnök polgármester ezután felolvastatja Maár József kérvényét, melyben ez O-Kórre helyettes jegyzővé történt megválasztatása folytán irnoki állásáról lemond. — A lemondást a közgyűlés tudomásul veszi, s a teendő intézkedésekkel polgármestert megbízza. Id. Gál Lajos kérdi, vájjon igaz-e, a mit ő hallott, hogy, t. i. ez az állás már ideiglenesen betöltetett? Dr. Tóth Kálmán polgármester feleli, hogy a tanács elhatározta ez állásra ideiglenesen Kellner Samu volt Írnoknak az alkalmazását dijnoki minőségben; ő azonban (t. i. a polgármester) a tanács e határozatát még végre nem hajtotta. Id. Gál Lajos azt hiszi, hogy a tanács itt túllépte hatáskörét, a helyettesítés a közgyűlés jogkörébe tartozik, ő pedig e jogkörből nem enged egy szikrányit sem. Dr. В a b ó Mihály felvilágosítja azután az interpellálót a törvényből, hogy itt nem ideiglenesen megürült állás helyettes utján való betöltéséről van szó, (a mi igenis a közgyűlés joga), hanem egy végleg megürült állásról, mely végleg tisztujitás utján lesz betöltendő rövid idő alatt; a tisztujitásig való ideiglenes helyettesítés dijnok által pedig nem csak a közgyűléshez nem tartozik, hanem még a tanácshoz sem, lévén ez a polgármester joga, kinek persze tetszésétől függ e jogát a tanácscsal megosztani. A tisztújító széknek az alispán által mielőbb leendő kitűzése iránt a polgármester fog intézkedni. A képviselő-testület jogkörének e megmentésével a gyűlés 5 óra tájban véget ért. HÍREK. — Dr. Tóth Kálmán polgármester ma (1-ón) tartja jegyváltását Újvidéken Szászv Vilma kisasszonynyal, — Szászv János mérnök s bácsmegyei földbirtokos ur leányával. — Őszintén gratulálunk! — Péter Gyula hód-mező-vásárhelyi járásbirósági jegyző, városunk szülötte, hétfőn múlt hó 26-ikán vezette oltárhoz Molnár Jolán kisasszonyt, Molnár Mór ottani árvaszéki elnök leányát. gyek. Ha az vagyok van írem, vajákos szerem is: amitől a bárány is hallá változik, ha akarom. Ráolvasok------------ifriszkum, czifriszkum — kész a babona. Hát csak bízza kend rám. Ha baj kerülne is belőle, magamra vállalom. De nem kerül, felelek róla. Tudja is az a király mit eszik, ha é n egyszer megkószitem, mártásban, fűszerszámmal. Akár az öregapját is feltálalhatnám elébe hal eledel gyanánt. Addig addig, hogy Róbókfia Sámson fő- szókbiró uram erős haragos ellenkezése megadta magát a szép asszonyfelesége hízelkedő, nyájaskodó, meggyőző rábeszélésének. Hosszú huzalkodás után magára engedte rángatni a szironnyal, irhával sárgára, pirosra, virágosra kiczifrázott vadonuj báránybőr bekecsét, megigazította az üstöké csimbókját, kardot kötött az oldalára és ment népét vezetni a királyfogadásra, nagy fejcsóválás meg sóhajtozá- sok közt. — Hej Pancsa, Pancsa, Dalipancsa, csak te bele ne sülnél abba a halsütésbe, mert akkor aztán főhet fejünk bele. — Nem fő ám, felelek róla! — vigasztalta az asszonyka, kuncsogva magában. És hogy az urát kikisórte, sietett körülnézni a cselódnóp között, ha találna-e még vagy egyet a portán, aki el nem osontott volna a parádé hírére hazulról és aki segítene neki valamit a király asztalára való sütésben főzésben. Bizony nem talált ott egy fiát se. Maga kezdett hozzá. (Vége, következik.)
