Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-19 / Alkalmi szám
Második évfolyam. Halas, 1891. Január 19. Alkalmi sxám. КUN-HAL AS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: f I yinn fi Q 1 TY11 Ti pl"] 1 Q yv Előfizetési ár: Egész évre 4 írt. közp. leányiskola épület. X 0;X SuiUmIIIII llvztlldiJJa Félévre 2 frt, Negyedévre 1 írt. Miután lapunk legközelebbi rendes száma csak e hó 25-ikén jelenik meg, sietünk a mai nap történetéről azon melegében Mrt adni t. olvasóinknak ez alkalmi számban, mellyel — azt hisszük — különösen vidéki elöfize.tö- i n к n e к teszünk kötelességszerü szolgálatot. A tisztujiírís. Tegnap. Földváry Mihály alispán ur tegnap érkezett meg városunkba a déli vonattal. A vasúti állomásnál a városi hatóság tágjai: Vári Szabó István polgármester, Dr. Babó Mihály főjegyző, Szekér Pál rendőrkapitány stb. fogadták. — Vele érkezett Zseny József megyei jegyző ur is. — Megérkezésük után Dr. Babó Mihály főjegyző házánál volt a vendég tiszteletére ebéd, melyen az alispán in on kívül resztvettek: Zseny József megyei, jegyző, Kolozsvárv Kiss István földbirtokos. Vári Szabó István polgármester. Szekér Pál rendőrkapitány, Dr. Dobozy István városi főorvos, Turóczv István városi aljegyző, Péter Kálmán közpénztárnok és Kovács Károly aljegyző urak. Az ebéd végeztével alispán ur a kijelölő bizottság gyűlésére ment, mely 4 órától késő estig tartott, s melyben résztvettek : Dr. Farkas Imre, Kolozsváry Kiss István, Mészöly István és Dr. Babó Mihály bizottsági tagok. A kijelölések eredményéről alább szólunk. у ■- :f: Ma. Valóságos hó- or к á n n а I köszöntött be a reggel. Az éjszaki szél hasítva sivitott végig a levegőn és minden tin tálán kizavarta ezt ünnepélyes komolyságából; — a háztetőkről felkapott egy-egy hó-füst-felhöt s lecsapta a járó-kelők arczába, kik a hófúvásokban majd о 1 b u к t a k, akár voltak jelöltek, akár nem. — A zivatarnak meg volt az a jó hatása, hogy megtisztította a levegőt attól a nyomasztó párától, a mit az utóbbi napokban a benne röpködött p a p i г о s - s á г к á n у о к terjesztettek. A városháza környékén már 8 óra után élénk sürgés-forgás mutatkozott, — jelöltek és kortesek, izgatottan várták a lassan szállingózó képviselőket, — a földszinti és emeleti folyosókat egyaránt zsibongó mozgás töltötte be, szavazó ezédulák, jelöltek névsorai villantak meg itt-ott a kezekben, a kortesek utolsó erőfeszítéseinek jelei, összeverődő csoportok suttogásai, közbe egy-egy hangosabb vélemény nyilvánítás, melyre szinte riadtan tekintenek fel a suttogok, — kik épen akkor tüntettek el egyik zsebbe is, másikba is egy-egy ezédu- lát, A kiknek már minden zsebükbe jutott, azok betértek a nagyterembe s letelepedtek. * Pontban 10 órakor hangos éljenzések által üdvözölve megjelent az alispán ur a teremben, nehány perczig társalgóit egyik másik képviselővel, azután helyet foglalván az elnöki székben, következő szavakkal nyitotta meg a gyűlést: „Tisztelt képviselő Urak ! Üdvözlöm Önöket e jelentőségteljes napon. Örömömre szolgál, hogy e zord idő daczára is ilyen szép számmal láthatom Önöket együtt, mert ebből látom, hogy a közügyek iránt élénken érdeklődnek. Összejövetelünk czélját tudják. A városi tisztikar mandátuma lejárt, s előállt a képviselő-testületre nézve a választás joga és kötelessége. Mert ez jog és kötelesség is egyszersmind, — a legszebb jog, de a legnehezebb kötelesség! — Megnyugvással nézek a választás elé, mert tudom, hogy a t. képviselő Urak előtt ott lebeg az a szent vezérelv, hogy az alkotmányos jogok gyakorlásánál a magánérdeknek háttérbe kell vonulnia a közérdek előtt. Én. ki közelebb állok a magasabb körökhöz, tudom a készülőben levő reformokból azt, hogy a rendezett tanácsú városok autonom jogköre bővíttetni fog, s igy nagyobb feladatok várnak a tisztikarra is a jövőben. Ezért gondolják meg t. képviselő Urak, hogy olyan egyéneket állítsanak a város élére, kik fontos hivatásuknak kellőleg megfelelni képesek. Mint e vármegye első tisztviselője el nem mulaszthatom, hogy ki ne fejezzem megelégedésemet az eddigi tisztikar működése iránt. Voltak esetek, — mint a hogy elkerülhetlenül mindenütt is vannak, — hogy minden egyesnek nem tehettek tetszése szerint, de általában tudtommal a mostani tisztikar élén a polgármesterrel mindenkor megtette kötelességét lelkiismeretesen c város javára és üdvére. — Ezzel a tisztújító széket megnyitottunk nyilvánítom.“ (Éljenzés.) Vári Szabó István: „Nagyságos Alispán Ur! Tekintetes képviselő-testület! A megbízatás ideje, melyre hat év előtt megválasztottak, lejárt. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy úgy ez utóbbi hat esztendő alatt, valamint általában az egész 18 év alatt, mióta a polgármesteri állást viselem, nem volt más czélom soha, mint e város boldogulását, jólétét előmozdítani. Bízvást hivatkozhatom arra, hogy soha sem én, sem tisztviselő- társaim semmiféle törvénytelenséget el nem követtünk, a város érdekeit óvtuk, és vagyonát hűségesen kezeltük. En ezennel tisztviselőtársai ni nevében is lemondok, — e város pecsétjét, — melyet soha sem nyomtunk olyan okiratra, a mely a városra hátrányos dolgokat vagy szabálytalanságokat tartalmazott volna — és a к u 1 c s á t annak a levéltárnak, — mely az egész városnak közérdekeire vonatkozó okiratokat foglalja magában. — ezennel átadom és leteszem Nagyságod kezébe. Teszem ezt azon őszinte óhajtással, hogy akár választassam meg újból, akár nem, e városon legyen továbbra is az Isten áldása! (Éljenzés). — Nagyságes Alispán ur pedig fogadja őszinte köszönetemet azért a szives támogatásért, melyet eddigi működésemben irántam tanúsítani kegyes volt,“ (Éljenzés.) Alispán ur ezután — azon kijelentéssel, hogy a tisztújító szék belenyugvását reméli — fölkéri maga mellé b i z a 1 m i férfiakul: Halász d. Ferencz, Deák Péter, ónodi János, Szalai László képviselőket; — a s z a váz átszedő bizottság tagjaivá : Kolozsváry Kiss István, id, Mészöly István, Bibó György képviselőket ; — a jegyzőkönyv vezetésére: Dr. Babó Mihály fő- és Turóczy István aljegyzőt. A tisztújító szék e megalakítása után kijelenti az elnöklő alispán ur, hogy a polgármesteri állásra ketten pályáznak: Vári Szabó István volt polgármester és Dr. Tóth Kálmán ügyvéd— a kijelölő bizottság mindakettőt jelölte. — Megkisértetett előbb fölkiáltások utján hogy melyik részen konstatálható a többség, — de mivel ez a mód czélra nem vezetett, alispán ur elrendelte a szavazást. A szavazatszedő bizottság kivonult a szomszédos jegyzői szobába, hova a teremből úgy vonultak át egyenként a képviselők szavazatlapjaikat beadni. — Beadatott összesen 149 szavazat. A szavazatszedő bizottság (még a melléktercmben) számbavette a szavazatokat, s e közben — tudósitónk jegyzése szerint — Dr. Tóth Kálmánnak akkor megvolt már a többsége (75), mikor Vári Szabó Istvánnak 57 szavazata volt. A hetes-ötös számjegyek poziczióján fordult tehát meg az egész. Kolozsváry Kiss István, a szavazatszedő bizottság elnöke s/4 10 órakor jelentést tesz a szavazásról, mely szerint beadatott 149 szavazat, ebből Dr. Tóth Kálmánra esett 85, Vári Szabó Istvánra 64.
