Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-06-28 / 26. szám
Junius 28. KUN-HALAS. 1891. Ez tehát ilyen formájában, ahogy nálunk gyakoroltatik, más szóval: ahogy azt a németek után majmoljuk, a testi nevelés legjobb elvei czóljainak meg nem felel. Nem felel meg azért, mert a gyermeket egyéni hajlama és természetes ösztöne ellen való kényszermunkában fárasztja — és mert ami haszon ebből a fáradozásból mégis kerülne: az is legjobb esetben csak fólhaszon sőt még kár is az egész testre nézve. Torna által ugyanis a testnek csak egyes részei fejlődnek, s ezek néha már kivá- naton fölül is, a többiek rovására; mert csak egyes részek, egyes izmok (pl. kar- és mellizmok) esnek a mesterséges fogások folytonos gyakorlása alá. „Tornázás közben — ahogy egyik legkiválóbb paedagogusunk. Felméri Lajos Írja — a tanuló ifjú a szellemi munka után még jobban kifárad s üdülést nem talál. Ámde a növénynek nemcsak szénenyre és élenyre van szüksége, hanem napsugárra is. Az ifjúnak, ennek az emberi növénynek, szintén nemcsak ráparancsolt mozgásra és vezényelt ugrásra van szüksége, hanem örömre s arra a vidámságra is, moly a szellemi spontaneitás édes anyja, igazi dajkája. Es a gimnasztika ennek van nagy híjával; pedig az ifjú boldogságának és a vidámságnak ez a föltétele, erkölcsi egészségének ez az atmos- phaeraja s jellemének ez a szárba-inditója.“ Ezekben, mikor a felvetettem kérdésre, — hogy a tornázás a mai megszokott rendszer keretében neveléstanilag helyes és czélszerü-e — megfeleltem: egyúttal jeleztem az alapot is, amelyen iskoláinkban a testi nevelés elvei gyakorlatilag legjobban megvalósithatók. Ez az alap pedig nem más, mint a gyermeknek játék-ösztöne. melyen elindulva a tornát egyszersmind némileg nemzeti irányban is lehetne fejleszteni. J)r. Vhilantrop. HÍREK. — A város közgyűlése. A tegnap junius hó 27-én tartott ülésről adjuk a következő rövid tudósítást: A szervezési szabályrendelet tárgyalása egész menete alatt tapasztalható volt, hogy a képviselő-testület többsége minden helyes reformnak, újításnak ellensége, s épen azért nem is fogadott el semmi oly intézkedést, mely bár a nagyközönség érdekeit védte volna, némi kiadást igényelne, ámbár a bizottsági javaslat az uj hivatalokkal járó kiadást akként csökkentette, hogy az írnokok létszámát kívánta leszállítani. De hát a javaslat mégis elbukott, s nem lehet rajta csodálkozni, mivel azok a kik készítették — jellemzéséül ügybuzgalmuk és komoly törekvésüknek —- távollétttkkel tündököltek, mi bizony elég nem jól van. Az ellenőri állásra nézve elnök polgármester I)r. Tóth Kálmán bemutatja az alispán végzését, melyben ki van mondva, hogy a képviselő-testület személyi és vagyoni felelősséggel tartozand a mulasztásból származható károkért, 'mindamellett eredménytelenül hangzott el a polgármester állásszüksé- gét indokoló beszéde, hiába volt a törvény, szabályrendelet, felsőbbhatósági meghagyás, korábbi képviselő-testületi határozatokra és közérdekre való hivatkozás, a többség kitartott amennyiben a névszerinti szavazás alkalmával 15 nemmel 14 képviselő igennel szavazott s igy e 11 e n ő r e a százezreket kezelő pénztárnoknak ezután sem lesz. Igennel szavazott: Király gy. Balázs, Monda Sándor, Varga Lukács, Fazekas József, Babó Ferencz ifj. Mészöly István, Schön József, Babó János, Szekér Pál, Péter Kálmán, Dr. Dobó Menyhért, Turóczy István, Tóth István, Dr. Babó Mihály. N e m m e 1 szavazó tt: Nagy 1. András, Vas M. Antal, Gyulai István, Kuti sz. Imre, Füle Mihály, Szalai K. István, Jakab Gergely, Kocsi Sándor, Bacsó Sándor, Babó Imre, Vas József, Bikit Péter, Matkó József, Vili Imre, Szalai István. A határozat ellen Dr. Dobó M eny- h ó r t nyomban fellebbezést jelentett be. Az ülés ma (Vasárnap) d. e. 10 órakor foly tattatik. — A gimnázium-épités javára e héten a következők küldték adományaikat a ref. egyház gondnokságához: Szuper József nyug. járásbiró 100 frt. Szász Károly ref. püspök Budapestről 100 „ összesen 200 frt 62 kr. A múlt heti kimutatás 9901 frt — kr. Az eddigi ajánlatok összege 10,101 frt 62 kr. — Uj ügyvédi irodák. V á r i S z a h ó I s t V á n, volt polgármester, bejegyeztette magát az ügyvédi kamaránál s ezzel újra megkezdette régen abbanhagyott ügyvédi működését. — Dr. Hofmeister Juda e héten nyitotta meg ügyvédi irodáját. Julius végéig eddigi lakásán, azontúl a Branes Vilmos-féle házban. — Vizsgák. Az izr. elemi iskolában az évzáró vizsgák a következő sorrendben lesznek megtartva: Hétfőn d. u. 2 órakor a III. IV. osztályoké; kedden d. e. 9 órakor az V-ik osztályé; kedden d. u. 2 órakor az I. II. osztályoké. Vizsga.*) — Pillanatnyi fotográfia. — Van egy fiam, aki iskolába jár. Mivelhogy roppant kevés böleseséget visz el reggel a háztól és roppant sokat hoz minden délben haza, a hol a többi gyermekeket csak úgy elkábitja praecis gondolkodási módjával, az egyszer elmentem vizsgájára, hogy műhelyében meglessem a pae- dagogiát, Nem tudom, hittanból tettek-e épen zárvizsgát, vagy a helyes gondolkodás alaptevő technikájából: a gyermeki ész fejlődését igazán oly egyszerit eszközökkel készíti elő az uj paedagogia, hogy nekünk régieknek fogalmunk sem lehet arról. A munka javában folyt mikor beléptem s csendesen hallgattam a kérdések és feleletekre. Epen benn voltak a gondolatfe.jtésben. A tanító: — Ha körültekintünk a földön, mit mindent látunk — Lakatos? Lakatos Gyuri fölugrik, kerek barna szemeit rámereszti a sarokban ülő mamára, a ki csak úgy fürdik az örömsugarakban s emelkedett hangon mondja, a hogy a nagy igazságokat kimondani szokás: — Ha körültekintünk a földön — sok mindent látunk. — A mivel rögtön le is ül. A tanító: — Föl lehet-e osztani ezt a sok mindent — Kovács? Kovács Pisti felpattan az ülőhelyéről, keble zihál, arcza kigyul. egyet gondol s aztán kihirdeti jiogy: — Ä sok mindent föl lehet osztani! — Es ezzel leült Kovács Pista is. A tanító: — Mire osztható föl a minden- ség -- Weisz? YVeisz, a kinek erős oldala a számtan, egy pillanat alatt megfejtette a divisiót. — Kettőre! úgy mond, mire apja nagy csodálkozással nézi szomszédjait és magát bemutatja. A tanító: — Es pedig — Dirner? A kis Dirner - — És pedig élőkre és nem élőkre! A tanító: Nevezz meg nekünk egy élőt — Ко lm Lajos! Kohn Lajos: — A kutya. Erre hátulról valaki élénken szót kér. Mit akarsz Kerekes? kérdi a tanító. Kerekes Pál kárörömtől halvány arczczal: — Kérem tanító ur, nem igaz, a kutya már a múlt héten meghalt . . . A tanító (csendes megintéssel): — Fiam, szamár vagy. — Mire egy kövér asszonyság méltatlankodva felugrik: — Kérem az az ón fiam! — Egy szomszédja azonban rögtön leültette a heves úrnőt: — Csitt nagysád, ezzel még nem oldotta meg az apaság kérdését! — Feltűnő volt. hogy Kerekes mama ily hamar elcsendesedett ismét. A tanító:.— Nevezz meg még egy állatot — Balog! *) A „Magyar Hírlap“ szerdai számából vesszük át e jóizii, aktuális czikkecskét. i Balog: — A kutya! A tanító: — Nevezz meg te egy állatot — Kohn Móricz. Kohn Móricz: — A kutya. A tanító némán ránéz Kohn Móriczra, de minthogy szemeiben semmi gonosz szándékot nem látott, tovább állt. — Nevezzen más valami állatot — Lakatos. Lakatos Gyula az a fiú, — a ki a nagy igazságokat hirdeti. A vizsga Schulpferdje. Felugrik és nagyot kiabálva mondja: — A szamár! Tanító: — Nevezz te is egyet — Szabó! Szabó: — A szamár. A tanító: — Te is egyet — Vándor. Vándor: (lelkendezve, — mintha most fedezte volna fel az elsőt) — A szamár. A tanító mélabusan körültekint: — Ki tud még állatot megnevezni ? — Harminez fiú föl- ngrik s előböki ujjait. — Nos? — A harminez fin mind szamarat ismer. A tanító szomorúan hátratekint, és mintha bocsánatot kérne — az elnöktől, -— azt mondja mély sóhajjal: — hát kérem — sok szamár van bizony a világon. Miután az elnök ezt a kijelentést helyeslőig tudomásul vette, a tanító áttért az élettelen tárgyakra. —Ha éjjel föltekintesz az égre, mit látsz azon — Dirner! Dirner sietve, nehogy elszedjók előle: — Ha éjjel föltekintek az égre, azon a holdat látom! A tanító: — Hát te mit látsz az égen Kohn Lajos? Kohn Lajos üde pofácskája lelohad, eltorzul s aztán a fiú keservesen elkezd pityeregni. A mamája, a ki előtte ül, fölugrik és zsebkendőjével erős anyai működést kezd kifejteni a kis Lajoskán. — Mit sírsz, drágám? — Hát —hát— mikor soha se ereszt ki éjjel a papa az utczára. . . . — Látod, Dávid — fordul a mama egy vékony dongáju úri emberhez, a kiről most kisült, hogy a Kohn Lajos papája, — látod, mindig mondom, hogy miattad a mi Lajoskánk soha se lesz asztronomus!? — Mbali — szól a papa, — van is azon mit nézni. Két hónapja, hogy esik az eső mikor éli baissere spekuláltam. Elvesztettem már 20,000 forintot. Megtiltom neked Lajos, hogy fölnézz. Pláne mikor az orodra esik az eső, melytől az uj nadrágod megnedvesedik. Nagyszerű, — ón 20,000 frtot vesztek, a s tanító ur azt akarja, hogy a fiam kokettirozzon az éggel. Bizonyosan haussera spekulál. . . . Az elnök azzal vetett véget az égi háborúnak. hogy megígérte Lajoskának, hogy mire nagy fiú lesz, még meg fogja látni, hogy éjjel mi van az égen, ha ugyan akkor nem a földön fog járni a szeme. A vizsga tovább vette lefolyását. A tanító: — Mit látsz te éjjel az égen — Gerster ? Gerster a holdat látja éjjel az égen, Veisz is a holdat látja, meg a Nagy Aladár is. Lakatos Gyuri elő vezettetvén, nagy megelégedésünkre fölfedezi rajta végre az első csillagot. Mikor azonban a tanító ur még valakinek a nézőképességét akarta próbára tenni, fölpattant egy nyugalmazott ezredes, a ki eddig csendesen hallgatta a világ lefolyását és odaszólt a tanító urnák: — Hallja a tanító ur! Ha most azt a tiz millió csillagot, a mi az égen látható, egyenkint mind le fogja szedetni a gyerekekkel, akkor én az én fiamnak darabokra töröm a nyakcsigolyáját, ha még egyszer föl meri emelni a szemeit az égre! Borzasztó volt az elrómüjós. A gyerekek összesúgtak, a szülők mélységes respek- tussal néztek a mérges katonára, a tanító elsápadt. — Kérem alázatosan, ezredes ur, van a holdon meg a csillagokon kívül még valami az égen. . . — No erre ugyancsak kiváncsi volnék — morogta az öreg. — Mindjárt meglátjuk —• csititá a tanító; — mit láttál Lakatos, mikor az éjjel fölnéztél az égre ? Lakatos Gyuri: mikor az éjjel fölnéztem az égre, hát láttam, hogy a kisasszony fölment a negyedik emeletre, holott a másodikon lakik. . . . Homo.
