Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1890-11-16 / 4. szám

Első évfolyam. 4. szám. Halas, 1890. November 16. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskola épület. Megyeien minden vasárnap. TÁBSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, 3 hóra 1 frt. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr. Város és egyház. .. . Avagy mivelhogy ecclesia prae­cedit, mondjuk, hogy „egyház és város“; a dolog egyre megy; 19=20—1. Bíróságok irattáraiban, ügyvédi iro­dákban heverő poros és nem-poros ak­ták mesébe való dolgokat tudnának be­szélni arról a harczról, mely — miként regés hajdankorban a trójai — tiz éven át folyik immár és öli csendes méreggel a békés egyetértést polgárok szivéből, hívek leikéből az Urnák nagyobb dicső­ségére, — tiz éven át, vagy talán még to­vább is ?-------quo-usque tandem....?! Mikor egyházat Írunk minden jelző nélkül, tisztában lehetünk azzal, hogy senki sem kérdi nálunk, melyik egyház­ról van szó ; hisz a „ref. “ egyháznak a hatalmas Halasban annyira domináló a helyzete, — úgy liivei számánál, mint társadalmi állasánál fogva annyira ki­magasló a jelentősége, hogy a mikor nálunk „a z egyháziról van szó, egye­dül a ref. egyházra gondol az, a ki — gondolkodik. És a ki gondolkodik, épen itt Ötö­dik meg a dolgoknak ezen a furcsa ösz- szekeveredésén. Megütődik azon, hogy épen ezzel az egyházzal állott ki a síkra az a város, a melynek túlnyomóan — csaknem egyedül — irányiadé polgárai épen ennek az egyháznak a hívei is egy­úttal. Két erkölcsi testület, — (a jurista azt mondja: jogi személy) — melyeknek a tagjai nagyobbára ugyanazok az egyé­A „KUS-HALAS“ TÁUCZÁJA. Pipiske lyány. Pi-pi-pi-pi pipiske lyány Pi-pisze orrocskája, Majd megvesz a legény-féle — Úgy bolondul utána. Pi-pi-pi-pi p ipiske lány Huncmt ám,a zúzája: Ti-ti-ti-ti titokba már Ad is, vesz is, kéretlen is Pi-pi-pi-pi Csókot pi-piczi szája. Pi-pi-pi-pi pipiske lyány Pi —p i -p i -p i p it a rj a. Utczu féltőm, pi-pi-pi-pi Pille röpül ki rajta. Pi-pi-pi-pi tarka pille, Ej de fránya a mája: Ni, ni, ni, ni itt maradt a Pi-pi-pi-pi-piros rojtos Pi-pi-pi-pi Iíézkupakos pipája. Pi-pi-pi-pi pipiske lány Pi-pi-p i-pi-pityereg; Karjai közt pi-pi-pi-pi Pirinyóka kis gyerek. nek, viaskodik ezeknek az egyéneknek a fejei fölött, s hullatja közibük csöppen- ként a mérget, a mi szétmarja a szálait, fonalait az egymást becsülő barátság kö­telékeinek ! — És miért ? ? Ha az ember igy hirtelen odaveti Önök elébe a kérdést, nem esnek egy kissé gondolkodóba? De ne gondolkozzanak fölötte. Nem Önöket illeti a megítélése saját cseleke­deteiknek. A motívumokat fürkésző történet­irónak való hálás téma volna : elcsépelni azt az üres szalmát, hogy milyen okok is szülték, meg azután micsodásak szítot­ták ezt a harezot. Ez azután beszélhetne szép dolgokat elvi virtuskodásról, —- — — a formális jogért való küzdelemről, — — a „csak azért is igazság“ hajszájáról — — meg-annyi köpönyegül szolgáló jelszavakról, — melyek alatt végre meg­találná a rejtett igazi rugókat: a sze­mélyes gyűlöletet пн-g- ismét a — sze­mélyes gyűlöletet. De Önök, ha az okát kérdi valaki, ne menjenek ilyen mélyre, se olyan ma­gasra, hanem ugorjának el fölötte hirte­len ezzel a mindenre-jó szóval, hogy okozták a — — viszonyok! A viszonyok! Persze hogy ezek kezdték el a főiskola alól a gyékényt rángatni a Páka-kérdésben, persze csak azért, hogy megint aláterithessék ; (?) — a viszonyok kívánták azt, hogy a mi kis fölöslege maradna az oskola pénztárá­nak, ne taneszközök gyűjtésére, gyara­Ne pityeregj pi-pi-pi-pi Pintyőke kis madárkám, Bánatodban, nagy bajodban Nem hagylak ám, ne félj szentem Pi-pi-pi-pi Pironkodni ily árván, Pi-pi-pi-pi pipiske lyány Se nem asszony, se nem lyány, De azért csak éppen olyan Menyecske mint akárhány: „Ha a mézet nyalogatod: Dagadj lépen legyecske“. —•------­Kurafiból igy lett jó férj, Pipiske lány pedig boldog Pi-pi-pi-pi Piros pozsgás menyecske. J. A. Egy emlék aszabadságharczból. Előkelő állású halasi ember tollából egy tár- czát olvasunk a „M. H.“-ben, melyből — tekintettel arra, hogy a névtelen iró (volt 48-as honvédszázados) a saját éleményét irja meg benne, — nem tartjuk érdektelennek közölni a következő kis epizódot: Midőn nemzetünk e korszak alkotó harczá- ban az áprilisi hadjárat fényesen ragyagó csil­laga a nyár folyamán halványulni kezdett, a pitására, ne szegény gyerekek segítsé­gére lehessen fordítania, hanem perkölt­ségre kelljen kihajítania.----------­A viszonyok! Persze, hogy ezek hurczolták ki a harezot aztán a piaczra, a szó szoros értelmében: a p i a c z r a ! Ezek találták meg a hibát a „régi te­mető“ telekkönyvezésében, — a viszo­nyok voltak kiváncsiak a főiskola „sz á- m adásai r a“, — a viszonyok fújták föl azt a szégyelni való n у u g d i j - kér­dést. A viszonyok! Ezek okozták azt, hogy a „nagy ház“ tanácstermétől távol maradtak azok, a kiknek a befolyásos ál­lása sok üdvösét juttathatott volna a vá­rosnak, — s viszont a templom mellől kiszorultak azok, a kiknek a jobbik esze nagyot lendíthetett volna egyben-másban az iskolán, -— s hogy innen is onnan is félrehuzódtak a semlegesek, a kik ez ál­datlan hercze-hurczában való gyönyör­ködést igen drága mulatságnak ta­lálták. Alert drága volt ez a mulatság! Anyagi eredményében még hagyján ; — de tessék megnézni azokat a kék folto­kat, a miket a küzdők lelkén hagyott hátra ez a viaskodás, — tessék meg­mérni azt az erkölcsi kár t, a mit a polgárok meg a hi vek belső világában okozott ez a harcz ; — tessék körültekin­teni és fölkutatni és ujjal rámutatni és ujjaikon sorra szedni, hogy e tiz év alatt, mely országszerte a városok fejlődésének korszaka volt, mit tett ez a város, m i n t lelkes hazafiak csüggedést nem ismerő tömege — úgy a polgári mint katonai körökben — minden eszközt megragadott, hogy a nemzet létezése ellen csoportosult támadásokat meg­hiúsítsa. Arad vára, a német Berger és Sírlak ki­vonulása után magyar őrséget kapott; e kiváló kitüntetés zászlóaljamat érte, s alig hogy átvet­tük a védelmet, Kossuth Lajos kormányzó érke­zett Aradra. Ugyanaz időben vonult be Görgei A. had­teste . . . , jöttek a miniszterek és kormány- biztosok . . . , keletkeztek a hírek, melyek bi­zalmatlanságot és aggodalmat idéztek fel, . . . . a kormány férfiak tanácskoztak, ... mi pedig teljesítettük a várbeli szolgálatot büszke tudatá­ban annak, hogy bár betegen, de köröttünk van Damjanich tábornokunk ..la kormányzó jöve­tele után alig 24 órával katonai parancsnokom utasított, hogy azonnal jelentkezzem a kor­mányzó urnái; a parancs teljesítve lön és ón Magyarország legnagyobb fia, Kossuth Lajos előtt állottam . . . ! Százados ur, monda ő, életveszólylyel járó küldetéssel bizom meg önt, egy fontos okmányt kell Bém tábornok urnák Erdélybe vinni, és pedig az ellenséges hadövön (Puchne/i’-hadtest) keresztül, ez okmányban Bém tábornok az összes magyar hadsereg fővezérévé neveztetik ki, s egyidejűleg részletezi az okmány a hadsereg mennyiségét, ez idő szerinti állását, végül tu-

Next

/
Thumbnails
Contents