Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1890-11-09 / 3. szám
Első évfolyam. 3. szám. Halas, 1890. November 9. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskola épület. Megjelen minden vasárnap. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. ^Előfizetési ár: egész évre 4- frt, fél évre 2 frt, 3 hóra 1 frt. Nyílttéri 3 hasábos petit sor 10 kr. HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. A „KUN-HALAS“-ra még mindig fogadunk el előfizetéseket; előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve egész évre 4 frt, fél évre 2 frt. három hóra 1 frt, ez évre pedig 80 kr. Előfizethetni a kiadóhivatalban (közp. leányiskola épület.) Fölkéretnek t. előfizetőink, hogy a lap kihordása körül fölmerülhető mindennemű panaszaikkal a kiadóhivatalhoz forduljanak, ki azon van, hogy a lap szétküldése és kézbesítése lehetőleg pontosan és gyorsan történjék. Egyúttal értesítjük t. előfizetőinket, hogy a nyugták szétküldése már megkezdődött; a kihordó nincs jogosítva a kiadóhivatal nyugtája nélkül előfizetési pénzeket fölvenni. — Vidéki előfizetőink kényelmére postautalványt mellékelünk. Tisztelettel akiadóhivatal. „A város költségvetése.“ Múlt heti ilyen czimű első czik- kiinkre közigazgatásunk egyik vezérembere küldi nekünk a következő választ: Egy kis statisztika. Véletlenül kezembe került a „Félegyházi Hírlap“ okA ДШГ-ЕАШ“ TÁRCZÁJA. Halas az etnográfiában. Bizonyára mindnyájunkat érdekel az, hogy mit Írnak és mondanak városunkról, illetve rólunk, halasiakról. Annál inkább érdekelhet pedig bennünket az, hogy milyeneknek mutatnak be bennünket halasiakat, egy tudományos társaság színe előtt, mely bemutatástól függ aztán az, hogy az egész ország intelligentiája milyeneknek ismer és tart bennünket s milyen véleményt alkot rólunk. Ezen érdeklődést gondoljuk kielégíthetni, midőn a következőkre ki- kivánjuk felhívni az olvasó közönség figyelmét. A múlt óv folyamán alakult egy tudományos társulat, t. i. a „Magyarországi Néprajzi Társaság“ hatodtól száz taggal, József főherczeg védnöksége és Hunfalvi Pál elnöklete alatt. E társaságnak czélja az, hogy tanulmányozza a magyar korona országaiban lakó népeknek régi és mai állapotát; vagyis hogy megfigyelje és tudományosan leírja a magyar állam területén élő különböző nemzetiségeknek életmódját, foglalkozását, lakását, mindenféle eszközeit, szokásait, erkölcsét, jellemét, költészetét, zenéjét, tánczát, játékait, babonáit és testi alkatát, — még pedig a végből, hogy a kölcsönös megismerkedés útján, a hazában élő népek közt a testvéries egyetértést és az együvé tartozás érzetét ápolja és fejlessze. A társaság működő tagjainak tehát az a feladatuk, hogy az egyes, külön nemzetiségeket és a különböző vidékek lakosságát ismertessék meg az említett szempontokból, a társaság folyóiratában, vagy a tártóber hó 26-iki száma, melyben Kis-kun Félegyháza város 1891. évi költségvetési előirányzata egész terjedelmében közölve van. Figyelemmel átnéztem ennek számtételeit, összehasonlítottam Halas város kiosztott költségvetésével, s minthogy a „Kun-Halas“ előző számában tárgyaltatott a halasi költségvetés — nem lesz talán érdektelen a két város bevétele és kiadásait taglalva, tapasztalatomat közölni, s némileg helyreigazítani —r. czikkében foglalt tévedéseket, melyek az olvasót könnyen tévútra vezethetik, s azon meggyőződésre juttathatják, hogy városunk költségvetése nagy kiadási tételei daczára, a közönség jogosult igényeit ki nem elégíti, a mit pedig — azt hiszem — a czikkiró sem akart állítani. Hogy a halasi költségvetés mérsékelt voltát kimutassam, kénytelen vagyok a statisztikához folyamodni, pedig hát tudom, hogy ez azon tudomány, melynek fontosságát, hasznavehetőségét, a kezdő jurista ép úgy nem akarja belátni, mint azt jogász koromban magam is alig tudtam magammal elhitetni, pedig kétségtelen, hogy a gyakorlati életben épen a statisztika uralja a helyzetet, s kérlelhetetlenül dönti halomra a legékesebb szól- lamokat is akkor, ha azok pontos adatokra nem alapittattak. De beszéljenek a számok: saság által kiadandó önálló munkákban. Ä fiatal társaság működése már is haladt annyira, hogy egy-két vidéknek népszokásai — melyek eddig- elé a tudományban ismeretlenek voltak —- Te vannak Írva a társaság folyóiratában; de az egész néprajzot felölelő, részletes nagyobb munka eddig még egyik nemzetiségről, vagy egyik vidékről sem jelent meg. Örömünkre szolgálhat tehát, hogy e szép czólú s nemes feladatú társaságban városunk nemcsak képviselve van, hanem épen Halas lakossága az első, mely a néprajzi társaság előtt egy nagyobb és rendszerestudományos ismertetésben részesül. Thúry József tanár ugyanis—mint a néprajzi társaságnak tagja és egyik előadója — „Kis-Kun- Halas Néprajza“ czimű nagy etnográfiai munkán dolgozik, melyben megismerteti városunk lakosságát minden eredeti sajátságaiban s mely munkának első részéből, a népszokások tárgyalásából az első fejezet (a házasodás körébe tartozó szokások leírása) már felolvastatott a néprajzi társaság júniusi gyűlésén, az akadémiában s meg is jelent a társaság folyóiratának az „Etnographiá“-nak legújabb (októberi) számában. Terünk nem engedi, hogy e hosszabb dolgozatot egész terjedelmében átvegyük lapunkba; elégnek tartjuk, hogy a figyelmet felhívjuk reá és mutatványul közöljük belőle az első fejezet végét, melyben a szerző a házasodás alkalmával előforduló szokásokat magyarázza meg. Az etnográfus még nem tett eleget feladatának, ha leírta valamely népnek vagy vidéknek szokásait, vagyis megfelelt a hogyan kérdésre; hanem a méltán föltehető m i ó r t-re Halas és Félegyháza lakosságának arányát tekintve úgy viszonylik egymáshoz, mint 3 a 4-hez, ugyanis kerek- számokban Halas lakossága 18,000, Félegyházáé 24,000, s minthogy mindkettő rendezett tanácsú, analog viszonyok között levő város, kiadásokat illetőleg hasonló aránynak kellene lenni, mivel egy vármegye kebelébe tartozván, szervezetük egymástól lényegileg kevésben térhet el; és mégis mit látunk ? Erre feleljenek az alábbi számadatok, mely szerint: Halas bev. 41,782.04 Félegyházáó 165,092.63 kiadása 82,952.— „ 218,163.31 fed. hiánya 41,169.96 „ 53,070.68 pedig a félegyházi előirányzatban még nincs felvéve a községi közmunka, mely az 1890. 1. t. ez. értelmében beillesztendő lesz, s mely Halas költségvetésében már a fenti összegben és pedig 3483 frt 30 krral előirva van. Vegyük a szorosb értelemben vett, tulajdonképeni közigazgatási kiadásokat, ezek szerint: Halas tiszti fizetésekre kiad — 11,550.— „ segéd személyzetre — 6,960.— „ elemi iskolákra — 11,560.37 „ útiköltségre = 342.32 „ cselédbér és ruhára = 5,145.76 „ irodai szerekre == 1,302.09 Összesen — 36,860.54. is meg kell felelnie, vagyis kutatnia kell a szokások okát és megfejtenie eredetüket és jelentőségö- ket. Mert hiszen igen sok jelenség a nép életében ma már csak puszta szokás, semmi egyéb, s a kik gyakorolják, nem tudják megmondani, hogy ezt vagy azt miért teszik igy vagy úgy; — de bizonyosak lehetünk felőle, hogy kezdetben semmiféle szokás sem volt üres, tartalom és értelem nélkül való cselekvény, hanem mindegyiknek meg volt a maga oka, melyből életre kelt s meg volt a teljes értelme és jelentősége is. Idők múltával aztán a létrehozó ok feledsógbe ment, de azért a külső, a szokás, tovább is fen- maradt, — bár sokszor valamennyire elváltozott, finomult formában. A házasodás körében mai napig gyakorolt szokások is legnagyobb részben igen régi eredetűek s ősi formájokra és jelentőségükre visszavezetve, hű kópét tárják elébünk az akkori társadalmi és kulturális állapotoknak. Mint tudjuk, a mai házas élet hosszú és fokozatos fejlődés eredménye s a házasodás mai formáját meghatározó egyes szokások ama fejlődésnek mintegy megkövült emlékei, melyekből —- mint valami rétegekből — annak menete néha elég világosan látható. Megkísértjük tehát annak az érdekes problémának megoldását, hogy a házasodás körébe eső vonások közül azoknak, melyek ma már értelmetlen, puszta szokásokká váltak, mi volt az oka és eredeti jelentősége s milyen volt eredeti formája? Ha mai nap bármelyik apától megkérdezzük, hogy házasulandó fia, a kézfogó alkalmával, miért ad pénzt menyasszonyának, mindenesetre azt feleli,hogy: ez szokás, ón is igy tettem, az apám is igy tett, meg valamennyi
