Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1890-11-02 / 2. szám
November 2. KUN-HALAS. kis zug a templom töviben, a mit most gyakorlótérnek használnak, alig lesz elég duplexezni egy játékos kedvű, nyolczosztályu gimnáziumnak. Hát még ha a tér felit beépítik téli torna- csarnokkal ! . . . Most, most van itt az ideje, jól meggondolni a dolgot, mig le nem rakják az uj gimnázium fundamentomait • hogy vájjon a szigorú anyagi helyzet határozzon-e, vagy pedig a modern követelmények? Hogy vájjon „az ócska fészkeket igazgatják-e meg“, vagy pedig „kiröpit- nek“ a „promenádra“ ? hol aztán lenne játéktér is, tanulókért is, szabadlevegő is; és, ami fő, épülhetne egy szép, uj, száraz, egészséges iskola; a mi jelen helyén, egy magas fal északi tövében, egy mocsaras, rothanyagos tó partján soha, mig a világ--------— Nehány halasi fiúval a szegények kollégiumában végeztünk. Szegényes volt ott minden- A koszt, mely ellen ugyan hiába apelláltunk a közmondáshoz, hogy „tót nem ember, krumplikása nem étel“; „a koldus diákok“ foltjai, a mendikánsok rongyai, lakás, kiszolgálás, mely autonom volt, azaz: „magad uram, ha szolgád nincs“, mind-mind sanyarú, fukar volt. He két dologban pródaság volt: jó hegyi levegőben és iskolakertben. A százados épület komor homlokával egy nagy lombos parkba tekintett. Százai az ifjú bajnokoknak találtak ebben egy-egy bokrot, melynek üdítő hűvösében tanulgathatták más-napi feladataikat; a kanyargós utak laby- rintjóben kifuttathatták ülésben megzsugorodott tagjaikat; vagy szórakozásból botanizáthattak a füvészkertben. — E rengeteg parkírozott fás közepén van egy tisztás. Az egész kertnek körülbelül hetede. Akkora, mint az egész „pro- menád“. Ezen van az emeletes tornacsarnok; előtte a teres játszó . . . Azt hiszem, sok-sok kis és nagy diáknak kellemes órákat szerzett már ott az « kényelem hogy az orra előtt volt a játéktér. Nem kellett messzire menni. Meg ők is szem előtt voltak. ... Az is hozzá tartozott még az édes diák-illusiókhoz, ha éjféli tanulásunkból a nyitott ablakhoz csalt a dali madár felcsattanó szava. Az is a mi énekesünk volt, ez is a mi kertünkben szólt... . . Melyőnknek lesz valaha lombos parkja, dali madara?! . . .-------------------------— A halasi gimnázium jövő nemzedékének is meg lehetne szerezni talán a félig-meddig, sőt részben egészen is szükséges élvezeteket. — Én csak a közönség forró óhajainak vagyok bű tolmácsolója, mikor a teres régi temetőre gondolok. Azt is tudom, hogy ez tetemes pénz-áldozatokkal járna. De hál nekünk úgyis csak ez az egy tekintélyes köza tekintetes Tanács, hogy küldjön ki egy bizottságot, melynek egy majdan kiküldendő albizottsága (— szükség esetén érintkezésbe lépve szakértő kalendáriom-esinálók- kal —) beható és körültekintő vizsgálat után megállapítsa a következőket: 1. Megtalálható-e még valahol, és ha igen, hol — ama szabályrendelet ? avagy minden példánya czipész műtermekbe kerülve a ezizma-szabásnál szolgál-e csak irányadóul ? 2. Szándékosan került-e bele a 19. §. — vagy csak vétkes gondatlanságból V 3. Mikor kezdődött 1886-ban az az „élet“, melybe e szabályrendeletnek „belépnie“ kellett ? 4. Ama záros határidőül kitűzött három esztendőnek volt-e már alkalma azóta letelleni ? avagy le szándékozik-e telleni — valamikor ?“ Eddig az interviev. — Adjuk kommentár nélkül. *** Szóról-szóra ! — Tanukat hallgatott ki Csütörtökön Dr. T. L. járásbiró egy igényperben, melyet egy halasi kereskedő indított egy majsai kereskedőtől lefoglalt gyapjú iránt egy budapesti kereskedő ellen. — Mind a három kereskedő . . . nohát: kereskedő — a polgári házasság előtti korszakból. — Egy zsanai fiatal juhász a tanú, a járásbiró intézi hozzá a törvényben megirt általános kérdéseket: — „Nincs rokonságban a peres felekkel?“ A juhász homlokát ránezolja, mintha nem értené a kérdést. „Azt kérdem, — ismétli a birő az ő szelíd mosolyával, — nines-e a felekkel rokonságban vagy — — sógorságban?“ — A juhász ki akar bökkentem valamit, de hirtelen a szájára csap kezével, s felel imigyen: „Ah! Uram bocsá’, majd mit mondok-------az úrnak!“ mivelődési intézetünk van: — áldozzunk. Ha az egyház nem rendelkezik kellő anyagi erővel, segítse a város, a közönség, a társadalom — addig, mig el nincs vetve a koczka.*) Egyik elmés tanárunktól hallottam, hogy kellene ide egy kis hagyomány; — vagy tisztes, öreg asszonyoknak egy nehány pár — s trim fii je. к. S. HÍREK. — A lelkész-avatáson halasiak teljesítettek minden ünnepélyes íunkcziót ma egy hete a budapesti kálvin-téri templomban. A fölavatás előtt városunk szülötte, Takács József czeglódi lelkész tartotta az ünnepi beszédet; az eskü-formulát Szilády Áron, mint egyházkerületi főjegyző mondta elő a fölavatandó tizenkét fiatal apostolnak, s a lelkipásztor magasztos feladatairól szóló záró-beszédet Szász Károly püspök intézte hozzájuk. — Halálozás. Polányi Gy. László könyvkötő kedden, október 28-án rövid szenvedés után 56 éves korában elhunyt. A megboldogult utolsó férfi képviselője volt városunkban az egykor fényes Polányi-családnak. Egyike halt el benne ama kedélyes, egészséges humora, törzsökös magyar alakoknak, a kiknek már a megpillantásuk is jól esik az embernek. Az utolsó néhány év erősen megviselte a családját gyöngéden szerető jó ember szivét; előbb veje hagyta özvegységre fiatal menyecske leányát, s árvaságra kis unokáit, majd egy hajadon leánya halt el, rövid idő múltán szeretett hitvesét temette, — kinek sírja fölött alig zöldéit ki a hant, midőn nagy reményekre jogositó, testi-lelki szépségekben gazdag egyetlen fia, már 7-ik osztálybeli gimnazista, borította gyászba az apa szivét, kinek büszkesége volt. Nem soká maradt el szeretteitől. Nyugodjék békével közöttük! — A régi temető-iigy még mindig uj ügy. Ez az örökös easus belli, ez a halhatatlan tengeri kigyó már megint felüti fejét. — A város tanácsa utcza- és tér-redezés szempontjából szükségesnek találta a régi temető-tér körülnye- segetésót, s átirt a tulajdonos ref. egyház tanácsához, hogy a rendezés miatt kisajátítás alá eső területért mennyi kárpótlást kíván. Az egyháztanács — mint értesülünk — a rendezés tervéhez hozzájárult, s a lemetszendő területért 1500 frtot kór, de a város tanácsa 1000 frtot akar csak adni. — A két tanács közt bizony elkelne, — a mi az odiosus ügynek végre nyakát szegné, — egy igazi „jó tanács“. — Az ügyre még visszatérünk. — Színészek látogatnak el hozzánk még ebben a hónapban, ha igaz. — Az engedélyt f. hó 1-től kezdődő hatálylyal már megkapta a várostól Bátosi Endre direktor, kinek a társulata most Kalocsán van. — Kcll-e jelenteni eladott szőllő- czefrét ? A szüret alkalmával a város tanácsa tudvalevőleg kimondta, hogy a kereskedők a szellőt külön bejelentés nélkül is átvehetik, s musttá törhetik. A fogyasztási-adó-szedés bérlője akkor fölebbezett e határozat ellen, de biz’ ezt most helybenhagyta a pénzügy-igazgatóság. — Harmadik orvos nem kell, már t. i. ; a városnak. A nyáron ugyanis a közgyűlés egy kis múló indiszpoziczióban szenvedett, (— a mi ilyen vegyes elemekből organizált nagy testeknél néha-néha előfordul—) s szükségét érezte annak, hogy egy harmadik orvosi állást „rendszeresítsen.“ Most a megye e határozatot megsemmisítette, mert a város szabályrendeletének módosításával lehet csak ez uj állás szervezését kimondani. — Adó-nyilvántartó hivatal az adójegyző hivatalától elkülönítve szervezhető. — A megye a képviselőtestületnek erre vonatkozó határozatát azzal a felhívással hagyta jóvá, hogy szervezetének szabályzatát a város 60 nap alatt dolgozza át. — Úgy tudjuk, hogy ezt a szabályrendeletet egy bizottság már jó ideje „dolgozza át“, ha ugyan dolgozza. — A virilisek névjegyzékét, — mely az 1891-ik évre lesz irányadó,— összeállította az erre kijelölt bizottság. — A lajstromot a jegyzők hivatalába lehet megtekinteni. — A községi iskolaszék ma egy hete tartott gyűlésén atanyai iskolák ügyében azt határozta, hogy azokat a pusztákon állítja fel, (hol ?) s e czólra két segédtanítót alkalmaz, egyenként 350 frt fizetéssel. A pályá- *) *) Ehhez a témához még lesz egy szavunk. Szerk, 1890. I zatra fölhívó hirdetményt a napokban bocsátják ki. — Iskolagondnokká — a Tanács József elköltözése miatt megüresedett állásra — közfelkiáltással Stimakovits Istvánt választotta meg ugyanaz a gyűlés, — mely egyszersmind Dr. Babó Mihálynak a j e g у z ő i tisztről való lemondását elfogadta ugyan, de fölkérte, hogy ebben az évben még vezesse a jegzőkönyveket, mit ő meg is Ígért. — A főgimnázium ifjúsága, — mint lapunkat értesítik — deczeinberben fényes estélyt készül adni. Örülünk a hírnek, mert életre mutat. Szeretnők, ha nemcsak esztendőben egyszer adná jelét pezsegő vérének a diákság, hisz úgyis az ő mulatságai az egycdiiliek, melyeken közös szórakozásra gyűlhet a mi — ntezai rokonszenvek ezér- nájával összeférezelt társadalmunk. — Új kutat kap a negyedik tized több „bornemiszsza“ polgár kérelmére. A tanács könyörült a szomjukon, s most tervezi a „köz- kútat,“ mint halljuk, a Gál Gábor- és Szathmáry- fóle házak között levő térre. — Nem lehetne valahogy odatelepiteni a — bazár-kútat? — Hát tehet ő rólaí — Tinnyei Mária közismert honleány Dömötör-nap délutánján St. J. kereskedő boltja ajtaján fityegő egyik téli nadrág iránt —- az akkori havazásból könnyen érthető rokonszenvet kezdett érezni, s a kérdéses (bizonyára semlegesnemű) toilette-czikk tulajdonjogát egyoldalúlag magára ruházta. — Az imigy kivételesen k é z z e 1 mozgósított „inex- pressible“-t még ugyanaznap fölfedezték nála a rendnek indiszkrét őrei —- pszt! ... az ágyban. Mikor kihallgatták, megindító hangon panaszkodott a rendőr-tisztviselő előtt: „Edös tejes Uram, nem t ö h e f ö k r ú I a, ha részög vagyok, ее köll lopnom valamit,“ (Eöltóteles klep- tománia! Érdekes problema a kriminal-pszikho- logoknak.) „De hát miért iszik annyit?“ — „De mikó nem hagyhatom, kedves tejes uram, nem hagyhatom!“ — (Minek is már erre a kis időre?) — Utána néztünk, de Tinnyei Mária aláírását nem találtuk az új kútért benyújtott folyamodáson. — A novemberi vásárra talán lehet már jószágot hajtani. Az elöljáróság ennek a megengedése végett fölirt az alispánhoz, mert a szájfálás csakis Debeák pusztán mutatkozik, ott is szórványosan, —- ezt a pusztát pedig ha szoros zár alá veszik, a többit föl lehetne oldani a tilalom alól. — A majsai vásárra azonban, mely mához egy hétre lesz, még tőlünk jószágot hajtani nem lehet, — Gyepmester-krizis. Sultész Ferdi- nandot hihetőleg a nyáron szigorúan megrend- szabályozott házőrzők bizalmatlansági szavazata indította lemondásra. Utóda valami Ölleser Eerencz nevű szegedi ember lesz. — Marat után Danton! — Hát a „rémuralom kordója“ nem mondott le ? — Körösi György fehértói erdő-őr a múlt héten sikerrel tette le az erdő-őri vizsgát. — Cziriák Kálmán okleveles állatorvos Halason letelepedett. Lakása Gyenizse Imre-fóle házban. — Az ipartestület elöljárósága ma d. u. 2 órakor szokott helyiségében rendes havi ülését tartja. — Maszkírozott pulykák. — A kisteleki pusztán ma egy hete Miskei Czifra Sándor úgy találta, hogy Tinnyei István 25 darab pulykája ennek a legelőjén igen unatkozik; kiküldte hát értök örökbe-fogadott lányát, hogy invitálja őket a maguk tanyájára dömötörözni; sőt a vendégszeretete annyira ment, hogy a megérkező pulykáknak egytől-egyig új köpönyeget csinált — zsíros korom-festékből. Társaságukban annyira jól érezte magát, hogy csak a csendőr-őrjárat megindító kérelmére vált meg tőlük. Szives vendéglátásáért most őt a járás- bíróság hasonlóban részesíti. — Rendőri hírek. — Hát sehogy se’ tetszik! Tarhós Lajos pékségedet azért büntették meg, mert az utczán kurjongatott, Földvári Istvánt meg azért, mert nagyon is csendesen volt, t. i. aludt a haladó kocsiban. — Vándormadarak. Azok, a kiknek fészkűk sehol sincs, s a kiket nem a szárnyok visz, hanem a rendőrség tolou- ozol, — szállingózni kezdenek télire. Öt ilyen világ szegényét kellett a héten is továbbítani. — „Végét vetik a zenének . . esti 10 órakor ezután minden korcsmában, — a nagy-vendéglő kivételével; — igy akarja a kapitány, mert mostanában igen sűrűn fordultak elő a verekedések. Korcsmái bált sem szabad rendezni! — Mi csak a szegény tányérokat sajnáljuk, a miket a szolgálók majd vasárnap délutánonként mérgükben összetörnek. — Szöktctés. Persze hogy éjjel történt múlt hó 28-án, a szerelemnek kedvező homály leple alatt, künn a regényes pusztaságon, — Füzesen. Netto 175 kilogrammot nyomott a kalandra-vágyó „szűz;“ nem csoda, ha egy-
