Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1890-12-21 / 9. szám
Deczember 21. 1890. világunkkal emlékbe idézzük, hogy milyen szép a mocsoktálan tisztalel kü ség /“ - „Be kár fáradnotok, piczike hópelyhek! — Kis hajlékok, paloták fedelét egyformának csak felülről-------az Isten láthatja; — oltalmat csak az kap, a ki kiáltva koldulja; — s lehet idejönni tisztán, szeplötlenül, de makula nélkül itt lenn megmaradni . . . haj! — haj!u . . . „Minek az a sötét nézés; — felelik a hópillék — nézzétek a mi fehér fényünk milyen piros örömöt csal a fiatal arczokra; néma beszédünkre ha nem is hallgatnak, csak örüljenek! Addig jó az ember, a mig mulat, n evet !u . . . És a hó csak egyre hullik, lepve, elborítva mindent, a merre szem ellát, — her- czegi fehér hermelinül terítve az ünneplő földre a süppedő finom fuvatagot, csinálva a csusza- mós szánutat. — A szállingó csillogó jégpor izgatóan csapódik a jókedvtől kigyuladt lányarczokba, vidám kaczagás csendül bele a czifra szerszám csilinyelésébe, és a szán repülve sikamlik tova a síkos hótenger felületén — — Kellemes legyen a szánkózás kedves olvasóinknak, (ha ugyan a hó hamarjában hütelenné nem lesz,) de minden esetre víg, boldog az ünneplés! * — Közgyűlés. Tegnap, 19-én délelőtt a városi képviselő-testület egy rövid rendkívüli közgyűlést tartott, melyen tudomásul vette az alispánnak a tiszt- újítás elhalasztására vonatkozó — általunk már említett — leiratát. — A második fecske. Az iparos-ifjúság műkedvelői előadást készül adni — mint halljuk — január hó valamelyik szombatján. A darabra nézve megállapodás még nem jött létre. Hisszük, hogy fiatal iparosaink estélye az idén is méltó lesz az utóbbi években szerzett hírnevéhez. — Csingilingös csengettyűt! Kidobolták Szentesen-----------de bizony minálunk is, hogy csengettyűszó nélkül tilos a szánkózás, mert azt mondja: a ki nem akar a szánkója csö- nögöjóvel zajt ütni, az megbiintettetődik! Ihol ni! Eddig azt büntették kihágásért, a ki lármát csapott az utczán, most meg azt akarnák, a ki csöndesen jár. — Csöngőt hát minden szánkó néven nevezendő járműre! kivéve az olyan ek- vipázst, a mit gyerekek csinálnak úgy, hogy az egyik leguggul és a másik kettő kezénél fogva huzza a saját szánkó-esizma-talpán. — De hát a vadászok szánkóira? A mint a mese tartja, a macska nyakára az egerek is szerettek volna csengettyűt kötni .... Hát még a nyulak a vadászokéra ?! — Halálozás. Özv. Bartek Petemé szül. Végh Mária úrnő f. hó 19-ikón, pénteken hosz- szabb szenvedés után 71 éves korában meghalt. Temetése tegnap délután 3 órakor ment végbe előkelő közönség részvétele mellett. —• Füredi Károly, színtársulatunk jeles tagja, — mint sajnálattal értesülünk -- súlyos- betegen fekszik. — Pályázók. Bár a tisztujitás f. hó 20- ikáról elhalasztatott, de mivel a pályázatok beadásának határideje, mely f. hó 19-éig volt kitűzve, világosan meg nem hosszabbitatott, sokan beadták e terminusig kérvényeiket; köztük — mint értesülünk — mindazok, kik most is hivatalban vannak, üj pályázók helybeliek közül : Babó Ferencz a város gazdai-, Fadgyas Sándor a nyilvántartói- és (esetleg) irnoki-, Baki József és Lang Sándor irnoki állásokra; — vidékiek közül: Tcrge Dezső rendőrbiztosi-, Bosenfeld Vilmos, Szabó Árpád és Friedmann Ármin irnoki állásokra. — Az arany szabadság napja tegnap virradt fel a diák-népség aprajára-nagyjára — és le sem áldozódik ez a nap a kis iskolásokra három hétig a népszámlálás okáért. Pedig bizony tán nem is jókor kezdődik ez a vákáezió. Mikor a legszebb hóembereket lehetett volna az oskola udvarán együttes erővel gömbölyíteni! — még botot is a kezébe, — pipát is a szájába. Jaj be szép lőtt vonal Aztán meg hát igaz, hogy lehet otthon is hógombóczokat csinálni, de már még sem olyan jól esik az, mintha ott nagy csapatban egymás hátán próbálhatják ki az erejét — meg egy pár ablakon. No de hisz otthon a szomszédoknak is vannak ablakaik! •— Hó-szobrokat pedig le lehet leplezni a vásárálláson is ... . — „A tyuk is kikaparja.“ T. i. az igazságot, de bizon néha a festék is elárulja. Történt vala a múlt évben, hogy Lakos István KUN-HALAS. házát kiásták és elvittek 5 dunnát, 10 vánkost, 3 ágyteritőt — még egy üveg pálinkát is. És most megtalálták ezeket (persze a pálinka kivételével) Halka György és Kovács Elek inajsai lakosoknál a mi csendőreink. És miről ismertek rá? A lopást megelőző napokban Lakosék az ablakfáikat festették, és a sárga festékkel az ügyetlen gazdasszony bekeverte az ágyneműt. Ez az ügyetlenség lett a szerencséje, most erről a festéknyomokról ismerték föl a lopott holmikat. — 15 kiló dohányt, szép belföldi levelest találtak a csendőrük Banári Lajos bodoglári lakosnál, s mivel ő nem tudta megmondani, hogy honnan eredt, a csendőrök mindjárt tudták, hova kell vinni. — Hymen. Dr. Szabó János orvos mához egy hétre 28-ikán tartja esküvőjét Berger Emma kisasszonynyal Budapesten. — Bosenfeld Ignácz birtokos leányát Gizella kisasszonyt eljegyezte Langermann Zsigmond munkácsi vaskereskedő. „Mi értelme van egy helyi lapnak?“ Gombamódra teremnek ma már a vidéki lapok. — Kit nemzete művelődése érdekel, bizonyára nem fogja csekélyleni e tény jelentőségét, nem ignorálbatja kulturális értékét, — és nem fogja soha csak ily ridegen és kicsinylőleg venni ajkára a fenti kérdést: „Ugyan mi értelme volna egy helyi lapnak?! Hisz’, aki éppen újságot akar olvasni: ott vannak az országos hírlapok, a fővárosi napi lapok. A mi a helyi közlönyökben van, azt anélkül is nagyon jól tudjuk, mert magunk csináljuk. Igaz! A helyi érdekű dolgokkal tisztában lehetnek éppen azok, akik igy beszélnek; az intéző fők. Ok felyülről az egész testet szemlélhetik. — Úgy ám de a nemzet testének szive is van, mely mélyen a maga helyén végzi robot- szerü napi teendőjét és sem ideje, sem módja, sem alkalma nincsen rá, hogy kikandikálhasson a gépezetből — megnézni; milyen idő van о d а к ü n ? Pedig szüksége lenne rá, hogy tudja. Ha nem tudná, éppen az értelmi osztálynak kötelessége őt szűk iátköróből kiemelni, bevezetni a felvilágosultság csarnokába, hogy ott színről színre láthassa a tudomány vívmányait, a haladás eszközeit, a polgárosultság intézményeit, melyeknek magasztos rendeltetése: az emberiséget a tökélesbiilés felé vezetni, vagy előkészíteni. Ismernie kell a mai kor emberének a társadalom minden tagjának eme művészi rugókat, melyek a társadalmat társadalommá emelik és megkülönböztetik az ázsiai hordáktól — vagy pláne az „ököljog“ korától. — Ha népünk nem csupán kividről lesz kénytelen szemlélni a művelődés intézményeit, hanem a belső szervek rendeltetését, a szerkezet czélját is megérti, bizonyára több odaadással fogja megadni „a császárnak a mi a császáré; Istennek. ami az Istené.“ Erre a magaslatra azonban csakis ismeretek szerzése utján juthat el az ember. Idevezetni a nagyközönséget: hivatása a sajtónak. Azért én azt egy ezébbe sorozom az iskolákkal. A fővárosi sajtó az életiskolájának „egyeteme;“ egyetemes ismeretek közlője. A vidéki közlöny a mi elemi tanítónk, ki csak azokat a tárgyakat taglalja. melyek minket közvetlenül érdekelnek. Igaz, tanít bennünket az élet is, - eleink tapasztalati, magunk kára, vagy — a másé. — Ennyi segédeszköze azonban az ősembernek is volt a tökélesbüléshez. Guttenberg pedig rég kezünkbe adta már az ő soklövetű fegyverét — a z ólombetűt: ezt a már oly közönségessé vált privát tanítót. Mindenki vehet tőle leczkét — naponta 4—5 krajezárért; csak ne sajnálja a garasát — egy hírlapra. ügy ám, — de sajnálja! . . . Igen, mig bele nem kóstol. — Ez lesz már a vidéki lapok jelentősége, hogy ők adják a kóstolót. Ne tagadjuk! Ne vegye elő itt a kiadó sem a maga lisztáját, mely kimutatja: a társadalom mely rétegéhez tartoznak előfizetői. Beszéljen egyedül a gyakorlat, mely meggyőz, hogy a helyi lapokat éppen azok olvassák legszívesebben, kik még nem szokták meg: szellemi táplálékukra is költekezni. Várjuk be az ivadékot, mely ezt is megszokja, a mint dohányzást a ma. Ami aztán vérivé vált az embernek, azt nem nélkülözheti, ha áldozatába kerül is. Kinek ne válnék pedig vérivé a közviszonyok iránti érdeklődés?! Csak fel kell benne ébreszteni. Csakhogy érdeklődést bennünk csakis olyan tárgy támaszthat, mellyel ismerősek vagyunk, mely életünkkel, érdekeinkkel közelebbi viszonyban van. Ilyenek már a helyi érdekű dolgok. — Ebből következik is, hogy vidéki lapnak szigorúan helyi lapnak kell lenni. Kizárólag tehát csakis a lakosság közérdekeit szabad taglalása tárgyává tennie. Előtte eltörpülnek az országos dolgok. Neki nem is szabad látni a fától az erdőt. Hisz’ különben sem lehet tárgyszükibe soha. Bő anyagot szolgáltat ehoz maga csak a köz- igazgatás is. Hát még a város tudományos, közművelődési és jótékonyczólu intézményei. Közegészség, közgazdaság mind-mind felszínen úsznak a mai kor emberének gondolkozásában ; ezekre a sajtó figyelmének ki kell terjednie. — Ezért szeretem én, hogy a mi szerkesztőnk is gondoskodott a közügyek minden ágában egy- egy munkatársról. — így bizhatunk, hogy lapjában minden, ami közérdekű, nem marad figyelmen kívül; meg lesz vitatva, le lesz tárgyalva. Olyan is, ami már létezik, az is, ami még hiányzik egy modern társadalom kívánalmaiból. A sajtónak teljesen a kor színvonalán kell állnia. Ismertetnie kell mindent, ami a közügyre fontos, a közjóra üdvös: amit csak a haladás tényezőjének tud. — Nem csak ismertetni, — harczolni kell ezekért! Éppen azért önállóan kell gondolkoznia; senkivel érdekközösségbe lennie nem szabad; a szájkosárral meg kell ajándékoznia a szalonok ölebecskéit; maga pedig tudja kimondani a szabad szót fent és alant, ahol csak szükséges. Ne legyen báb, kit a kasfarba dobnak; hanem ostora a maradiságnak; de fékvetője a Hüpele Balázsoknak is. Legyen zászló, melynek lobogása lelkesít, s melyre ez a jelszó legyen hímezve: „Előre!“ Komjáthy Sándor. Ifjúsági könyvtárak. Művelt ember nem lehet az, a ki sokat nem olvas. Ez elkopott mondás, de mindig igaz. Az olvasás nemcsak kellemes szórakozást nyújt, hanem műveli az e 1 m é t és igen fejleszti abesz élő-tehetséget és afog almazó képességet. Az éleiben akárhány emberrel találkozhatunk, a kik nem végeztek iskolákat, mégis ki- érzik a beszédjükből a műveltség bizonyos foka, melyre csakis folyóiratok, könyvek szorgalmas olvasásából tettek szert. Afogalmazáshoz meg épen elengedhetetlen, hogy az embernek gondolatai legyenek, a gondolatokat pedig gondolkodásból és — a mi ehhez az anyagot nyújtja — szorgalmas olvasásból meríthetni. A jó olvasmány ezenfelül nemesíti a kedélyt és tápot nyújt aképzelö tehetségnek. „A költők fantáziája bearanyozza a rideg élete*, virágokat varázsol e földi lét prózájába.“ A festő mesterművét, az építész világraszóló alkotását csakis a képzelet segélyével hozhatja létre, mely előre odavarázsolja lelki szeme elé alkotandó művét. A képzeletet épugy ébreszteni és táplálni kell, mint a lélek egyéb erőit. De mivel? Valamikor a dajkamesék élesztgették ezt a tehetséget. De hol vannak most már mesélni- tudó dajkák? — Könyvekbe szorultak a mi időnkben a szép regék, onnan kell őket kibetüzni. Sokan'azt vetik, hogy a gyerekeket az olvasás képzelgőkké teszi, nemcsak a nemesre, de a roszra is feltüzeli a képzeletét. Ebben lehet igaz valamennyi, — de olvasmánya válogatja. Ha helyes érzékkel válogatja meg a tanító az olvasmányt, nem lehet káros hatású. A tűz is veszedelmes, ha úrrá szabadítjuk, de katlanba, kohóba szorítva valóságos áldás. — Attól is tart némelyik, hogy az olvasás e 1 v о n j a a gyermeket a rendes tanulmányaitól. Ettől bizony nincs mit tartani. Tapasztalatból mondhatom, hogy ép a legszorgalmasabb lecz- kézők esengenek leginkább az olvasnivaló után; azok pedig, a kik a labdát meg a pigét többre becsülik a lecz- kénél, bizony nem is olvasnak. Az olvasni-szerető gyermek pedig az olvasásból is tanul. Sok dolog, a mit az iskolában csak félig-ineddig értett, mikor olvas, akkor lesz világossá előtte. — Különben is csak hetenként egyszer kell az iskolások kezébe jól, nagy gonddal megválogatott olvasnivalót adni, a heti sziinetnapra, mikor ráérnek. Most alkalomszerű ezeket a szülők figyelmébe ajánlanunk, mikor karácsonyra, újévre úgyis mindenki valami ajándékot szán a gyermekeknek. Most mikor pár napig, vagy óráig tartó játékszerekre sok pénzt kidobnak ne sajnáljanak a szülők egy pár krajezárt, a mit a szép és jó olvasmányt szerető gyermek elvigyen az iskolába tanítójának, hogy az igy összegyűlt fillérekből egy kis iskolai könyvtárt szerezzen. Megérdemlené a dolog, hogy fölkarolnák az iskolaszékek! _____ V. p.
