Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1890-12-21 / 9. szám
Dezcember 21. KUN-HALAS. 1890. Az itt közlötteket a magunk számítása szerint adjuk.), Meghalt összesen 569 egyén (1888-ban 477). És ezek közül 10 óven aluli gyermek 290. tehát 51 °/o volt; e gyermekek közül egyedül roncsoló toroklobban és torokgyíkban elhalt 159, az összes halottaknak 21 %-a. Tanulságos tudni, hogy az elhaltak közül 231, azaz 41 °/0 orvos segítsége nélkül boldogult meg. — Ha a népesség mozgalmát a vallásfelekezetek szerint vizsgáljuk, meglep az a tény, hogy a legkedvezőtlenebb arány a reform . felekezet- nél mutatkozik. A születés e felekezetnél aránylag a legcsekélyebb == 8.74 °/0, mig a katholi- kusoknál ez az arányszám 4.50 %-ot, a zsidóknál 4.38 °/0-ot mutat. A halálozás viszont a reformátusoknál relative is a legnagyobb = 8.59 °/0, mig a katholikusoknál 3.38 % és a zsidóknál === 0.95 °/0. — Ez utóbbiaknál a kedvező arányt az életviszonyaikból és életmódjukból kell kimagyaráznunk. — Azonban nem magyarázhatjuk ki az életmód különböző voltából a reformátusok és katholikusok között mutatkozó nagy különbséget. — (Ezer lélekre esett 37 születés, 36 halálozás a reformátusoknál, 45 születés, 34 halálozás a katholikusoknál). — Talán nem messze járunk az igazságtól, ha azt hisszük, hogy alakásviszonyokban és a felekezetek területi elosztásában rejlik a dolog nyitja. Mig ugyanis a reformátusok zöme a város tóparti ősibb részében húzódik meg, hol a lakások is primitívebbek, nedvesebbek, fülledtebbek, — addig a katholikusok túlnyomóan a város keleti, újabb részét lakják, hol az épületek is kényelmesebbek, szellősebbek. — Tehát: „keletre mag у a r !“ II. A művelődés (vagy mint a jelentés nevezi: „tanügy“) dolgában sem igen dühöngött az egészség. Mikor 2408 tanköteles közül 916 (tehát 38 °/o) nem lát oskolát, az bizony beteges állapot! — De nini; itt a zsidó oskolásoknál valami hiba van a kréta körül. 84 zsidó tanköteles gyerek volt, ezek közül — a jelentés szerint — községi iskolába járt 8; le- ánynöveldébe 4, gimnáziumba 11, zsidó iskolába 35 (csak?), ez összesen 58; de azért a 84 közül az „iskolába nem-jártak“ között egy sincs felsorolva; — itt vagy az adatszerzésben, vagy az adatközlésében hiba van. Ej, ej! polgármester úr, hová tette Ön azt a 26 zsidó gyereket? . . . III. Az erkölcsös élet mintha kezdene erőre kapni. Az 1888-ik évhez képest 68 lopási esettel kevesebb látszik; az előbbi évben ugyanis 348, az utóbbiban 280 lopás lett bejelentve a r e n d ő r s ó g n ó 1. Hja! persze, de hát a csendőrségnél?! Bizony ezt is közölhetné a jelentés a statistika kedvéért, hisz a csendőr- sóg a polgármesterhez is minden esetben jelentést tesz. Ez a javulás tehát alighanem csalóka látszat. — Ellenben 358 volt a rendőrség által elintézett к i h á g á s i eset, 42-vel több mint 1888-ban; a 16,726 lélek közül tehát minden 1000-re 21 esik olyan, a ki к i h á g, magyarán: kirúg! A cselédek közt azonban igen egészséges az arány; 750 férfi- és 350 nő-cseléd van a városban; mindegyik nőcselódre 2 */, férficselód esik; a szolgálók nem panaszkodhatnak. IY. Igen érdekes adatokat közöl a jelentés a vasúti áruforgalomról. — Kivitelünk volt 285610 métermázsa, ebből magúk az u. n. „őrlemények“ (gabona, kukoricza, köles stb.) tettek 2 0 5 9 00 mmázsát; persze, hogy a „behozatal“-ban nem szerepelnek a ga- bonanemüek; ki hozna Dunára vizet? Gyümölcs, szárnyas állatok, gyapjú persze szintén csak kivitetett. Az ideérkezett 216790 mmázsa áru között legnagyobb tétel (114495 mm.) a „darab áru“ vagyis bolti portékák és ugyancsak feltűnően nagy tétel (23650 mm.) a behozott liszt. A honnan annyi gabona kimehet, onnan nem volna szabad egy krajczárnak sem kimenni lisztért. Maga a jelentés is helyesen emeli ki e feltűnő jelenséget, mint olyat, mely világosan mutatja, hogy milyen csekély nálunk a vállalkozó-szellem ! A színházból. Vendége volt a héten — a színtársulatnak. Ser főző Etelka urhölgy, ki nyáron a városligeti színkörben játszott, s jelenleg Szabadkán működik, lépett föl két estén, kedden a „Királyfogás“-ban. szerdán a „Parasztkisasz- szony “-ban. Azt mondtuk, hogy a társulatnak volt a vendége, mert bizony a közönségé nem volt. Valóban lehűtő hatással lehetett egy ilyen vendégre az az üresség, mely mind a két estén, de különösen kedden, az első széksorokból elébe tátongott. Mi megtudjuk érteni a dolgot, s nem is riadunk vissza megmondani az igazat mind a kétfelé, úgy a társulatnak, mint a közönségnek. —• Az eddigi repertoár háromnegyedrészben tartalmilag csekélyebb kaliberű, de mégis olyan darabokból volt összeállítva, melyeket a mi jó izlósii közönségünk csak a kellő fényes kiállításban élvezhet, a mihez pedig a társulatnak ereje nincs. Ez egy. — A másik meg az, hogy öt előadás hetenként kimeríti a publikumot; 3—4 jó előadás talán anyagilag is többet érne 5 gyengébbnél. (E részben a hatóság intézkedhetnék az engedély megadásánál.) — Hozzájárul ezekhez az a külső ok, hogy egy pár előkelő család gyászban is van. Végre el kell ismerni, hogy a vendég neve még nem oly népszerű, hogy szélesebb körökre vonzó hatása lenne. Mindezeket fontolóra véve a közönség távolmaradását lehet értenünk, de vele egyetértenünk nem ! Ahármilyen jó- és kényes ízlésű is a mi intelligeneziánk, nem szabad a nagyvárosi színpadok mértékét alkalmazni i 11; s mivel ezt a mértéket meg nem üti a társaság, tőle a pártolást megvonni. Denique a társaság még sem oly gyöuge, hogy előadásait élvezni ne lehetne, sőt vannak egyes tagjai, kik akármilyen színpadon megállnák helyöket. Azután meg, ha egy pár család gyászban van is, hát a jobbmódúak zöme, a mi 80 virilisünk, vagyonosabb kereskedőink hol maradnak? És végre ha nem országos hirü volt is az a vendég, magát a tényt, hogy az igazgató megszerezte s hogy ő eljött hozzánk, nem lett volna szabad méltánylás nélkül hagyni. Egyéb okát a hidegségnek elvégre nem találjuk, mint az óriási közönyt, mely a mi közönségünknél —- fájdalom — mindenben tapasztalható. Magukról az előadásokról kevés a mondanivalónk. A vendég csinos színpadi alak, játékán meglátszik a rutin, a magasabb registerek- ben hangja is kellemes. Megjelenésekor taps fogadta, s az I. felvonás végén kihívással tüntették ki. A Királyfogásban mellette azért nem feledkezett meg a közönség a mi primadonnáinkról, Szilágyi Etelkáról (Amadil), s P. La ку Eugéniáról (Lola), s ezeknek szépen énekelt duettjét zajosan megtapsolta; — а II. felvonásbeli sikerült hatos jelenetet („A szökés párosán“), melyben a három primadonna egyfelől, másfelől Gyarmat h у (Bernardo), Polgár (Kopek) és В á t о s i (Eadzivill) ügyeskedtek, megkellett ismételniük. Nem hagyhatjuk említés nélkül а II. felvonás végjelenetét, melyben úgy a rendezés mint a „lengyel himnus“ előadása korrekt volt. Röviden vissza kell emlékeznünk a múlt szombat estén (13-án) előadott „Hoffmann meséi“-re, melyben Szilágyi Etelka (Hoffmann) és О 1 a s z n é (Miklós) csinos egy pár kebelbarát volt, Gyarmat h у a szolgák szerepeiben és Polgár (Spalanzini, Crespel) jól játszottak, legjobb azonban P. Laky Éugénia volt, ki úgy a fabáb Olympia fárasztó szerepét, valamint a beteg Antónia alakját egészen jól ábrázolta, s énekével hatást keltett s tapsot aratott. Szerdán a „Parasztkisasszony“-ban igen talpra esett volt Dajka „Fidibusz Friczije ;“ Gy arm a- thynak, ki e darabban Rezeda Marczelt jelesen alakította, leghatásosabb szerepe volt csütörtökön Knabea „Miniszter előszobájában.“ Akinek érzéke van az előadás finomabb niianszai iránt, az Gyar- mathy játékában valóban élvezetet talált. A függöny legördülte után kétszeri kihívással tüntette ki e derék színészt a közönség. Ugyanő mulattató alakot csinált ez estén még Geierből a „Pajkos diákokéban, mely darabban kívüle Szilágyi Etelka és О 1 a s z n é, mint csinos diákok említendők. Polgár a csizmatisz- titó és P. Laky Eugénia (Lizi) szintén jelesek voltak. Az előadás után eléggé sikerült látványosság volt a tableau: „Krisztus Pilátus előtt.“ A csütörtök este a II-ik bérlet kezdete volt, s ez okozta, hogy az első sorokban intelligens publikumot láttunk. Tegnap este „Gáspáronо“ került színre. Beuodzo szerepében az újonnan szerződtetett tenor ista Szabó József ez estén mutatta be magát. — Ma este Tóth Ede népszínműve „A toloncz“ van műsoron. Az első fecske. A főgimnáziumi ifjúság pénteken este a vendéglő nagytermében jótókonyczélu, hangversenynyel egybekötött tánczest.élyt rendezett. A műsor minden darabja kitünően sikerült. Különös dicséret illeti Kornis Gyulát, ki két monológja eljátszásával egészen felderítette a közönséget. A zene és énekkar működésén Balogh László tanár szakavatott vezetése látszott. Dekányi Árpád tanár pedig egy élőképet rendezett az ókori görög életből. A tablóban intelli- gencziánk legszebb hölgyei közül Babó Ida, Balogh Mariska, Kiss Jolán, Kiss Mari, Pázsit Erzsiké, Zámbó Ida és Zseni Eszter kisasszonyok vettek részt. A tündéries kép, a ragyogó jelmezek elkápráztatták szemeinket. Nem tudtuk az egyes alakok elragadó tartásában, vagy a kép szinpompájában, vagy pedig összhangzó egészében gyönyörködjünk-e jobban. Mily kár, hogy ilyenkor olyan rövid az az egy perez! Mert a másik perezben már a függöny legördült, a görög tűz ellobbant s a tüneménynek egyszerre vége lett, mintha csupán csak valami látomány lett volna s nem is közönséges földi valóság. 'Szép jelenete volt végül a „műsor na k,“ mikor a hálás publikum lámpák elé idézte — a főrendezőt, Dékányi Árpádot. Azt hiszem, ilyen est után ő is bátran meg lehet magával elégedve. De még az ifjúság is! hogy sikerült estélyére összecsábitania a közönség szine-javát. Zsúfolásig volt az a nagy terem. A keringő párok, amint rohantak, mint valami fényes üstökösök, — beli sokszor vetődtek ki pályájukból. Hanem az ilyen kis szabálytalanság egy mákszemet sem zavarta meg a forgó világrendet; sőt még fokozta a jókedvet, a vidám hangulatot. A négyesekben a kolonnok szemet gyönyörködtető sűrű falank- szokat képeztek, annyira sűrűt, hogy az embernek kedve lett volna — ha nem is „a ház oldalát,“ — de legalább a színpadot kirúgni. Az animo a mulatság végéig, hajnali három óráig tartotta együtt a vigadó fiatalságot. Sok ilyen estély még a tél folyamán! s akkor nem fogjuk rá, hogy Halas társas élete pang. A jelenvolt díszes hölgyközöuségből a következők neveit sikerült föl jegyeznünk: Asszonyok : Dr. Babó Mihálvnó, Babó Jánosné, Babó Benőné, özv. Bulcsu Ká- rolyné. Berki Antalné, Bátosi Endrénó, Csontó Lajosné, Dékáni Ernőné, Dr. Dobozy Istvánná, Fridrich Alajosné, özv. Fridrich Sándorné, ifj. Gál Istvánná, özv. Haupt Gezáné, özv. Hamar Andorne, Hodossy Pálnó, Hirháger Károlyné, Hodossy Petemé, özv. Halasi Lajosné, Kiss Lászlóné, özv. Kurka Ferenczné, Kohn Lipótné, Lőrinezi Jenőnó, Mészöly Istvánná, özv. Dr. Molnár Istvánná, Martini Katalin, özv. Nagy Ferenczné, özv. Oláh Józsefné, Péter Dénesnó, Péter Kálmánná, Papp Mihályné, özv. Dr. Pázsit Antalné, Pázsit Istvánná, özv. Paksy Károlyné, Roucsek Józsefné, Sziládv Áronná, Schilling Edóné, Sokét Józsefné, Szathmáry Sándorné, Stimakovits Istvánná, özv. Tömösközi Lajosné, Tóth Imréné, Zseny Mérné, Dr. Zilah Benőné Zámbó Jánosné, Balogh Lászlóné. Kisasszonyok: Babó Irma, Babó Ida, Bulcsu Viola, Benyák Ida, Balogh Mariska, Babó Mariska, Csontó nővérek, Deák Vicza, Fúró Nellike, Fridrich Giziké, Gál Eszter, ifj. Gál nőv írek, Hoffer Mari, Hamar Erzsiké, Hodossy nővérek, Hirháger Lucza, Kiss Jolán, Kiss Mari, Kecskeméti Erzsébet, Mészöly Berta, Mészöly nővérek, Oláh Zsófika, Pázsit Erzsiké, Paczolai Erzsiké, Pázsit Juliska, Roucsek Nellike, Róbók Zsuzsóka, Szilágyi Etel, Szilágyi Berta, Zseny Margit. Zseny Eszter, Zámbó Ida. HÍREK. *** Feliér Karácson. Pilleszárnyon, lengő libegőssel nesztelenül hullva indultak felülről fehéres felhőkből piczi hócsillagok , néma megadással föléje simulva a megkeményült földnek. Egyre-másra többen, mindegyre sűrűbben, káprázatos tánczczal szemet vakítóan röpködnek a szárnyát se rezzentö csendes levegőben. Kérdezzük meg őket: „Honnan jöttök, honnan ? „ Onnan a magasból küldöttek le minket.“ — Mit akartok itten? Küldöttek, eljöttünk ünnepi követnek. A nagy palotákat, kicsike kunyhókat beterítjük egyforma fedéllel, igy prédikáljuk szótlan az egyenlőséget; az óvatlan veteményt elfagyástól védve példázzuk a kéretlen g у ám olit ást, mely olyan jól esik a gyönge védtelennek; ragyogó fehér
