Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1890-11-23 / 5. szám

November 23.

KUN-HALAS.

1890.

magára vonatkoztatja a mondottakat. Ő a szüret előtt azért sürgette több iroda felállítását, mert belátta az egy iroda elégtelenségét, de csakis a közjó érdekében tette, s nem ismeri el, hogy személyeskedés vezérelte volna. Hat irodát indítványozott, három állíttatott is, a mi bizonyítja, hogy az ő indítványa nem volt alaptalan. Kijelenti, hogy a tanács tisztességében bízott és bizik, de ez nem zárja ki, hogy ha valakinek helyesebb véleménye van valami kérdésben, azt itt ki ne fejezze.

Dr. Babó kijelenti, hogy a 3 iroda felállítása nem Tóth János érdeme, mert ez iránt szóló már előbb érintkezésbe lépett úgy a bérlővel valamint a rendőrkapitánynyal. Különben az izgatottságot nem is a felesleges irodák kérdése okozta, hanem a képviselőtestület magatartása, midőn előbb helytelenítette az elöljáróság intézkedéseit, s bár törvénybe ütközőnek találta a tanács által kiadott értesítésben foglalt rendelkezést mégis azt végrehajtani rendelte, mi oly ellene mondás, melybe egy képviselő-testületnek beleesni a közrend érdekében nem szabad, s az ingadozást és bizonytalanságot emelte, hogy a közgyűlés a miniszteri ismeretes táviratok után — egyszerre elismerést szavazott ugyanazon intézkedésekért, melyeket előbb törvénytelennek nyilvánított, az eredmény pedig beigazolta, hogy a tanács törvényes alapon állt, s a lakosság érdekét kellően megvédte mint azt mindenki elismeri.

Dr. Dobó Menyhért a múltak rekriminá- cziójánál fontosabbnak tartja, hogy mit tegyünk a jövőben. Indítványozza, hogy mielőtt a közgyűlés határozna, szereztessenek be egy kiküldendő bizottság vagy tisztviselő által adatok, esetleg a bérlőtől is, melyek alapján a kívánt bérösszeg elfogadhatóságát mérlegelni lehessen. E nélkül a kérdéssel foglalkozni nem lehet.

Török Elek ugyanígy nyilatkozik, s egyszersmind fölhívja a figyelmet arra, hogy a most megajánlandó bérösszeg az állam által jövőben is irányadónak (és pedig valószínűleg minimumnak) fog tekintetni, ezért óvatosságra int.

Dr. Babó felvilágositáskép megjegyzi, hogy a bérlő egy szóval sem jelentette ki készségét, hogy a fogyasztási adó jövedelemre vonatkozó adatait hajlandó eUlegesm a város rendelkezésére bocsátani. — Gyulai „megható“- nak mondja bérlő ajánlatát, de az is „megható1' volt, mikor a városra ráígért. Csak használja bérlő tovább, ha a bejelentéseket kiki szabályszerűen teszi, kellemetlenségtől nem kell tartani. — Schilling Ede elejtendőnek véli a kérdést, mert ha a bérlő előlegesen adatokat nem ád, a bizottság kiküldése is fölösleges. — MéTojásnak fényes fehér, meg halvány hus- szinii héja villanik sóvár szemünk elé a kas fenekéről. Boldog tojás, melyet, még tán Halason tojtak, vagy legalább is Halasról jövet hozott napvilágra szorgalmas tyúkjaink termékeny iparkodása ! Boldog tojás

.........Egy megfejthetlen

rejtély, melyben benne van a világteremtés titka. Egy még ki nem pattant gondolat. Melyik lett előbb: a tyuk e vagy a tojás? — A tojás mindenesetre előbb való, mert olcsóbb és azért egy egész sült csirkét eszik meg benne a halandó, — ahogy az orvos urak szokták biztatni az üdülő beteget. Boldog tojás, halasi tojás 1 S z e g é n у Colombus, aki nem érhette meg azt a nagy örömet, hogy ezzel csinálja meg azt a hírhedt experimentumot. Bezzeg megcsináljuk mi. Kifizetjük az árát Bacsóné néninek, aki pedig akár ingyen is idadná — nekünk, aztán elvisszük a hónapos szobácskába és megsütjük rántotténak, — nem a nénit, hanem a tojást.

Sokat „kúráltam“ — érzem. Ne érje bán- tódás érte a toliamat. Egy tojást én is adok a Szerkesztő úrnak, költse ki. Kúráljon n e- k ü n к vidékieknek. A mi számunkra csinálja az újságját. Az otthonlevőknek akár el is mesélheti élőszóval, ki is publikáltathatja. I)e mi az olvasásra vagyunk szorulva. Adja tudtunkra, kik haltak meg, hogy legyen kiket sajnálnunk; hogy kik születtek és kik fognak születni, hogy legyen kikkel örülnünk; kik házasodtak, hogy 'legyen kiket irigyelnünk. Szóval a „hírek“ rovata meddő ne legyen soha. De aztán úgy ne járjon, mint egyik boldogult elődje, a melyiknek a „személyi hírei“ között egyszer nagy örömünkre azt olvashattuk, hogy: — „A ménlovak megéretek." Szőke Barnabás.

szöly István azt hiszi, hogy a birtokosok alakulhatnának, s átvehetnék a bérletet, de a város nem. Id. Gyenizse Antal szintén az ajánlat elfogadása ellen szól. — Tóth János még azért is mellőzendőnek tartja az ajánlatot, mert ha nyereségre számítani lehetne, bérlő bizonyára nem adná át. — Balázs Imre szerint igy van jól, a hogy van; igy legalább megvalósul az egyszeri „mórtékletességi egylet“- szándéka a lakosság önmegtartóztatása által; legalább nem élünk olyan világot, mint azelőtt, mikor a kötözködő gyereket is azzal csitították: „Ne sírj fiam, nesze egy ital bor!“ — Dr. Dobó erre megjegyzi, hogy a mérsékelt borivás, nem baj, sokkal veszedelmesebb a terjedő pálinka-iszákosság. — Ezek után kimondja a közgyűlés, hogy a bérlő ajánlatára a város nem reflektál.

12. A mértékhitelesítő eszközök árából hátralékos 653 frtot a kereskedelmi miniszter sürgetésére befizetendőnek mondja a közgyűlés, de mivel e hitelesítő körhöz több község (Majsa, Szánk stb) tartozik, ezektől behajtandó lesz a rájuk eső rész.

13. A városi képviselő választásokhoz az igazoló választmány két tagjává Török Elek és Mészöly István választatnak meg.

14. A Bessnyei-féle fundus-csere ügyében a belügyminiszter mindkét alsó fokú határozatot megsemmisítette, mert a törvényes kellékek a határozat-hozatalnál nem tartattak meg. — Tudomásul vétetik s a községi törvény 110. §-a értelmében a szabályszerű határozat-hozatal 1891. január 23-án tartandó közgyűlésre kitü- zetik. — Tudomásul veszi végre a gyűlés;

15. a megyének azt a határozatát, mely- lyel a kórházi, építészeti (1889. évi), és a vasúti (1882—85 évi), — továbbá az 1888. évi árvapénztári számadásokat jóváhagyta.

A közgyűlés pontban 12 órakor ért véget.

A „Hét“ életéből.

. . . Most ugyancsak zajos íiczkó volt ez a mi „Hetünk“. — Hogyne mikor ezrivel csőditette össze a vásáros népet. A „zóna“, a kocsi utak, gyalogösvények csakúgy öntötték az embereket a központba, a vásárállásra; mint mikor a laposok vizeit összefoiyatják egy csatornába.

Az első nap kora hajnalában inár gágogás-hápogás figyelmeztette a lakókat, hogy indul a népvándor — akarom : ludvándorlás. Mire világot gyújtott a nap, fehér volt a vásár fél m»zeje a bizsegő tollasoktól. Össze lse lehetne vetni: hány ezer?! — Kitipegett ebbe a vásárba tán valamennyi — halasi „liba“! . . .

De hát, szép dolog is az a vásár! Kivált ha az ökör árából telt véna ki a mándli, — a rámás csizma, — meg a piros kendő, — selyem-viganó ára; amit mind az erzsébeti vásárba szokott venni magának is, az „embernek“ is a halasi menyecske. De hát hiába — azt mondja az „Írás“: Ólba szőke! . . .

A műveltség fokmérőjének a szappanfogyasztást tartják. Legtöbbet fogyaszt pedig maga — a szappanáruló ; kivált ha egyik-másik vevőjét sikerül jól „beszappanoznia.“ — Nem csoda hát, ha két szögedi kofa még különösebben is kiakarták tüntetni magukat a műveltség pálmájáért; s tudva azt, hogy a mosás igen sok szappanfogyasztással jár, hozzákezdtek egymás „szapu- lásához“. Mikor pedig már nem győzték a „szennyest“ a fejit is megmosták a másikójuknak. Ez azonban fura egy munka; mert, — mig az ember a más szennyesét mossa, — a maga ruháját keveri be. így esett folt a szegedi komaasszonyok — becsületén is. Ekkor aztán a férjfiaik — látva, hogy a „tisztálkodáshoz“ most már nem elegendő csak a „mosdatás“, hozzákezdtek a törül- getéshez is (t. i. képen töriilgette egyik a másikát).

De mert az asszonyok csak ismét bemártogatták a lébe egymást: az erősebb nem neki türkőzött a sulykolásnak. Ennek csattanásaira azonban már csak ott termett a nép áradaton keresztül egy Harcsa- bajuszu rendőr is ; (eddig: „mosta kezeit“ !) Most azonban a serény munkások számára a „porcziókat“ kezdte el osztogatni. Különösen traktálta nyak-leveseivel a kisebbik szappantőzsért. Hogyne mikor ez még kiöltötte rá a nyelvét (már t. i. amint torkon ragadta!) Volt is dolga a puskatusnak! Mig aztán kiadta a jelszót! „gyertek!“ A deliquensek azonban jönni nem akarván, muszáj volt menni nekik. A „menni-muszáj“ pedig olyan produkczió, hogy az orrukkal is túrták a földet.

No szappanosok, ha ide-kiinn beszappanoztátok egymást, oda-bent majd — megborotválnak!

Még a „vásári zajon“ is túl akart tenni a „48-as kör“ vasárnapesti bálja. Hanem az itteni pör-patvar hazafias szellemű szokott ám lenni, kivált úgy hajnal felé. — „Ne engedj a 48-ból! — kezdődik a vita, hogy szinte a szomszédoknál is álmot űz az „elvi eltérés“ pu- fogó szava. De még rosszabb különben, ha „helyben

hagyják“ egymást hatalmas „alkotmányaikkal“. Ott terem azonban a rendészet „osztó igazságával“. Justitia istenasszony mérlege ez; szeme bekötve; amennyiben nem nézi, hogy kire mennyit mér .

Az intelligentia értekezlete egy három tagi. bizottságot bizott meg a farsangi mulatságok előkészítésével. Beh szeretném, ha ez a bizottság a publikumot minél többször jégre vinné.

No, igen ! Mert, ha még úgy к i c s i p i is mindenki magát a bálra, vagy, ha még úgy b e c s i p is azon: csak nem foghat ott soha olyan kellemesen mulatni, mintha érzi, hogy a szabad lég friss szele c s i p t e к i a két piros orczáját. К i a m a n ó.

HÍREK.

— Az uj főispán, Beniczky Ferencz a holnap — 24-ón — tartandó megye-gyűlésen teszi le az esküt s foglalja el a főispáni széket.

— A legtöbb adót fizető városi képviselők 1891-ik évre megállapított névjegyzéke a következő sorrendben tünteti föl a virili- seket: — Takarékpénztár 1568 frt 59 kr. adóval, — Dr. Farkas Imre 1423 frt 86 kr., Csaba Ferencz (Pataj) 1203 frt., Kolozsváry Kis István 726 frt 80 kr., ifj. Szüry István 573 frt 99 kr., Tóth János 567 frt 10 kr.. Bikády János 523 frt 40 kr., Kolozsváry Kis Sándor 521 frt., Schilling Ede 471 frt 22 kr.. Ónodi János id. 439 frt 81 kr., Bibó Dénes (Sznnyog-puszta) 428 frt 66 kr., Vári Szabó István 424 frt 04 kr., Török Elek 384 frt 58 kr., id. Gál Lajos 358 frt 86 kr., Szuper József 351 frt 92 kr., Bibó György 348 frt 30 kr., Mészöly István 336 frt 05 kr., id. Halász D. Ferencz 331 frt 27 kr., Végh István 323 frt 60 kr., Hofmeister Illésnó özv. 274 frt 25 kr., Hofmeister József 274 frt 25 kr., Pázsit István 271 frt 89 kr., Dr. Babó Mihály 266 frt 1,6 kr., Péter Dénes 256 frt 51 krajezár, Szilády Áron 256 forint 28 krajezár, Besenyey Károly 253 frt 40 kraajezár, Zseny Ferencz 244 frt 94 kr., id. Pázsit Sándorné özv. 226 frt 40 kr., Véber István 225 frt 68 kr., Király Gy. Károly 228 frt 18 kr., Dr. Pázsit Antalné özv. 212 frt 97 kr., Fridrich Alajos 211 frt 86 kr., Pázsit József 211 frt 03 kr., ifj. Gáspár K. Imre 207 frt 67 kr., Bergl Mór 205 frt 15 kr., Mákos Oz. József 202 frt 04 kr., id. Gál István 198 frt 95 kr., Dr. Dobó Menyhért 198 frt 02 kr., Zseny Mór 190 frt 08 kr., Berki Antal 187 frt 78 kr., Csontó Lajos 184 frt 52 kr., Kriegner Kálmán 181 forint, ifj. Pázsit Sándor 180 forint 94 krajezár, Fridrich Aiajosné özv. 176 frt 25 kr., Dr Tóth Józsefnó özv. 175 frt 07 kr., Zseny István 174 frt 74 kr., Szalay László 174 frt 39 kr.. Pázsit Imre 173 frt 83 kr., Nagy Pál Sándor 172 frt 70 kr., id. Gyenizse István 170 frt 12 kr., Turóczy István 170 frt 12 kr., Zilah János (közép) 168 frt 91 kr., Vájná Sándor 168 frt 74 kr., Hoffer Endre (Szeged) 167 frt 88 kr., Gyárfás Istvánná özv. 165 frt 84 kr., Fero I). Imre 163 frt 12 kr., Sándor Imre 163 frt 08 kr., id. Matkó István 162 frt 64 kr., Csonka B. Ferencz 162 frt 57 kr.. Gyenizse Antal 162 frt 20 kr., id. Fi gura István 156 frt 42 kr., Rébék Imre 155 frt 33 kr., Topán Mihály 155 frt 31 kr., Kellner Dávid 154 írt 22 kr., Vájná János 153 frt 64 kr., Borbás István 150 frt 55 kr., Vatamányi Sándor 148 frt 74 kr., Práger Lipót 146 frt 81 kr., Nagy Tóth Mártonná özv. 146 frt 75 kr., ifj. Suba Imre 145 frt 89 kr., Ifj László István 143 frt 19 kr.. Schön József 142 frt 90 kr., Török István 140 frt.. Pap Károly 140 frt., Tóth B. István 138 frt 83 kr., id. Kovács Istvánná özv. 137 frt 64 kr.. Szekér Józsefnó özv. 135 frt 39 kr, Modok Sándor 133 frt 51 kr, Krammer Ferencz 132 frt 91 kr, Péter Károly 131 frt 69 kr. adóval.

— Halálozás. — Súlyos csapás érte id. Gál Lajos mérnököt, takarékpénztári könyvelőt nejének szül. Thuróczy Janka asszonynak Csütörtökön, f. hó 20-án történt elhunytéval. Őszinte a részvét a példás anyát vesztett, köztiszteletben álló család iránt.

— A csendőr-őrsöt Várady Ede csendőr-hadnagy e hó 17. 18. és 19-ik napjain megvizsgálta s mindent rendben talált.

— A farsangon rendezendő mulatságok ügyében —- mint előbbi számunkban jeleztük — ma egy hete értekezletre gyűltek egybe az in- telligenczia érdeklődő tagjai. A közöny jegét megtörni, pezsegővó tenni a társadalmi élet lassú vére-keringósét, ezt az óhajt hangoztatták a je-