Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1890-11-16 / 4. szám
November 16. * KUN-HALAS. 1890. város: a kultúra, a humanismus, saját hirneve, a reputáeziója emelése érdekében ; és aztán tessék még egyszer körültekinteni és elméjükben fölkutatni és ujjaikon sorra szedni, hogy mit tehetett volna azzal a másik tekintélyes testülettel, az egyházzal karöltve! — és aztán tessék húzni egy lineát, aláírni eredményül azt a moralis nagy minust, és szidni érte-------a viszonyokat! De mégse bántsák Önök a „Viszonyok“-at. Türelmes, jó teremtés az. Eá lehet fogni mindent és ő nem tiltakozik ellene. Siket-néma szegény; nem hede- rit az emberek beszédjére, csak csinálja egyre a maga szövevényét a maga szövőszékén zajtalanul, csendesen. A fonalát ha összekuszálta, majd kibonyolitja. Csak egy piczi kis jóakarattal kell segíteni rajta, mikor az összegubalyodott fonál végét keresi. A régi temető kérdése van ismét napirenden. Egy darabka kell belőle a városnak, a többire az egyház akar gimnáziumot építeni. Ki ne látná itt a fonál végét, a kinek a lelki szeme jó ? Csak le kell hajolni érte és kezébe adni a „Viszony ok“-nak. Beszéljünk prózában. Adja oda az egyház azt a részt kárpótlás nélkül a városnak, ez meg hagyja meg a többit az egyháznak rekriminácziók nélkül, vagyis szüntesse meg a telekkönyvi pert, mely úgyis csak alszik. De ez még nem elég. Ez csak elejét venné egy újabb bajvivásnak, a kisajátítási pernek, de ezzel még nem volnának bekötözve a régibb sebek. Ezeket kellene behegeszteni! Van-e elég lélek Önökben egy szép tettre, egy nemes elhatározásra ?! Az egyház gimnáziumot tervez arra a térre; a művelődésnek egy újabb, szebb templomát, a hazafiságnak egy dicső hajlékát, hova messzeföldről jönnek igaz magyarokká lenni idegenajku vidékek gyermekei; a városnak egy ékességét, melyre büszkén tekinthetnénk, melyet dicsekedve mutogathatnánk az idegennek: „Nézd, ez a mienk!“ A mienk! Azzá kell tenni! Legyen édes mindnyájunké, hadd monddatja Bém tábornokkal, hogy Aradon Görgei Arthur 38,000 emberrel fedezi Arad és Temesvár közötti vonalat, illetve a magyar hadsereg szárnyát; az okmány tartalmát, közlöm tudomás végett, mert az esetleg megsemmisítendő, ne hogy az ellenség róla tudomást vegyen; szóval fogja ez esetben értesíteni a fővezér tábornokot. A valóban fontos megbízatás veszélyeire nem is gondolva, ügyünk vógdiadalában rendíthetetlen bizalommal, nemes kötelességérzettel, alig egy óra múlva már mint marhakereskedő rendes útlevéllel ellátva Badua felé útban voltam s embereim 40 drb vágó-marhát hajtottak utánam; sok kaland után az ellenséges zárvonalon, •— daczára a szigorú vizsgálatnak, —• keresztül hatolva, a reám bízott okmányt Bém tábornoknak személyesen kézbesítettem, s másnap déli egy óra tájban a temesvári csata színhelyén a további parancsot vártam. Néhány órával később már útban voltam Arad felé azon szomorú jelentéssel, hogy a csata elveszett, az Arad felőli vonal Görgei által fedezve nem volt, s a lugosi útvonal másnap délig a kormányzó részére nyitva fog tartatni. A csata napján éjjel 12 órakor Arad várában, a kormányzó előtt, jelentésem megtettem, s ez alig egy fél óra múlva egy kétlovas kocsiban nehéz szekér kíséretében Kadna felé el utazott. hassa minden polgár: nekem is van benne egy fillérem, én is adtam hozzá egy téglára-valót! Egy 18,000 lélekkel bíró város, melynek egy kis vármegyével vetekszik a határa, hogyne bírna meg egy kis segedelmet, melyet odanyujtana a szépet- akaró egyháznak barátságos kéz-szoritás- sal a kibékülés zálogául! Minek összeget emlegetni! A menynyit méltónak tart magához a város, a mennyit megbir egy parányi erőfeszítéssel, annyit adna; — hisz nem ingyen adná, hanem cserében azért, a mit nyerne egy díszére váló intézettel, cserében azért a nagy nyereségért, a mi vele járna a kibéküléssel. Város atyái? Van-e elég lélek Önökben egy szép tettre, egy nemes elhatározásra ? De a mikor határoznak, csak a saját lelkiismeretűk intésére hallgassanak, ne erre, a mi itt van elmondva; hisz ez csak — egy czikk az újságban, — — — egy hang a pusztában! — Eppur si muove! _mm— E czikket megjegyzés nélkül adjuk, s vele kapcsolatban az ügyállás tisztázása czóljából ide iktatjuk a város tanácsának múlt hó 28-án 1212/7388. sz. alatt hozott határozatát, melyet e héten közlöttek lapunkkal: „A halasi ref. egyháztanácsnak f. évi Október hó 18-án kelt 33. sz. végzésében foglalt azon kijelentés, mely szerint a régi ref. temető rendezése tárgyában f. évi Szeptember 20-án kiállított, a városi tanácsnak f. évi Szeptember 23-án kelt 1099. sz. végzésével jóváhagyott vázrajzot elfogadva, s annak alapján leendő rendezéshez hozzá járul, tudomásul vétetik, s ennek folytán határozatikig kimondatik, hogy a régi ref. temetőre vonatkozó rendezés oly értelemben, hogy abból vázrajznak megfelelően 782 □ öl terület város javára lejegyzendő lessz, végleg megállapítva s mindkét részről elfogadva van, ellenben a lejegyzendő területért a ref. egyháztanács által követelésbe tett 1500 azaz egyezer ötszáz frt kárpótlási összeget illetőleg, ámbár készséggel beismertetik, hogy a forgalmi érték szemelőtt tartásával mérsékelten számíttatott fel — tekintettel arra, hogy : a lejegyzendő terület részint alakjára nézve, részint pedig alacsony fekvésénél fogva ref. egyház részére visz- szamaradt területtel együttesen czólszerüen alig használható fel, figyelembe véve, hogy a rendezés által visszamaradó rósz szabályos fekvésénél fogva értékben emelkedik, tekintettel a város vagyoni körülményeire is, felkéretik a ref. egyháztanács, hogy a kárpótlási összeget 1000 azaz egyezer frtra mérsékelni szíveskedjék; a városi tanács azon felfogásból indulva ki, hogy: város és egyház a köztekintetekből fenforgó érdekközösségnél fogva egymással szemben a méltányossági álláspontra kell hogy helyezkedjenek, s mindenkor egymást kölcsönösen támogatva, akkor, midőn az minden jogsérelem nélkül eszközölhető, egymás javára engedmény, sőt áldozatra is késznek kell hogy legyenek, mert város és egyház összeforrva lóvén, feladatának mindkettő csak akkor felelhet meg a közönség megnyugvására, ha a tett intézkedések mindkét részről jó indulatra alapítva oly értelműek, hogy mindkét fél jogos érdekeire előnynyel járnak“. *** A város szervezési szabályrendeletének átdolgozását — mint értesülünk —• 11-én, kedden délután fejezte be az erre kiküldött bizottság, melynek e gyűlésében részt vettek : Yári Szabó István polgármester, Dr. Babó Mihály főjegyző, Berki Antal tiszti ügyész, Szekér Pál rendőrkapitány, továbbá Schilling Ede, id. Gál Lajos, Tóth János és Stimakovits István bizottsági tagok. — A bizottság által készített javaslatnak leglényegesebb újítása két fizetéses — (és pedig 1000—1000 írttal díjazandó) tanácsos állásának a rendszeresítése, kik közül egyik az adó-ügyek, a másik a gazdasági ügyek előadója lenne; említésre méltó újítás továbbá az összes pénzkezelésnek egy föpónztárnok kezébe leendő czentralizácziója. A kevésbé lényeges reformok ismertetését a tervezet behatóbb megbeszélése idejére tartjuk fenn. — Nem hagyhatjuk azonban föíemlités nélkül S c h i 1 i n g Ede bizottsági tagnak igen figyelemreméltó fölszóllalását, melyet a tiszti fizetések tételénél a hivatalnokok mellékfoglalkozása tárgyában tett. Utalt arra, hogy felek magánügyeinek az ellátása, részükre okiratok s beadványok szerkesztése egyrószt'elvonja a hivatalnokot tu- lajdonkópeni feladatának pontos és rendes teljesítésétől, másrészt pedig, ha nem is a tényleges veszélynek, de mindenesetre a gyanusittatás veszélyének árnyéka eshetik e mellékes ügyködésből a hivatalos állás tisztaságára akkor, ha azt oly hivatalnok teszi, ki az általa képviselt ügynek a tanács — illetőleg az árvaszék előtt egyszersmind előadója is, vagy a ki olyan pénztárt kezel, melyből az ő szolgálatait igénybe vevő fél kölcsönért folyamodik. — Ezeknek kiemelése után indítványozta a fölszóllaló. bogy a szabályrendelet tiltsa meg a hivatalnokoknak az ilyen mellékfoglalkozást; de mivel a jegyzőknek a megyei szabályrendelet az ilyesmit megengedi, s igy ezzel a tilalom folytán részben jogos mellékjövedelemtől esnének el, adassék nekik ezért némi rekompenzáczió. A bizottság az indítványt ilyen értelemben egyhangúlag el is fogadta, s a kárpótlást a főjegyző részére 300 frt, — az aljegyzők részére 100—100 frt fizetésemelés alakjában vette be a javaslatba. A szabályrendeletet, azt hisszük, még e hóban letárgyalhatná a közgyűlés s a választások idejéig a megyei jóváhagyást is ki lehetne eszközölni, hogy ne lenne szükség holmi egészségtelen provizóriumokra. KÖZÉEDEKÜ ÉETESITÉSEK. — Vasút mellett leg el tetők fi g у с l m éb e! A vasút mentén igen sokszor felügyelet nélkül legelésznek gondatlanabb gazdák jószágai, pedig ebből nemcsak az a kár eshetik, hogy a pályatestre tévedő marhákat elgázolja a vonat, hanem még az a veszedelem is, — (mint legutóbb Kolozs-Kara mellett történt) — hogy a vonat az alá-került barom testén kisikamlik s a legnagyobb balesetet okozhatja. ■— Ezért felhívjuk a figyelmet a vasút üzleti rendtartásának 97. §-ára, mely igy szól: „A pálya közvetlen szomszédságában állatoknak csak gondos felügyelet alatt szabad legeim, s arról kell gondoskodni, hogy a pályára s annak tartozékaira ne lépjenek, vagy a kerítéseken túl ne menjenek és a vonalok elhaladásakor meg ne bokrosodjanak“. (No ez utolsó jó kívánságot czélirányosabb volna magukkal a kétágúnkkal megértetni valami külön — ■—- tanfolyamon. — Ph у II о X e r a miatt legutóbb zár alá helyezték Jlácz- Gör csöng, Duna-Szekcső, Mohács, Rendre, Óhaj, Alsó-Alap, Bölcske és Nagy-Perkáta községek szöjlöit. — S z ab a dk á n is mutatkozik az állatok közt a száj - és körömfájás s e miatt a város belterületét zár alá helyezték. — Szegedi v ás ár! Az András-napi vásár Szegeden két hét múlva lesz. E hó 28-án és 29-én (Pénteken Szombaton) lesz a sertésvásár; 30-án (Vasárnap) a marhavásár decz. 1-6-ig a kirakodó vásár. — А к un-f él egyházi Ы r ok о s- s á g Marka kötönyi pusztáján f. hó 24-én, Gsólyosban 25-én, Szt.-Lászlón pedig 26-án er dóré szék fognak elárvereztetni; az árverés mindenkor d. e. 9 órakor kezdődik. — Dohány-beváltás. A félegyházi beváltó-hivatal a dohány-beváltás határidejéül jövő évi január hó 2. 3-ik és 19. 20. 21. 22. 23-ik napjait tűzte ki. A tüdővész gyógyítása. Kalapot a tudomány előtt! Olyan vívmányával állunk szembe ma, mely a belgyógyászat kocsiját ki fogja emelni kátyújából, hol még elindulása perezében rekedt meg. — A haldoklók millióit a sir széléről ragadj a vissza. Fegyvert kováesol a legádázabb (emberevő) kannibál: a gűmőkóros sorvadás ellen. Az éhes temetőknek eme legtevékenyebb szenzálját leszorítja a világpiaciról.. . Napok óta telvék a lapok a berlini orvos dicsőségével. Mi sem hunyhatunk szemet előtte.-----— — Találmányokban nem volt szegény ez a száz esztendő. Eájött a természeti erőknek olyan titkaira,
