Kun-Halas, 1890 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1890-10-26 / 1. szám

Első évfolyam 1. szám. Halas. 1890. Október 26. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskola épület. Meg-jelen minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 4 írt, fél évre 2 frt, 8 hóra 1 frt. Nyílttól-: 3 hasábos petit sor 10 kr. Olvasóinkhoz! Hét esztendeje annak, hogy városunk­ban az első hetilap megindult, — s hét év alatt ez a mienk : — az ötödik! Ha a sajtó csakugyan tükre a kultu­rális életrevalóságnak, büszkék lehetnénk erre a bőségre. Be mégsem dicsekedhetünk vele; mert nem az a nevezetes benne, hogy hét esztendő folyamában négy hetilapunk tárna d t, hanem az, hogy ilyen kevés idő alatt négy újságunk halt m e g. Az egyik elaludt-----------, a másik saját lángjában hamvadt el-------, volt olyan is — (és ide tessék az előbbi kettő után nagy köz-földet képzelni) — volt olyan is, amelyre önön lehelete volt halálos; — egyébiránt: de mortuis nil ..........! * A létrejövetel jogát az adja meg la­punknak, hogy az a többi már nincs, az életbenmáradáshoz a jógáit önmagéinak kell kivívnia, — s nekünk az a feladatunk, hogy e küzdelemre képessé tegyük. A „KUN-HALAS“ TÁKCZAJA, Hazatért vándor. — Józsa Antaltól. — Szülőhelyem szabad nömös Kiskun-Halas városa, Nincsen ennél szöbb kis ország, Nem is lösz sehun soha: Mindön háza virágos zöd Lombruhába öltözött, Csupa öröm élni ilyen Paradicsom kert között. Termő homok aranyával Elegy a sok lelkeföd; Egy egész kis birodalom: Tág határa mit betöt. Csak itt van méz, bor, búza mög Sok szép csudacserösznye, Mög, mi mézné is édösebb Csudaszép gyöngy-menyecske. „Szép menyecske, őszöm azt a Tűzni pattant szentedet, Jaj de boldog a ki tűled Csolkot lophat, vagy — vöket . . .“ „Nem eladó portéka az, Hallja, csak maradhassák, Legkivált egy víd éк i n e к Semmi áron se annék. Mert csak ulyan gyütt-mönt nép ám Minálunk egy vidéki, Még egy fedat kacsintást se Vet a fehérnép néki. Hanem, hogyha törzs ökös lösz Mihamarább minálunk, A' már oszt' más: akkor aztán Mi n d a kedvébe járunk.11 A jó szándék meg va n, kedvet is érzünk, a hozzá való erőről pedig gondoskodik az a csapatocska, melyben — a felelős szerkesztő szerény neve mögött — szellemi munká­saink legjava gyülekezik: — Önöktől csak egyet kérünk, azt, a mi az újságnak a leve­gője : — érdeklődc st! * Frogrammot nem adunk. A programúi pozitív dolgok ígérete, — újságíró pedig előre meg nem mondhatja, hogy mit ad. Lapja, — ha nevére méltó, — a mozgó élet tükre; ez az élet lesz a megmondhatója, hogy mi l es z a lapban, — mi csak azt jelez­hetjük, hogy m i nem lesz. Nem lesz benne személyek kultusa, de nem lesz benne személyek meghurczolása sem. A mily kevés hajlandóságot érzünk bi­zonyos „szekerek tolásáraép oly idegen lesz tölünk a rajtuk ülőknek mindenáron való lerántása. Pártok villongásainak, a közre káros békételenségéknek, klikkek velleitásaínak ez „ Kiskun-halasi születés Vagyok én, ’szé lám mondom, Máskép nem is csudákoznám Úgy el a tarom-gombon. Lá-e, inig én odajártam, Hogy' mögaranyozódott . . .! Hanem hé/cám ne felejtsük, Szaporán azt a csókot !u Hej toromgomb . . . hüj, mönyecske . . . Forog a világ velem . . . Csak csiklandós szőr is ez- a S z ülő f öld i szerelem. Sohse tudom mögháláni, Hogy most haza vetődtem, Soha ilyen rúzsás égbolt Nem ragyogott fölöttem. Magas fahl csonka torom Gombja fölött mi támadt, Úgy káprázik . . . aliy látom: Eöjhö-e vagy madárhad? . . . De tán mégis egy egész főt Vándor vízi vadmadár, Zúgó nádas berkei közt Az is jó tanyát talál. Erdő, erdő, zöd nád erdő, Hogyha visszagondolom: Sárga vized habja fölött Hányszor ringott csolnakom, Bukó szárcsát, réti kácsát Hányszor leptük a fészken . . . Hej, mért is nem maradhat az Enibör gyerök egészen! . . . a lap nem lesz sem legyezgetője sem eszköze. de közönyös nézője sem. Meglátni, a mit elnézni bűn, — el­nézni a mit elhallgatni vétek: igenis meg­látjuk és elmondjuk, de toliunkat nem márt­juk választó vízbe, és gondunk lesz rá, hogy a hang, a melyen szólunk, fülsértővé ne váljék ! Van elég foka annak a skálának, melyen a kritika hangja mozoghat, és------­— c' est le ton, qui fait la musique! A lap irányát ez a három szó jelzi: lokális érdekű, élénk és tár­gyilagos! E jelszavakkal indítjuk útnak és ajánljuk a közönség pártfogásába ez uj lapot. a „KUN-LIALAS“ szerkesztősége. * Előfizetési föltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vi­dékre postai küldéssel egész évre 4 frt. fél évre 2 frt, В hóra 1 frt, ex évre pedig 60 Ьсг. Előfizethetni a kiadóhivatalban (központi leányiskola épület.) ____ Szállingál a puha pihe Zöng az édös zizegés. Ni, de furcsa, elövösz a Bívás mög a nevetés; Örömömben tán még szinte Tánczolni is szeretnék, Mintha sohse hallottam von' Nádzúgásná szöbb zenét. De, nőni, a szívembe igy Eyyszerre mi nyilallott? Most tudom már: mögszólaltak A halasi harangok! Hej, halasi búgó harang, Párod nincs száz határba. Szép szavaddal kit siratsz el. . . Ugyan ki lőtt ma árva? . . . Ulyan, mint a lombos erdő, A halasi temető, Madárdallos tündérkertté Avatta a teremtő. Tudj' isten, tán inoghatni is Jobb itten mint másfelé: Csak itt borul ilyen kedves Árnyék a sírunk fölé. Nincs is néköm maradásom Sehun a nagy világon, Aliim ezt az ócska-régi Csonka tormot nem látom. Messzi földön nem enyhülnek A léleknek fájdalmi, Visszasajog ide a szív, Ha másér' nem:-------möghalni.

Next

/
Thumbnails
Contents