Református gimnázium, Kiskunhalas, 1941

7 A Kiefer-körüli legenda is alapjában véve végtelenül egyszerű. Egyszer Juliska néni saját maga beszélt róla előttem, körülbelül egy évvel a halála előtt, szenvedélytelenül és nyugodtan, mint a nagyon bölcs és nagyon öreg emberek szoktak, akiknek már nem érdemes törődni tovább a halállal, mintha náluk megszűnt, vagy legalább is megtorpant volna az enyészet pusztító ereje. — Tudja az úgy volt kedves öcsém beszélte Juliska néni , hogy Sándorral egy német kertészeti folyóiratot olvastunk. En olvastam nehezen, magyaros kiejtéssel a szöveget, Sándor pedig lefordította és minden mondatot együtt megvitattunk. Akkor már volt néhány hold szöllőnk Felsőkisteleken és szép őszibarackfáink voltak. Ezeket azokból a magokból neveltük, amelyeket sógorom, Egressy Galambos Gábor hozott Olaszországból. De tanu'ni akartunk és ezért járattuk a német kertészeti folyóiratot. — Egyszercsak egy cikk ötlött a szemünkbe ezzel a címmel: Milliók körtéje. .Ez lesz nekünk való, kicsim" — mondtam Sándornak. Oltóágakat rendeltünk belőle Ez volt a később annyira bevált Kieferkörte. Három vagy négy évvel később már a fák meghozták az első termést, akkor még csak néhány kosárra valót. « * * Ennél egyszerűbb .legendát" elképzelni nem lehet. A Kiefer ontani kezdte a pénzt. De ezt Szathmáry Sándor már nem érte meg. Ötvenkilenc éves korában halt meg 1912-ben és a nagy termések csak ezután következtek. Megindult az export külföldre is, főként Németorszába Közvetlenül az első világháború előtti években és a háború első éveiben volt úgy, hogy Juliska néni 70-80.000 koronát is árult, egyedül körtéből. így vásárolta meg 1917-ben Harkapusztán egy zsidó földbirtokos család majdnem ötszáz katasztrális holdas szántó és legelő birtokát Ekkor kezdett hozzá nagyobb arányú szőlőtelepítéshez is, Felsőkisteleken és Pirtón. Felsőkisteleken „kastély"-nak nevezett, való« jában szerény külsejű szőlőbeli lakóházban, ahol legutóbbi évekig nyarait töltötte, szüretek után sokszor ezer-ezerkétszáz hektóliter, a legjobb kecskeméti borokkal egyenlő értékű, nemes szőlőfajtákból termett bor állott hordókba szűrve a hatalmas pincékben. A húszas években Szathmáryné még tovább fejlesztette és nagy, gondos szeretettel ápolta földbirtokait, gyümölcsöseit. Csak a munkás és megbízható embereket tűrte meg maga körül: olcsó, divatos jelszavaknak sokat nem adott hitelt. Harkai birtokát még husz esztendővel ezelőtt egy derék, munkás bácsalmási sváb bérlőnek adta ki bérbe. A birtokot ma is ez a sváb bérlő birja Alig egy héttel temetése után kint jártam Harkán, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület vezetőségének jelentést tegyek a nagyszerű karban tartott birtokról, amelynek jövedelme már a jövő évtől kezdve Szathmáry Sándornó bölcs