Református gimnázium, Kiskunhalas, 1940
,,... Jött éve csudáknak." i. Az elmúlt iskolai év a történelmi események, a nagy idők jegyében kezdődött és folyt szinte mindvégig. Alig tárultak ki az iskola kapui az összesereglő ifjúság előtt, amikor örvendező részesei lehettünk a várva-várt magyar feltámadás újabb mozzanatának. Ismét sorsfordulóhoz ért a magyar élet : ERDÉLY egy része visszatért az immár megnagyobbodott, de még mindig csonka hazához. Tanulók és tanárok egyaránt felajzott lélekkel figyeltek a világpolitikai eseményekre s szorongó szivvel várták a bennünket érdeklő diplomáciai tárgyalások kimenetelét. A döntés után hálás szívvel és örvendező lélekkel öleltük magunkhoz legalább lélekben — a felszabadult erdélyi magyar testvérek százezreit, s ugyanakkor fájó szívvel, de bízó lélekkel gondoltunk azokra a testvéreinkre is, akiknek még most sem ütött a szabadulás órája. Hgész életünkre szóló, felejthetetlen élmény marad számunkra az a közösen ünnepelt óra, amelyikben — rádióközvetítést hallgatva — lelki szemünkkel ott láttuk országgyarapitó dicső kormányzónk legendás alakját a kolozsvári bevonulás diadalmenetében. Lélekben mi is ott voltunk valamennyien, s a hála és öröm kicsorduló érzésével köszöntöttük felszabadult véreinket. Ezt az akkor érzett köszöntést ismételjük most is, egy mozgalmas iskolai év beszámolóján. Köszöntjük ismét és ezerszer bérces Erdélyt, kincses Kolozsvárt, s a drága föld mindennél drágább kincsét: az erdélyi magyar lelket. Azt a lelket, amelyik a szenvedések tűrésével, a hagyományok ápolásával, az ősi földhöz és fajtához való ragaszkodással és áldozatos hűségével nem csak önmagát, de az országot is megtartotta, nekünk magyar nevelőknek és tanulóknak pedig mindezekből az erényekből fölemelő példát és tanítást adott, s az élő példában és tanításban kifogyhatatlan erőforrást nyitott meg a nemzetnevelés számára. II. Alig csendesedett le az erdélyi lélekkel gazdagodott magyar élet ujjongó örömének hullámverése, alig tértünk napirendre a boldog bizonyosság fölött, hogy Erdély egy része újra a miénk, amidőn ujabb világpolitikai események felhői gyülekeztek a déli végeken, A vészterhes felhők vihara, a magyarok Istenének különös kegyelméből, a 1*