Református gimnázium, Kiskunhalas, 1940

26 tos, mennyi időt fordít otthon a munkára, kitartóan, alaposan dolgozik-e, nem tölti-e idejét tanulás helyett mással. Ezeknek a fontos körülményeknek az ellenőrzésére és helyes mederben tartására egyedül a szülő képes. Az iskola ez irányban állandó felvilágosító munkát végez szülői értekezletek, tanári fogadóórák, osztályfőnöki látogatások alkalmával és egyéb intézkedések formájában (pl. az ellenőrző könyv bevezetése). E szakadatlan munka ellenére mégis igen gyakran tapasztaljuk, hogy a szülők egy része nem fordul kellő megértéssel az iskola felé s nem nyújt kielégítő segítséget. Sokan azt hiszik, hogy azzal, hogy gyermekeiket beíratták a gimnáziumba, minden kötelességüknek eleget tettek: a többit végezze el az iskola. Arról nem hajlandók tudomást venni, hogy az iskola minden igyekezete hiábavaló, ha nem párosul a szülők megértő támogatásával. E nagyfokú kényelmesség helytelen voltát sokan csak akkor ismerik fel, amikor gyermekeikkel akár tanulmányi, akár fegyelmi szempontból valami baj van. Igen általános, de örvendetesnek nem mondható jelenség, hogy a szülők legnagyobb része csak gyermekeik tanulmányi helyzete iránt érdeklődik, nevelési kérdéseket csak a legritkább esetben vetnek fel. Sokszor pedig egyenesen hideg tartózkodást tapasztalunk, ha nevelési kér« désekre tereljük a szót: érdeklődünk pl. a tanuló igazmondása, otthoni rendszeretete stb. iránt. Mindebből azt a megállapítást szűrhetjük le

( hogy a szülők nagy részét kizárólag gyermekeik tanulmányi előmenetele érdekli, a szorosabban vett nevelési kérdések pedig csak annyiban, hogy a gyerek magaviseletből jeles, jó, vagy éppen elégséges érdemjegyet visz-e haza. Különösen érdekes a gyengébb tanulók szüleinek magatartása: ezek a szülők az iskolát és a tanári kart még mindig bizonyos fokig velük szemben álló tábornak tekintik. Ennek folytán igyekeznek gyermekeik tudatlanságát, vagy rossz magaviseletét minden eszközzel menteni, sőt nem egyszer az iskolát vagy a tanárokat teszik felelőssé. Pedig őszinte és bizalmas beszélgetésekből sokkal több eredményt láthatnának, mint amennyit mentegetéssel, elhallgatással vagy éppen vádaskodással el lehet érni. Mindebből azonban nem szabad általánositani: nagyon sok olyan szülő van, aki az iskola igyekezetét minden téren helyesen fogja fel, igyekszik azt tőle telhetőleg támogatni s érdeklődéssel fordul az iskolai élet minden mozzanata felé. Ezt mutatja az is, hogy a szülők évről évre egyre nagyobb számban látogatják a szülői értekezleteket s nem egyszer értékes hozzászólásokkal járulnak hozzá egy—egy kérdés megvitatásához. Az iskola a nevelés és oktatás mellett anyagi téren is nagy figyelemmel fordul a szülők felé és segitséget nyújt nekik, hogy gyerme-