Református gimnázium, Kiskunhalas, 1938

ban levőkénél. Más szóval: alig láthatni gyereket. Pedig ez a buja föld háromszor annyi embert is el tudna tartani, mint amennyi jelenleg él rajta. Valahogyan magához kellene téríteni ezt a magának élő, semmivel se törődő népet, míg teljesen katasztrótálissá nem válik odalent a helyzet. A sok oldalról megindult telepítés talán friss erőt, friss életkedvet visz erre a vidékre és akkor ismét vidám gyerekkacajtól, magyar gyere­kek kacajától lesz hangos ez az istenáldotta magyar föld. Siklóson legelőször is a református egyház árvaházát és napközi otthonát tekintettük meg, majd rövid reggeli után felsétáltunk a híres siklósi várba. Az évszázados falak közt a történelem levegője csapta meg arcunkat. A török-időknek ez a sokat vívott végvára hatalmas fala­ival, bástyáival és még ma is jókarban lévő épületeivel impozáns lát­ványt nyújt. A bástyákról letekintve szinte maga előtt látja az ember az egymást kergető magyar és török katonákat. Ennek a helynek hadászati fontosságára utal az a körülmény is, hogy ugyanezen a .helyen már a rómaiak korában is állandó erődítések voltak, melyeknek maradványai még most is a várfalak egy részét alkotják. -— A vár megtekintése után istentiszteletre gyűltünk össze a református templomban, ahol Szabó Zsigmond kiskunhalasi lelkész prédikált és dr. Szőke László orgonált. Azisten­tisztelet befejezése után Ruzsás Lajos siklósi lelkipásztor üdvözölte a halasiakat. Beszédében hangoztatta, hogy mi távolról jöttek nem ismerjük azt az óriási harcot, amit ők folytatnak a fennmaradásért. Idézte a nagy költő szavait, hogy „pusztulunk, veszünk" ezen a földön, s ha valami nem történik, elkerülhetetlen a népesség számának katasztrofális csökké^ nése. Mindnyájunkra mély hatást gyakorolt a helyzettel teljesen ismerős baranyai lelkész beszéde, akinek hangja a mélyen átérzett fájdalomtól többször el-elcsuklott. Istentisztelet végeztével a tanárok és diákok kisebb csoportokban a siklósi református családok vendégei voltak ebéden. Magyaros vendég­szeretetükért ezen a helyen mondunk őszinte köszönetet. A gimnázium tanárainak és tanulóinak egy kisebb csoportja Hideg János ref. lelkész meghívására Nagyharsányba látogatott el. Reggel ez a csoport is istentiszteleten vett részt, melyet Paczolay István ginin. vallás­tanár tartott a nagyharsányi ref. templomban. Orgonált Gulyás Sándor IV. o. tanuló. Istentisztelet után körsétát tettek a szép, kies fekvésű kis faluban, majd pedig Hideg János lelkész látta őket vedégül háza aszta­lánál. Délután 4 órakor a két csoport egyesült és a siklósi Központi Szálloda nagytermében gyülekezett. Itt a városka református társadalmá­nak szinte teljesnek mondható részvételével megismételte a pécsi előadás

Next

/
Thumbnails
Contents