Református gimnázium, Kiskunhalas, 1938

zium életének erdejében. Boldogan és szeretettel hajtjuk meg kissé már őszülő fejünket a mi örökké fiatal tanáraink friss és gazdag lelke előtt ! Es szívből köszöntjük azt az érdemes férfiút, aki a nagy elődök nyomában haladva, ma oly bölcsen kormányozza ezt az iskolát; Gulyás Sándor igazgató urat! Adja a Mindenható, hogy ő és a vezetése alatt álló kiváló tanári kar még sok erős magyar egyéniséget, sok kiváló munkaerőt nevelhessen a magyar hazának ! És végezetül, hadd idézem fel azoknak az osztálytársaknak, jóbarátoknak, édes testvéreknek az emlékét, akik annak idején velünk együtt meneteltek a tornasorban, de onnan egy égi vezényszóra, másfelé mentek, előjárőibe az égi mezőkön. Síri álmukat édesítse meg az a szeretet, amely ma innen feléjük árad! Az ő példájuk is arra tanít bennünket, hogy érdemes jónak, hűségesnek, melegszívűnek lenni, mert az ilyen embert szert tik és csak annak az emléke marad meg, akit szeretnek és az hal meg, akit elfelejtenek, mert az nem tudott a szeretet szálaival más sziveket magához kötözni. Azt olvastam, hogy a római fasció kiállítási termében minden hősi halott neve alá ez a szó van felírva: „presente!", jelen van! Úgy érzem, a mi halottaink szelleme is itt van most velünk és jelentkezik : „presente!" Hadd válaszoljak nekik a testvéri köszöntésre: „Fiúk, ti már megharcoltátok a nemes harcot, mi még álljuk ... de a végső leszámolásnál mi is ott leszünk veletek ! Fiúk „presente !" És hadd foglalom most össze, szavaim befejezését, mindnyájunk legigazibb szívevágyát azokban az őszinte szavakban, hogy a jóságos Isten áldja meg a mi ősi Alma Materünket és mindazokat a munkásokat, akik a szebb és boldogabb magyar jövőért, az igazi nagy magyar feltámadásért dolgoznak benne ! Úgy legyen ! A szívből fakadó szeretet és ragaszkodás eme szép szavait először az igazgató köszönte meg az iskola nevében. Szólt, mint egyazon iskola volt növendéke, a fiatalabb diáktárs, a fiú megbecsülésével, majd hivatalos minőségében az Alma Mater régi és múlhatatlan szeretetével. Szívből kívánta az élet delén túl menetelő egykori diákoknak, hogy éltük hanyatló napjainak fogyó melegét a magyar élet felkelő napjának tüze, valamint az Alma Mater s egymás változatlan szeretete és a megfiatalító emlékezés fokozza és szítsa sokáig éltető boldog lángolássá. — A volt tanárok nevében előbb Bátory Gábor, majd Kristóf József válaszolt megilletődött lélekkel és meghatott szavakkal az elhangzott üdvözlésre. Ezután a régi névsor alapján teljes seregszemlét tartott a kis csapat, s szeretettel emlékezett meg a távollevőkről és végkép elköltözöttekről. A jelenlevők egymásután beszámoltak a 40. év eseményeiről — 33 —.