Református gimnázium, Kiskunhalas, 1937

KOSA ISTVÁN 1877—1937. A mult nyári iskolai szünet alatt ismét gyászlobogó lengett iskolánk épületének ormán, jelezve, hogy elvesztettünk, sirattunk valakit, aki hozzánk tartozott. 1937. július 18-án meghalt Kósa István, iskolánknak 29 éven át volt buzgó tanára. Halálának híre váratlan, épen ezért megdöbbentő volt, hisz mindössze néhány napi betegség után szólította el közülünk a halál. A megboldogult Erdély bércei közül indult el tanítani. A csík-vármegyei Gyergyóditrón született 1877. május 1-én. Erdély volt középiskolai tanulmányainak színhelye. Tanári képesítését az ország fővárosában, Budapesten a kegyesrendi hittudományi intézetben és a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg. Tanított Nagykanizsán, Léván, Podolinban, Nagykárolyban, majd 1908. szeptemberétől, mint iskolánk tanára működik s az ország különböző iskoláiban szerzett és gyarapított ismereteit 29 éven át közölte iskolánk növendékeivel. A klasszika-filologiában alaposan képzett, szaktárgyait és hivatását szerető tanár volt s erejét és egészségét nem kímélve, buzgón dolgozott mindhalálig. Rajongó lelkesedéssel védelmezte, hirdette és ápolta a klaszszikus hagyományokat s azoknak megbecsülésére és szeretetére igyekezett nevelni az ifjúságot is. Tipusa volt annak a tanárnak, aki folyton tanít, de folyton tanul is. Tanári munkáját önemésztő lelkiismeretesség, rendkívüli pontosság és alaposság jellemezte. Csodálatos lelkierővel tudott úrrá lenni törékeny teste gyöngeségén s oda tudta magát helyezni a szívvel-lélekkel végzett munka oltárára. A lelkiismeretes és pontos munka példaképe volt. Temetése a város közönségének osztatlan részvéte mellett 1937. július 19-én ment végbe. Koporsóját megállítottuk hőn szeretett iskolájának főkapuja előtt s ez alkalommal Paczolay István vallástanár a következő szavakkal búcsúzott tőle : — 3 —