Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

történelmi tanszékén, s példás odaadással és rendkívüli hatással végzi áldott nevelői munkáját. Majd alig 12 évi buzgó tanári szolgálat után a felé irányuló közbizalom az igazgatói székbe emeli, s 1911-től kezdve 13 éven át, mint valóban hivatása magaslatán állló komoly és bölcs vezető szab fölfelé haladó irányt iskolánk életének. 1924-ben lelkésszé választatván, mint az Igazgatótanács elnöke, továbbra is megmaradt e szivéhez nőtt iskola lelki vezetőjének mindaddig, míg hanyatló ereje a teljes nyugalom állapotába kényszerítette. Ám azóta is élénk érdeklődéssel kísérte minden lépésünket, s még pár héttel ezelőtt is megható örömmel készült a megújuló iskola-kert meglátogatására. Óh csak ne így váltotta volna be jóleső, kedves ígéretét! Amikor most a búcsú szavait keresem, egyszerre mintha megnyílnék előttem a gyász sötét kárpitja és régi idők szép emlékei tűnnének elém a mult messze távolából. Felémrajzanak a diákélet felejthetetlen mozzanatai, s megélednek régi tanáraim drága alakjai. Ezek közt látom daliás erejének férfias szépségében Pataky Dezsőt, a varázs-szavú történettanárt. Ott ülök az osztályterem padjában, s hallom, tisztán hallom nemes páthosztól hevülő tanítását, amellyel a magyar történelem fölemelő és megrázó szépségét az élmény erejével állítja elénk. Látom őt magam előtt, mint az izzó nemzeti érzés és fajszeretet ihletett ajkú, lelkes prófétáját, akinek minden szavát mohó érdeklődéssel és lelkesedéssel szívja magába a tanítványok megilletődött, hálás serege. De nemcsak az én lelkem előtt jelenik meg ez a látomás, hanem ilyennek tudja és mondja öt a volt tanítványok élő bizonysága is. Mint tanárt, az alapos felkészültség és rajongó tárgyszeretet jellemezte, s ezek a mélyen gyökerező lelki tulajdonságok magyarázzák, hogy magasan szárnyaló történelmi tanításai mindig lebilincselték tanítványait s felejthetetlen benyomásokat hagytak és egész életre szóló indításokat ébresztettek az ifjúi lelkekben. Előadásában a történelem adatai valósággá formálódtak, életté színesedtek, s vezetése mellett a tanítványok szinte részesei és átélői lettek a nemzeti sors fölemelő és megrázó mozzanatainak, Mint igazgató, példás rendtartással, lankadatlan buzgalommal és kartársi együttérzéssel járt el felelős tisztében. A kötelesség pontos teljesítésében, a munka és szolgálat hűséges végzésében mindenkor előljárt úgy, hogy a szó nemes értelmében vezető és nem irányító egyéniség volt. Nevelő eljárását mind tanári, mind igazgatói minőségben mindenkor komoly szigorúság jellemezte; 5