Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

részvételnek. Ez pedig gyakorláson és megszokáson alapszik. A kis gyermeket már korán meg kell barátkoztatni a templommal. Itt különösen nagy figyelmet érdemel a tanulók vakációs vallásossága. Nem kell nagy megfigyelőnek lennünk, hogy észrevegyük azt, hogy milyen más a tanulók templomlátogatása az iskolai év idején és a vakációban. Mihelyt megszűnik az iskolai felügyelet és ellenőrzés, azonnal legalább felére de gyakran még kevesebbre csökken a templomlátogató diákok száma. Még nagy ünnepeken is könnyen elmellőzik a templombamenést. Ez pedig a szülők bűnét, nemtörődömségét mutatja. Nyomatékosan kell ez alkalommal is kérnünk a szülőket, hogy vakáció idején is ügyeljenek arra, hogy gyermekeik eleget tesznek-e vallási kötelességeiknek s mindent kövessenek el, elsősorban jó példájukkal, hogy gyermekeik ilyenkor is szorgalmasan látogassák az Isten házát. Ezzel nem az iskolának, hanem gyermekeiknek és Istennek tesznek jó szolgálatot. Neveljék a szülök gyermekeiket Krisztus szeretetére és ismeretére. A Megváltó személyében rejlő pedagógiai erők végtelenek. Ezek azonban csak akkor fognak hatni, ha Krisztus alakja nemcsak halványkép, hanem élő, eleven valóság lesz az ifjú lelkében. Beszéljünk hát gyermekeinknek sokat Krisztusról. Beszéljünk úgy, hogy az ifjak fejlődésével felfogásuk is fejlődjék Krisztusról. A gyermek szemei előtt Jézus a benne élő szeretet által lesz kedvessé. A fejlődő kor viharaiban új vonásokat kell festeni erre a Krisztus-arcra. Ebben a korban az ifjúnak a tett, a küzdelem, az erő, a győzelem imponál. Ezért állítsuk e korban az ifjak szemei elé az energikus, férfias Krisztust. A hőst, aki teljes odaadással vívja nagy harcát. Krisztus tragikus küzdelme, fenkölt jelleme, eszményi alakja nem maradhat hatás nélkül az ifjú előtt s ha sikerül őt ideáljává tenni abban a korban, amikor ideál után vágyik, akkor legfőbb feladatunkat elvégeztük, mert ható erővé tettük lelkében Krisztust, akinek ereje mindenekre elégséges. De amennyire hangsúlyozzuk a Krisztus szeretetére való nevelés fontosságát, ép annyira hangsúlyoznunk kell az egyház iránti hűség és szeretetre való nevelést is. Az egyház a Krisztus teste, a keresztyén hit letéteményese. Akkor végzünk tökéletes nevelői munkát, ha Krisztust az egyházban mutatjuk meg, mint ahol testet ölt, megvalósul a Krisztus által hozott lelki jó. Meg kell értetnünk az ifjakkal, hogy az egyház harca a Krisztus ügyéért való harc s amint nem szerethetem az egyházat igazán Krisztus 18