Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

javára válik a családi vallásos nevelésnek. De a siker nem ettől függ csupán. Omne vivum ex vivo. Élő csak élőtől származik. Ezt a természeti törvényt a lelki világra is alkalmaznunk kell. Hívövé csak hívő ember nevelhet! Krisztusi életet csak az formálhat másokban, kiben magában is megvan a krisztusi élet lángja. Ha tehát vallásos nevelést akarunk nyújtani, első föltétel, hogy bennünk is eleven, élő erő legyen a hit és hatékony az evangélium szelleme. Ami hiba és eredménytelenség ezen a téren mutatkozik, az mind onnan ered, hogy az ifjúság az életben, közéletben és családban egyaránt csak az ev. elvi és eszményi álláspontjának félrerúgását és vereségét látja. A gyermek jóformán csak az iskolában hall vallásáról. De mihelyt elmúlt a hittanóra, a gyermek kigúnyolva, kétségbevonva, mellőzve látja mindazt a szép eszményt s erkölcsi törvényt, amelyekről a hittanórán mint az igazi emberi élet egyetlen, nélkülözhetetlen alapjairól beszéltünk nekik. Ezerféle káros befolyás éri a fejlődő ifjú lelket s csoda-e, ha falra hányt borsóként hullanak vissza az ifjúság lelkéről a hittanórán, vagy a templomban hallott igazságok és tanítások ? Épen ezért a család nyújtson kellő védelmet a fiatalságnak a káros befolyások ellen. A családnak kell ellensúlyoznia mindazt a rossz hatást, amit e tekintetben az utca, a társadalom, a barátok, a mozi, a színház, a könyvek, olvasmányok stb. rontanának a zsenge ifjú lelken. Magában véve azonban nem sokat ér ez a védelmező, oltalmazó munkája a családnak, ha meg nem tölti a gyermek lelkét a vallás positiv értékeivel. Épen ezért a család eme védelmező, óvó munkájának párosulnia kell a tanítással, szoktatással, gyakorlással, egyszóval neveléssel. Az ember, de különösen a gyermek életében felbecsülhetlen szerepe és jelentősége van a jó vagy rossz szokásoknak. Szoktatás nélkül egyáltalában nem, vagy csak nehezen és későn jut el a gyermek a vallás élésére, — pl. imádkozásra — de a szoktatás következtében második természetévé válik, úgyhogy nem is tudná másként csinálni. Ezért lassú, de állandó és következetes gyakorlással szoktassa a család a gyermeket a vallás élésére : imádkozásra, bibliaolvasásra, a templom szorgalmas látogatására, a sakramentumokkal való élésre, Krisztus követésére és szeretetére, a szeretet gyakorlására, áldozathozatalra, evangéliumi, vallásos közösségek keresésére stb., mert igazi célját csak így érheti el. - A család vallásos nevelésének különös gondja kell, hogy le15