Református gimnázium, Kiskunhalas, 1935

tanulmányi rend és sokirányú iskolai elfoglaltság nagyon szűkre szabja a tanuló szabad idejét. Korántsem jut neki elegendő mód és alkalom az iskolai év folyamán az olvasmányon alapuló irodalomismeret kellő megszerzésére. Az évközben csak vázlatosan rögzített ismereteket a szükséges olvasottsággal pótolni, az adatok és elméleti ismeretek alá mintegy élő alapot helyezni jóformán csak a vakációk nyugalmában lehetséges. Szükséges tehát, hogy a szülők tájékozódjanak időnként gyermekeik olvasottsága felől és a vakáció folyamán gondoskodjanak az itt mutatkozó feladatok elvégzéséről is. Helyénvaló ezzel kapcsolatban a tanuló magyarszakos tanárának tanácsát kikérni. Ha a múltból eredő komoly bajok nem szabják meg a föntebb vázolt módon a szünidei teendőket, akkor is akad számunkra elég sok értékes és komoly tennivaló. Gondoljunk azokra a sokszor nagyon is hasznos és fejlődésképes egyéni hajlamokra és képességekre, amelyeknek gyakorlása és fejlesztése a teljes erőt és odaadást kívánó iskolai munka közben többé-kevésbé háttérbe szorul. Meg kell ragadni a szünidő nyújtotta kedvező alkalmat, hogy az évközi mulasztások lehetőleg itt is pótoltassanak. Ilyenkor lehet és kell pl. az élő nyelvek alaposabb elsajátítására és gyakorlására törekedni. Az iskola a rendelkezésre álló néhány heti órában a tömegtanítás korlátolt lehetősége mellett, sajnos, csak az alapvetés munkáját tudja ezen a téren elvégezni. Megadja az irányítást, rávezet a megértés nyitjára, tisztázza az alapfogalmakat és nyelvtani kategóriákat, kijelöli a további haladás útját, azonban a siker már az egyéni készségen, szorgalmon és gyakorláson fordul meg. Azért nem lehet eléggé ajánlani idegennyelvü szövegek olvasását, szótárak forgatását s általában az élő nyelveknek lehető intenzív gyakorlását éppen a szünidő alatt. Enélkül még a legjobb tanuló sem érheti el a szülők és az élet által követelt nyelvi készséget. Kiválóan alkalmas a szünidő arra is, hogy valaki a zenében gyakorolja és tökéletesítse magát. Nem elég csak akkor elővenni a hegedűt vagy bármi más hangszert, amikor zeneóra vagy próba következik, mert folytonos gyakorlás nélkül még a legkiválóbb tehetség is kontár marad. Már pedig egy gimnáziumi tanulótól méltán elvárja mindenki, hogy amihez fog, különösen ha még ért is hozzá, azt szívvel-lélekkel csinálja és kövessen el mindent, hogy az elért eredmény mind magának és szüleinek, mind az iskolának becsületére váljék. Ugyanígy vagyunk mindenféle kézügyességgel és gyakorlati 9