Református gimnázium, Kiskunhalas, 1934

II rá, kiváltképen elitélőt. »Nem neveft az iskola az életre« haljuk a panaszt, különösei* a latin és a magasabb matézis ellen. Halljuk a panaszt, jobban mondva az igazságtalanabbnál igazságtalanabb vádakat aiz iskola élen, különösen azolcnak ia részéről, aikik mindenben és mindenütt a hasznost lesik. Halljuk a kritikát a szüíők részéről, s a nagyobb baj az, hogy hallja a szülőtő- a gyermek maga is. Kiszámithatatlan az a kár, ami belőle származik a tanulásra, különösen, ha a hanyag vagy éppen bukdácsoló diák toaffija az effajta kritikát apjától, ki maga is hasonló szorgalommal vergődte keresztül összes iskoláit s csak a buKofí diák mentálitásával tud arra visszagondolni. I-yen körülmények között bizony elég nehéz dolga van a számtan tanárnak, annyival inkább is, mert maga a tárgy, melyet tanit már puszta természeténél fogva sem olyan, hogy tulnagy szimpátiának örvendjen a tanuló ifjúság között; ami természetes is. Egy játékos kis gyermeket nehéz a logika szekerébe befogni, ami nélkül pedig számtan tanítás és tanulás lehetetlen. De mondhatná a Mélyentisztelt Közönség, annál könnyebb a felsőben, a nagyobb diákok között. Könnyű volna talán, ha az ifjú érzelmi élete nem éppen ebben a korban kezdene nyilatkozni. Érdekli minden, ami az érzelmeire hat, de sokkal kevésbbé, ami az értelmére. Innen van azután az, hogy szivesebben időzik az irodalom, a történelem stb. k'ies berkeiben, mint az előtte sokszor kietlennék látszó matematika birodalmában s egy négy jól eltötöt't irodaiom-, történelem- vagy földrajz óra után fájdalmasan gondo- arra, hogy milyen turisztikai kirándulás következik most számtan órán a kopár bércek mászásával. S e ponthál mindjárt megadható első feleletem a kérdésre; szükséges-é matématikát tanitani. Felelet adható a nélku, hogy a matematika tanításnak' igazi nevelő értékét egyáltalán érinteném. Hasonlatos ugyanis a tanitás a bibliai magvető munkájához, aid kiméne vetni, s ve'és közben a jó mag egyrésze ugyan az útszélre vagy köves helyre esett, igy gyümölcsöt nem hozott; amely mag azonban a jó földbe esett, meghozta a maga gyümölcsét, egyik' harminc, a másik hatvan, a harmadik pedig száz annyit. A tanulók nem mindé-