Református gimnázium, Kiskunhalas, 1933

31 100 teritékes ünnepi közebéd volt, amelyen a volt növendékek, többnyire egykorú évfolyamok szerint csoportosulva élvezték a találkozás őszinte örömeit. A fehér asztal hangulatának az egész ünnepség komoíy szépségéhez méltó mélységet adtak a közebéd végén elhangzott felszólalások. Először Papp Béla min. tanácsos, mondott igen tartalmas félköszöntőt Magyarország kormányzójára, majd dr. Tóth Lajos egyetemi rektor üdvözölte mélyenjáró felszólalásában az iskola fenntartó testületét és tanárkarát. Dr. Tóth Lajos beszéde során többek közt a, következőket mondotta: — Régi igazság, hogy az embernek legdráább kincse a kulturája. Olyan kincs ez, melyet nem lehet senkinek készen adni, melyet kinek-kinek magának kell becsületes, verejtékes munkával megszereznie. Nem lehet senkinek készen: adni, de nem is lehet senkitől elvenni., jöhetnek szörnyű válságok, °bben elveszhetnek vagyonok, egy az, amit az embertől senki einem vehet: a kultúráját, mert ez bennünk él és nem rajtunk kivül létezik. És ma, mikor ezen a kulturális ünnepen messze földről egybesereglettünk, mint a halasi ősi alma mater hálás tanítványai, egybeserglettünk, messze földről, akik már hosszú évtizedek óta nem láttuk egymást, hogy lássuk az épületet, melynek a padjain egykor mint diákok ültünk, hogy lássuk a templomot, melyben imádkozni megtanultunk... — hogy lássuk a várost, melynek a szeretetét, mint diákok is, élveztük: hálával telik meg a mi lelkünk az ősi alma mater jránt, amelyben akkor is nem csupán a tudományok .alapjaiba vezettek be minket, hanem éppen oly gonddal voltak a lélek, az egyéniség kiformálására, amelynek tanárai akkor is a lángoló, magyar léleknek, a példás kötetességteljesi tésnek jaz apostolai voltak, kik közül — sajnos — nem mindenkit láthatunk már itten, többen vagyunk, akik már senkit sem Játhatunk itten, akiknek a nemes emléke azonban él és élni fog mindvégig a mi lelkünkben... Ennek a városnak, ennek az ősi alma maternek varázsa van, mely nem .csak azokat vonzza magához, kiket a kom gyermekikornak mindennél kedvesebb emlékei, az ősi családi ház szeretetének a melege, a temétő sírhantjai kapcsolnak ide egy életre szóló kapcsokkal^ hanem ide vonzza 'azokat is, kik diákéveiket töltötték csupán e vá-