Református gimnázium, Kiskunhalas, 1932

7 csináltak hófehér bíklát, meg kebét, felhányták értük a házakat és elrabolták önkezükkel csínált drágaságaikat. Sirhattak érte, a gyaurok könnye kedves volt a mozlim szemeknek. Ha meg a szörnyű nagy harácsot nem tudták beszolgáltatni, hát jöttek a szpáhik, legelőször is megbotoz« ták a bírót. Jajgathatott, ahogy a torkán kifért, a gyaurok jajgatása kedves zene a mozlim füleknek. Jószerencse, ha botozás árán megszabadultak, mert hát de sokszor gyön« győzte végig embervér a törökjárta utakat. Mert hát baranya szandsák birtok volt; egy=egy vitéz szpáhi csatatéri jutalmul kapott belőle kisebb«nagyobb dara« bot, mivel kénye-kedve szerint bánhatott Mivel fia nem örökölte a birtokot, igyekezett kizsákmányolni, ha pusztaság maradt is utána. Ezért szenvedett olyan sokat a Duna« Dráva közti sarok Nakkás Musztafa kapzsiságától, Mikor már alig volt rabolni való, a veresmarti iskolára ve» tette szemét és kétszer is kirabolta. Nem sokra ment vele, mert hát nem igen volt elvínnivaló, de annál gonoszabbat csele« kedett a sejtánfi. Mert hogy egyik szavamat másikba ne öltsem, olyan furcsa is volt Sztárai Mihály iskolája. Ugy élelmezte a környék. Sepse, Kő, Karancs, Csúza, Herczeg« szőlős, Laskó, Darócz, Bellye, Kopács, de még a távolabbi falvak is meg=megraktak egy kocsit liszttel, kölessel, babbal, lencsével, miegymással, aztán elküldték Veresmartra. Ha öléskor pasztermálták a disznót, sonkával, szalonnával em= lékeztek a veresmarti diákokra. Nakkás Musztafa csauszai azonban útközben elraboltak mindent s míg dulakodva osztoz» kodtak a prédán, a veresmartí iskola tanulóit éhség fenyegette. Mikor már sehonnét sem lehetett várni segedelmet, Abafái rec« tor=professor ur, a corrector ur, meg a preceptor urak elhatá« rozták. hogy falustól«népestől el, kivándorolnak. Összeszed« ték hát csekély motyócskáikat és a rector, corrector, négy preceptor, hét tógátus diák, meg a kisebb diákok ajkán, egy tavaszelői estén utoljára zendült meg a veresmartí ís= kólában a LX, zsoltár: „Minket Úristen elhagyál, És reánk megharagudtál, Tőled széjjel eloszlatánk ... „aztán az éjsza« ka takarójának védelme alatt lementek a Dunához. Két éjszakába került, míg kopácsi halászok segedelmével át= lopakodtak a túlsó partra, melynek nyár és füzfás erdeje