Református gimnázium, Kiskunhalas, 1931

s Ugyancsak április 11 -én fél 6 órára zsúfolásig megtelt a ref. nagy templom a ref. hívekkel és a két iskola tanu« lóinak szüleivel valláskülömbség nélkül. Áhítatos lélekkel fogadták a Püspök úrnak, gróf Teleki József egyházkerületi főgodnok úrnak, dr. Imre Sándor úrnak és Kiss Zsigmond esperes úrnak, lelkészeinknek, főgodnokunknak kíséretében bevonulását. A XC. zsoltár eléneklése után dr. Imre Sándor fel» ügyelő úr az úrasztalától intézett gazdag tartalmú, ékes beszédet a tanulók szüleihez, amelyben meggyőzte őket, mennyire szükséges a gyermekeknek minél tanultabbakká, vallásosabbakká, erkölcsösebbekké nevelése. Ebben a nehéz, de fenséges munkában csak úgy remélhetünk megnyugtató, a jövőre igen hasznos eredményt, ha a szülők és tanítók kölcsönösen segítik egymást a legszebb, a legemberibb törekvésben. A kiváló pedagógusnak tanácsai bizonyára hasznos talajra találtak a figyelmes szülők lelkeíben és megtermik a kívánt gyümölcsöket. A XXV. zsoltár eléneklése alatt Püspök úr a szó» székre ment, ahonnan remek formájú, tartalomban dús» gazdag, szíveket, lelkeket csordultig megtöltő, szemekből könnyeket fakasztó, hallgatóit Istenhez vezető, a földi küz» ködésben, nyomorúságban mindeneket megvigasztaló, jobb jövőben bíztató beszédet mondott. Egy kicsiny, gyermek korában megvakult leánykának történetét festette, aki előtt az apja szépnek mesélte a környezetet, a világot. De ami» kor a kis leány szerencsésen visszanyerte látását, eleinte szomorúan nézte szegényes lakásukat, életmódjukat és a világot is csak nagyon egyszerűnek találta, később meg» nyugodott, Istenben bízó lélekkel várta, hogy jobbra fordul még a sorsa. Ebből merítsünk példát mindannyian szegény, szomorú magyarok, az Isten nem fog elhagyni, ha Őbenne hiszünk, leszünk még boldogok is. Beszéde után buzgó imát mondott a Püspök úr. Ennek végeztével a hívek el» énekelték a Himnuszt és a gyülekezet megnyugodva, Isten gondviselő, atyai szeretetében bízva távozott a templomból. Az istentisztelet után a polgári leányiskola nagy ter» mében fogadta a Püspök úr az egyház presbitériumának