Református gimnázium, Kiskunhalas, 1931

37 az iskola nevében köszöntötte az öregdiákokat. Beszélt ar» ról, hogy a halasi homoktalaj nem alkalmas látható müem» lékek, épületek megtartására s így ma már csak a helyét tudjuk az (alma mater) legelső szállásának, a Dőmőcs«háznak. Ám van egy láthatatlan, de szüntelenül munkáló emlékezés a lelkekben, szeretet és ragaszkodás lombosodó fája, mely» ben évgyűrűk gyanánt rakodnak le az esztendők szorgal» mas munkáinak eredményei. Ilyen évgyűrű lesz a mai talál» kozással kapcsolatos évzáró is. Mohácsy Lajos ev. esperes, a hála és szeretet hangján emlékezett meg a halasi ref. egyház és iskola elévülhetet» len szolgálatáról, a legnemesebb kulturmissziónak évszáza» dokon át való hűséges betöltéséről. Beszélt az iskola emel» kedett szelleméről, amely a halasi diákokat mindig zavarta» lanul lelki egységbe foglalta, mert nem ismert faji, felekezeti és születési különbségeket. E hagyományos, fennkölt szellem ápolására hívta fel az iskola és egyház vezetőségét s e magasztos munka hathatós támogatását kérte a világi ható» Ságoktól. Végül az öregdiákoknak az iskola és egyház iránt való, minden áldozatra kész hálájáról és múlhatatlan szere» tétéről tett őszinte vallomást. Dr. Thuróczy Dezső meghatott szavakkal idézte Szilády Áron emlékét, majd az öregdiákok és a díákszülők nevében hálás szívvel köszöntötte dr. Mohácsy Lajost felejthetetlen hatású szolgálatáért. Az ebéd végeztével Bátory Gábor mondott köszönetet az ünnep szereplőinek, a vendéglátó Kaszinónak s az összes megjelenteknek a jóleső érdeklődésért. Különös elismeréssel és hálával adózott a Városi Dalkörnek és Gyenizse Balázs öregdiáktársnak, akik az együttlét ünnepi hangulatát müvé» szi módon és magyaros érzéssel előadott dalaikkal emelték. Végül a gimnázium udvarára vonult vissza az öregdiákok serege, hogy az ifjú diákokkal együtt részt vegyen a záró» ünnepélyen. Könnyekig megható jelenet volt, amidőn az iskola legifjabb diákja kézcsókra járult a jelenlevő legöre» gebb diák, dr. Tapai József elé, aki homlokon csókolta az üde gyermeket. A szeretetnek ez a csókja mintegy szimbo»