Református gimnázium, Kiskunhalas, 1931

10 magyarokat, de az ó segítsétségével siessünk a bajok le« küzdésére, hogy annál nagyob gyönyörűséget találjunk a megszabadulásban. Szerdán délelőtt Püspök úr és a felügyelő úr ismét a reálgimnázimban hospitáltak 11 óráig. Ezután a magas látogatás emlékére fényképet készíttettünk, amelyen együtt láthatók kedves vendégeinken kívül az egyház és iskolák vezetői, igazgatói és tanárai. 11 óra után Püspök úr a díszteremben egybegyűlt lelkészek, tanárok és tanár« nők előtt szépen festette a lelkészi és tanítóí foglalkozás különösen kitüntető voltát. Ez nem napszámos munka, amelyet csak bérért végzünk úgy«ahogy, hanem mintegy megszentelt hivatás embertársainknak, gyermekeknek neve» lésére, amely által közelebb jutnak Istenhez. Ezért, ha a csekély anyagi honorárium szűkebbre szorittatík is, mi buzgón teljesítsük hivatásunkat, mert nem anyagi, hanem igen értékes erkölcsi jutalom vár reánk a megértő, az er» kölcsös embertársaink részéről. Szabó Zsigmond lelkész hálatelt lélekkel köszönte meg Püspök úrnak fáradhatatlan, igen hasznos, örökké emléke» zetes, eredményes munkáját. Délben 12 órakor Püspök úr, a felügyelő úr az egyház és a reálgimnázium vezetőivel együtt ebédeltek az ínterná» tusban a tanulókkal. Ebéd után a vasúti állomáshoz kísértük a Püspök urat, ahol várták az iskolák tanárai és az összes tanulói. Egy órakor élénk éljenzés hangjai mellett távozott el és ment vissza a fővárosba. Az egyház és iskolák vezetői, tanárai, tanulói, sőt városunknak lakosai, akik részt vehettek valahol Püspök úr tanításában, megnyugtatásában, azzal az érzéssel búcsúztunk tőle, hogy mától fogva boldogabbak vagyunk és boldog az egyház, az ország, amelynek ilyen főpásztora illetőleg ilyen kiváló, irányító, fáklyavivő polgára van. KRISTÓF JÓZSEF igazgató.